1972-ben újraszabályozták a hálózati munkát és a hálózati nyilvántartást.? A hálózati személyeket az állambiztonsági szervekhez fűződő munkakapcsolatok tartalma és az együttműködésük alapja szerint minősítették. E szerint a hálózat tagja lehetett:

a) titkos munkatárs (tmt.),

b) titkos megbízott (tmb.),

c) ügynök.

• a) „A titkos munkatárs a Belügyminisztérium állambiztonsági szervei hálózatának kipróbált tagja, aki
  elvi, hazafias meggyőződésből fakadó hivatástudattal, magas fokú áldozatkészséggel és kezdeményezően vesz részt a titkos együttműködésben;
• személyi tulajdonságainál és operatív lehetőségeinél, az állambiztonsági munkában szerzett tapasztalatainál és képzettségénél fogva az ellenség felderítésére, tevékenységének megakadályozására irányuló legbonyolultabb hálózati feladatok teljesítésére is alkalmas.” A titkos munkatárs betölthetett minden hálózati funkciót, beleértve a rezidensit is.

Ettől eltérő meghatározást tartalmaz a titkos munkatársra a 0021/1973. számú belügyminiszter-helyettesi utasítás,? amely az állambiztonsági szervek börtönelhárítási és fogdai felderítési tevékenységét szabályozta. (A börtönelhárítás hálózatában csak titkos munkatársat és börtönügynököt foglalkoztattak, titkos megbízottat nem.) Itt a titkos munkatársat az intézet azon nevelőtisztjei, körletparancsnokai, üzemvezetői vagy művezetői közül kellett beszervezni, akik munkakörüknél, illetve beosztásuknál fogva rendszeres és közvetlen kapcsolatban voltak az elítéltekkel, és így feltűnés nélkül tudtak találkozni a hozzájuk kapcsolt tájékoztatókkal.? Ezeket a titkos munkatársakat főszabály szerint csak a tájékoztatókkal való kapcsolattartással lehetett megbízni, tehát nem kellett a legbonyolultabb hálózati feladat elvégzésére is alkalmasnak lenniük. Szabályzat szerinti eltérés az is, hogy a beszervezés hazafias alapját kiegészíthette az anyagi érdekeltség. A börtönben foglalkoztatott titkos munkatársnak – mivel a tájékoztatók jelentéseinek összegyűjtésével és átadásával bízták meg – M-dossziéja sem volt.?

b) „A titkos megbízott elvi, hazafias meggyőződésből vesz részt a titkos együttműködésben […] személyi tulajdonságainál és operatív lehetőségeinél fogva alkalmas valamely hálózati funkció célirányos és folyamatos betöltésére. Alkalmasságától függően a rezidensi kivételével, minden hálózati funkciót betölthet.”

c) „Az ügynök: terhelő vagy kompromittáló adatok, illetve anyagi érdekeltség alapján vesz részt a titkos együttműködésben; személyi tulajdonságainál és operatív lehetőségeinél fogva alkalmas valamely hálózati funkció célirányos és folyamatos betöltésére. Hálózattartó munkával összefüggő feladatokat csak kivételesen hajthat végre, rezidens nem lehet.”?

A szabályzat szerint olyan személyeket, akik csak egy-egy feladat elvégzésére voltak alkalmasak, nem szervezhettek be. Őket hálózaton kívüli, alkalmi kapcsolatként használhatták fel. Továbbá olyan információk megszerzésére, amelyeket más forrásból, például hivatalos vagy társadalmi kapcsolatoktól is meg lehetett tudni, szintén nem volt szabad hálózatot szervezni.

A hálózati személynek főszabály szerint a jelentését írásban kellett megtennie, harmadik személyben kellett megfogalmaznia, és fedőnéven aláírnia. A jelentést, külön engedéllyel, magnetofonnal is lehetett rögzíteni, illetve ha írásbeli jelentést nem sikerült készíteni, szóbeli beszámoló is elfogadható volt, de akkor erről az operatív tisztnek kellett egy feljegyzést készítenie. Ebben tilos volt a szóbeli jelentés értelmét megváltoztatni.? A jelentés eredeti példányát a hálózati személy M-dossziéjába fűzték le. Erre a példányra kellett ráírni, hogy összesen hány példány készült a jelentésből; ha kivonat készült belőle, akkor azt is; továbbá azt, hogy a másodpéldány(ok) hova került(ek).