„Ugrai” fedőnevű ügynöknek két darab központi 6-os kartonja található a hálózati nyilvántartásban, nem azonos hálózati (H-) számmal.? Az első kartont 1956. március 9-én állították ki, ezen a beszervezés időpontján – 1956. március 8. – túl 1958. február 4-i dátummal csak a II/1. Osztály száma olvasható. Az 1960. május 20-i bejegyzés a dossziék irattározására vonatkozik, „alk” (valószínűleg: alkalmatlan) zárójeles megjegyzéssel. 1964. június 24-én ismét egy szervezeti egység, a III/IV-2. Osztály száma szerepel rajta, s végül 1969. április 1-jén újra irattározásra van utalás, zárójelben azzal a megjegyzéssel: „Bent van az irattárban, a III/1. Osztálynál élő, ha a dosszié irattározva lesz, akkor a /1. számot kapja”.? A második 6-os kartont 1971. október 13-án ügynöki foglalkoztatására állították ki, ezen két szervezeti egység száma szerepel, 1971-ben a III/1. Osztályé, 1980-ban pedig a III/III-3/a alosztályé. A B- és M-dossziékat 1989. június 23-án irattározták, „Kérte a kapcsolat megszakítását” megjegyzéssel.
A 6/d kartont 1980. április 17-én töltötte ki a BM III/III-3/a alosztály, amelyen az ügynök lakcímének változását rögzítették.
A 95 lapos B-dossziéban található dokumentumok „Ugrai” hálózati pályafutásának első szakaszát, az 1956–1960 közötti időszakot ölelik fel. 1956. február 28-án Mátraházi Elemér államvédelmi százados, a BM III/1-a alosztályának főoperatív beosztottja arról tájékoztatta feletteseit, hogy a jobb hálózati munka érdekében szükségesnek ítélte újabb találkozási lakás (T-lakás) létesítését, amelyre „Ugrai György” Budapest VIII. kerületi bérleményét tartotta a legalkalmasabbnak.
„Ugrai” 1945 előtt is hivatásos katonatiszt volt, a második világháború után jelentkezett az új hadseregbe, beszervezése idején őrnagyi rangban a Honvéd Kossuth Tüzér Tiszti Iskolán szolgált. Az iskola elhárító tisztjétől szerzett értesülés szerint 1947-ben lépett be a kommunista pártba. 1950-ben elöljárói hatalmával visszaélve tettleg bántalmazott egy honvédet, amiért négyhavi börtönre ítélték. Hosszabb ideig állt hálózati megfigyelés alatt, e szerint ellenséges kijelentéseket nem tett, az operatív nyilvántartásban sem ő, sem felesége nem szerepelt. Mátraházi százados személyesen is ismerte a házaspárt, így 1956. március 8-i beszervezésük gördülékeny volt. „Ugrai” és felesége még aznap megírták a belépési nyilatkozatot: „Alulírottak ezennel kijelentjük, hogy a Belügyminisztériumot munkájában lakásunkkal önként támogatjuk. Tesszük ezt kommunista meggyőződésünkből, mert tudjuk, hogy az ellenség elleni harc ezt megköveteli.”
A B-dossziéba bekötött statisztikai adatlapon rögzítették a beszervezés fontosabb információit, miszerint a család a népi demokráciához lojális, az operatív tiszt a lakáshasználatért anyagi juttatást nem, csak esetenként színházjegyet ígért. A T-lakásban „Gyimesi Béla”,? „Csetneki Róza”? és „Voda János”? informátorok fordultak meg.
Az 1956-os forradalom leverése után „Ugrai” leszerelt, és pedagógusként helyezkedett el. A politikai rendőrségen a hálózati iratok rendezésekor derült ki, hogy B-dossziéjának nincs gazdája, így azt 1958 februárjában a II/1. Osztályról Wéber Ferenc százados vette át, aki megállapította, hogy a T-lakás az „ellenforradalom” alatt nem dekonspirálódott; ennek ellenére 1959 januárjáig nem használták. 1960. április 14-én Wéber százados a „T-lakás leépítésére” tett javaslatot, egyrészt jobban kihasználható konspirált (K-) lakással? rendelkezett, másrészt „Ugraiék” visszaéltek a velük kialakított kapcsolattal, s „egyéni érdekeikre kívánják felhasználni”.
