Esetek

Az első csoportba sorolt hálózati személyek a levéltári iratok alapján megfelelnek a törvényi kritériumoknak, s így – bár tevékenységük súlya nem azonos – egyaránt a politikai rendőrséggel együttműködők táborába tartoztak. Ezt tanúsítják a következő esetek.

Egy ügynök „karrierútjának” megrajzolásához az ideális állapot, ha szerepel a hálózati nyilvántartásban, amely – a változásjelentésekkel kiegészülve – rögzíti a hálózati személyek együttműködésének egyes állomásait, van B- (beszervezési) dossziéja, amely megmutatja a hálózat és a politikai rendőrség viszonyának milyenségét, tartalmát, láthatóvá teszi, hogy mennyire szilárd vagy ingoványos alapokon nyugszik ez a kapcsolat, valamint megmaradt az M- (munka-) dossziéja is, amelyből megismerhető valóságos tevékenysége, az írásai alapján pedig emberi tulajdonságai, jellemének változása, esetleges torzulása. Az ügynökjelentések információtartalma, az egyes személyekről készített jellemzések egyúttal hozzájárulhatnak múltunk eddig ismeretlen zugainak feltérképezéséhez. Ez a szerencsés együttállás azonban, végigtekintve az ÁBTL-be került iratokon, ritka, mint a fehér holló.? Ennek részben ügyviteli, részben történelmi okai vannak. Az ügyviteli okok megegyeznek más szervezetek működésével, vagyis a politikai rendőrségnél a már érdektelen, lezárt ügyek iratait kiselejtezték. A történelmi okok két 20. századi magyar sorsfordulóhoz kötődnek: 1956-hoz és 1989/90-hez. Az akkori – itt most nem részletezett – iratpusztulások megismerhetők a már publikált tanulmányokból.?

Az előzőekben felvázolt történetek főszereplőiről, ha nem is mind a három irattípus segítségével, de stabil, egyértelmű levéltári források alapján kijelenthetjük, hogy – ugyan nagyon különböző mértékben, de – együttműködtek a politikai rendőrséggel. Előfordul azonban, hogy a levéltári iratok hiányossága miatt az ügynöki lét írásos forrással egyértelműen nem támasztható alá, viszont a hiányosan meglévő dokumentumok tartalmi vizsgálata alapján az együttműködés nagy bizonyossággal vélelmezhető. Ezt példázzák a következő esetek.

A hálózati iratokban szemezgetve előfordulhat, hogy valaki látszólag, sőt akár a hatályos jogszabályok szerint is hálózati személynek minősül, azonban a levéltári források alaposabb tartalmi vizsgálatakor a politikai rendőrséggel való együttműködése mégsem tisztázható egyértelműen. Néhány egyszerűbbnek tűnő esetnél a beszervezési tervekből megismerhetők az állambiztonság sokszor „furfangosnak” tűnő erőfeszítései, amelyek – mint láthatók – a végrehajtásnál végül nem hozták meg az elvárt eredményt.

Mindenképpen meg kell emlékezni azokról is, akik szorult helyzetük ellenére sem vállalták az együttműködést a politikai rendőrséggel. Ráadásul az is előfordulhat, hogy a hatályos törvény szerint hálózati személyeknek minősülnek, mivel a beszervezési nyilatkozatot megírták, s csak azt követően tagadták meg az érdemi munkát.

Az alábbi két ügynöktörténetben az a közös, hogy a beszervezési anyagban található és a hálózati tevékenységre utaló dokumentumok jogi szempontból irrelevánsak (pl. gépelt, aláíratlan másolatok), az iratokból (pl. az operatív tisztek leírásaiból) azonban valószínűsíthető, hogy az illető együttműködött a politikai rendőrséggel.

Az 1956-os forradalom alatt úgy vidéken, mint a Belügyminisztérium központi irattárában nagy mennyiségű hálózati iratanyag semmisült meg.? A forradalom leverése után a tovább szolgáló operatív tisztek emlékezete, esetleg a hozzájuk került iratok, illetve az állambiztonság irattárában megmaradt egyéb dokumentumok alapján számos esetben rekonstruálták az együttműködés előtörténetét, több-kevesebb hitelességgel. Ezt példázza az alábbi néhány eset.

A hálózati szabályzatok értelmében az M-dossziékban csak fedőnevükön szerepelhettek a hálózati személyek. A gyakorlatban azonban előfordult, hogy maga a hálózati személy „szólta el magát” egy-egy jelentésében, vagy az operatív tiszt a megjegyzéseiben, esetleg az intézkedésekben közölte a nevét, illetve olyan adatokat árult el, amely alapján az kikövetkeztethető. Előfordul olyan is, hogy a célszemély állambiztonsági irataiból tudható meg, kit bíztak meg megfigyelésével.

Végezetül néhány példával illusztráljuk, mit lehet megtudni egy adott személynek az állambiztonsághoz fűződő viszonyáról, ha csak a 6-os kartonja került levéltári kezelésbe. Az egyes kartonokon található adatokból is levonhatók ugyan bizonyos következtetések, de ezeknek egyrészt a hatályos szabályok alapján nincs jogi konzekvenciája, másrészt nyilvánvaló, hogy ebből az egyetlen dokumentumból nem ismerhetők meg a száraz adatok mögött rejlő emberi történetek. Előfordulhat, hogy a későbbiekben az 1990 előtti állambiztonság utódszerveitől a kartonhoz tartozó dossziék is közgyűjteménybe kerülnek, de az is, hogy már korábban megsemmisültek, így nincs semmi esély tartalmuk megismerésére.Végezetül néhány példával illusztráljuk, mit lehet megtudni egy adott személynek az állambiztonsághoz fűződő viszonyáról, ha csak a 6-os kartonja került levéltári kezelésbe. Az egyes kartonokon található adatokból is levonhatók ugyan bizonyos következtetések, de ezeknek egyrészt a hatályos szabályok alapján nincs jogi konzekvenciája, másrészt nyilvánvaló, hogy ebből az egyetlen dokumentumból nem ismerhetők meg a száraz adatok mögött rejlő emberi történetek. Előfordulhat, hogy a későbbiekben az 1990 előtti állambiztonság utódszerveitől a kartonhoz tartozó dossziék is közgyűjteménybe kerülnek, de az is, hogy már korábban megsemmisültek, így nincs semmi esély tartalmuk megismerésére.