1964. február 19-én Vajda Lajos rendőr százados javaslatot tett a Budapest XIII. kerület Balzac utcai garzonlakásból K-lakás létesítésére. A lakást az V. kerületi „Garzon” fedőnevű K-lakásért cserébe a BM Külügyi Osztálya „utalta ki”, az előbbi ugyanis az ottani házfelügyelő előtt dekonspirálódott. A XIII. kerületi lakás egy előszobából, egy szobából és egy fürdőszobából állt, berendezését a leadott K-lakásból hozták át. A lakás azért állt üresen, mert a korábbi bérlője „külföldre vándorolt”, vagyis egy „disszidens” elkobzott lakásáról volt szó. A lakásnak a házon belüli elhelyezkedését az operatív tiszt megfelelőnek ítélte, ugyanis a bejárata a földszinten, közvetlenül a kapu alatt volt. Először a korábbi K-lakás nevével, „Garzon” fedőnéven kívánták működtetni, 1964. áprilisában azonban Ambrus Sándor alosztályvezető? kérésére a lakás fedőnevét „Rejtek”-re változtatták.

A biztonsági előírásoknak megfelelően a ház lakóit priorálták, akik közül senki nem szerepelt sem a hálózati, sem a bűnügyi nyilvántartásban. Az antidemokratikus elemek nyilvántartásában három személyt találtak, egy volt nyilas párttagot és két amnesztiás volt „disszidens”-t, akik azonban nem jelentettek kockázatot a K-lakás működésére.

A lakásba Hoffmann Károly rendőr főhadnagyot jelentették be „Hegedűs Károly” fedőnéven, aki a legenda szerint a Földművelésügyi Minisztérium felügyelőjeként keveset tartózkodott otthon. 1969 októberében Hoffmann főhadnagy a Belügyminisztérium állományából leszerelt, ezért Lesti Sándor főhadnagyot „Lázár Sándor” fedőnéven mint a Művelődésügyi Minisztérium előadóját jelölték új főbérlőnek. Az új lakáshasználó „beköltözése” előtt a lakásból a bútorokat elvitték, és a szükséges felújítási munkálatokat elvégezték. Ez is a konspiráció része volt, hiszen a civil életben természetes az, hogy a régi bérlő kiüríti a lakást, magával viszi a berendezéseit. 1974-ben Lesti főhadnagyot az alosztályról áthelyezték, így Szigethy Ferenc rendőr alhadnagy? „Szilasi Ferenc” fedőnéven lett az új lakásbérlő. A belügyi szerveken kívül a lakás státuszáról csak S. K.-né takarítónő tudott, akitől titoktartási nyilatkozatot vettek. A titkos találkozóhely fenntartásának éves költsége 1964-ben közel 4000 forint volt, ami természetesen évente emelkedett, az 1989-es teljes évre elérte 15 600 forintot.?

A K-lakás hivatalos bérlőjének 1964-ben Vajda Lajos rendőr százados volt a kapcsolattartó operatív tisztje, akit még az év őszén Kun Vilmos rendőr százados, majd 1967-ben Kocsordi Ferenc rendőr százados, 1968-ban Pelle István rendőr hadnagy, 1969 végén Lesti Sándor rendőr főhadnagy, 1972-ben Bencsik Sándor rendőr főhadnagy, 1974-ben Szigethy Ferenc rendőr százados követett, majd 1989 végén Pálfi Ferenc rendőr százados zárta sort. Lesti főhadnagyot és Szigethy századost a levéltári források ugyanabban az időszakban bérlőként és operatív tisztként is említik, arra azonban nem kapunk magyarázatot, hogy az ő esetükben mind a két feladatkört egyidejűleg ténylegesen ellátták-e.

1974 áprilisában a „Rejtek” fedőnevű K-lakás ellenőrzéséről szóló feljegyzésből megtudható, hogy a lakás nem dekonspirálódott, akkor négy titkos megbízott, egy titkos munkatárs és két ügynök találkozóhelyére használta a fővárosi állambiztonság

A lakást 1987 októberéig, mintegy 24 évig, mondhatni zavartalanul használta a fővárosi politikai rendőrség. Csatádi rendőr őrnagy szerint az 1980-as évekre azonban a konspirációs biztonsága fokozatosan csökkent, a „számos legalizációja”? mellett a körülményeket tovább rontotta az, hogy az 1985-től ezen a találkozóhelyen fogadott „Papp István” fedőnevű titkos megbízott hivatalos külföldi útjáról a hazatérést megtagadta. A dekonspiráció veszélye miatt ezért a lakás használatát ettől az időponttól szüneteltették. Az odajáró operatív tisztek és hálózati személyek konspirációs biztonsága érdekében 1988 februárjában megszüntették a lakás állambiztonsági státuszát, és intézkedtek új „Rejtek”-hely cseréje ügyében. A dossziéban a közüzemi díjak éves elszámolásáról viszont 1990 májusáig vannak táblázatok, azonban sem a lakásdossziéból?>, sem a B-dossziéból nem deríthető ki, hogy használatban volt-e, vagy 1990-ig „pihentették”, majd átadták az utódszerveknek. Az 1990 decemberében a változásjelentéshez kitöltött nyomtatványról mindössze annyi tudható meg, hogy az utódszerv egyik alosztályának történő átadását az operatív helyzet megváltozásával indokolták.

A lakásban általában kéthetente találkoztak az egyes operatív tisztek a hozzájuk kapcsolt hálózati személyekkel, és még – az 1983-as és 1985-ös év kivételével – a legforgalmasabb időszakban sem volt több évente három-öt hálózati személy találkozóhelye. Csatádi István alosztályvezető jelentésében 1964 elejétől 1987 őszéig 47 hálózati személyről és 30 operatív tisztről tesz említést. A dossziéban 45 hálózati személynek a „lakásra viteléről” található operatív tiszti javaslat, illetve plusz még két személyre történik utalás egy felsorolásban, vagyis számszerűleg megvan a jelentés szerinti leltár, továbbá még 19 operatív tiszt, valamint hat SZT-tiszt kapcsolata követhető nyomon az iratokban.?

Az előkerült adatok alapján a dossziéban szereplő hálózati személyeket a hálózati adatbázisban ellenőriztük, a 47 főből 21 személy azonosítható, 25 személy név szerint nem azonosítható ugyan, azonban ebből hat fő esetében vagy a foglalkoztatási területéről, vagy a munkahelyéről vannak ismereteink. A beazonosított hálózatok esetében egyetlen egy beszervezési dosszié sem került levéltári kezelésbe, és mindössze kilenc hálózati személy munkadossziéja áll rendelkezésre, azonban ezekben – a találkozó helyének feltüntetésén túl – magára a lakásra vonatkozóan nem tartalmaznak érdeklődésre számot tartó információt. Bár a beazonosított lista nem teljes, az a hiányos adatokból is megállapítható, hogy az 1980-as évek elejéig a gazdaság, a kereskedelem és az ipar fontos, de változatos területeiről készítettek jelentéseket a „Rejtek” fedőnevű lakásban az „odainvitált” hálózatok. A ’80-as években viszont már a Balzac utcában fogadott hálózati személyek két területre specializálódtak, a híradástechnikára és gépiparra.

A több mint 20 év alatt a „Rejtek” fedőnevű konspirált lakás 32 titkos megbízott, öt informátor, öt ügynök, két titkos munkatárs, két rezidens és egy SZT-tiszt találkozóhelyéül szolgált.? A K-lakásban az 1970-es években Budavári János, Bálint László, Bekő József és Csatádi István operatív tisztek fordultak meg leggyakrabban.

A K-lakásokról fennmaradt dossziék nagyobb része inkább a lakás működtetéséről, mint a benne zajló titkos tevékenységről tudósítanak. Ennek a dossziénak az adja meg a ritka érdekességét, hogy egy viszonylag hosszú ideig használt lakás operatív működésébe is bepillantást nyerhetünk.