1964-ben a K- és a T-lakások felülvizsgálatára kiadott parancs értelmében a Tanintézetek Elhárító Alosztálya? környezettanulmány készítését kérte az „Ugrai”-féle T-lakásról. Megállapították, hogy a lakás még mindig nem dekonspirálódott, adottságai a hálózattal való találkozásokra megfelelőek, ezért felvetődött a „lakás újbóli használatba állítása”. A személyes beszélgetésen „Ugrai” ismét szívesen a politikai rendőrség rendelkezésére bocsátotta a lakást, azonban az igénybevételért havi 200 forint költség-hozzájárulást kért. 1964. júliustól 1969. januárig havi rendszerességgel tehát 200 forint lakbérjárulékot fizetett a politikai rendőrség a családnak.
1968 novemberében a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság III. Osztálya arról tájékoztatta a III/IV-2/e alosztályt, hogy feldolgozó munkájuk során megállapították, „Ugrai” 1944 márciusában mint honvéd zászlós a rahói vasútállomáson aktívan közreműködött öt polgári személy elhurcolásában és egy személy kivégzésében. Emiatt hamarosan büntetőeljárás indult ellene. Ezt követően a lakást találkozókra már nem használta a katonai elhárítás, és a T-lakásgazdát 1969. január 21-én kizárták a hálózatból. B-dossziéját a BM III/2. Osztálynak megküldték irattározásra.
„Ugrai”-t a Budapesti Fővárosi Bíróság 1970. december 7-én háborús bűnösként 12 évi szabadságvesztésre ítélte, amit a Legfelsőbb Bíróság 1971. április 8-án 15 évre súlyosbított.
A politikai rendőrség és „Ugrai” együttműködésének második szakaszát az 1971–1989 között vezetett 270 oldalas B-90956/1-es dosszié dokumentálja. 1971. február 20-án Sinka Miklós rendőr százados, a BM III/1-g alosztály beosztottja javaslatából megtudható, hogy a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben? a „társoperatív szervek” kérésére az „Ellenállók” fedőnevű ügyben? szereplő S. S.? előzetes letartóztatott személy operatív ellenőrzéséhez alkalmasnak és megbízhatónak tartották „Ugrai” elítéltet, és ehhez foglalkoztatását tájékoztatói? minőségben engedélyezték. „Ugrai”-nak a Sinka százados számára 1970 októberétől 1971. május közepéig készített 23 db tájékoztató jelentésében azonban nemcsak a megjelölt személyről szóló beszámolók olvashatók, hanem más alkalmi vagy tartós cellatársaitól szerzett információk is. Az 1971. augusztus 17-i szolgálati jegy szerint „»Ugrai« fedőnevű tájékoztatót […] továbbtartásra” Mihók János rendőr alezredesnek átadta Sinka százados, azzal a megjegyzéssel, hogy „börtönügynöki beszervezése Wéber Gyula? rendőr ezredes e[lv]t[árs] utasítása szerint folyamatban van”. A papíron történt átadás ellenére mégis Sinka Miklós tett javaslatot 1971. szeptember 28-án „Ugrai” börtönügynöki beszervezésére. Az irat szerint fokozatosan vezette be a munkába, S. S. után „Törpe” és „Kopasz” kémgyanús személyek operatív ellenőrzését bízta rá, később K. P. összeesküvési ügyében és K. R. elhallgatott bűncselekményének felderítése ügyében adott számára feladatokat. „Ugrai” adatai mindig a valóságot tükrözték, ezt támasztották alá a párhuzamos ügynöki jelentések? és a 3/e rendszabály (szobalehallgatás) alkalmazása. Titoktartási nyilatkozatát 1971. október 13-án írta meg. Míg tájékoztatóként jelentéseit saját nevén, a beszervezés időpontjától régi/új fedőnevén szignálta.
Az ügynököt ítéletének jogerőre emelkedése után a Budapesti Fegyház és Börtönben? foglalkoztatták, fő feladata a „politikailag veszélyes elemek” ellenőrzése és a hangulat megfigyelése volt. 1971-től az intézetben tanárként dolgozott, 1972-től az általános iskolában tanuló elítéltek közösségvezetői feladatait látta el. Beosztásából adódóan részt vett az intézet kulturális életében, kulturális programok összeállításában.
„Ugrai” börtönéveiben végzett hálózati munkáját jól dokumentálják B- és M-dossziéjában megmaradt jelentései. A B-dossziéba a fokozatos beszervezés ideje alatt tájékoztatóként adott jelentéseit kötötték be. Az M-dosszié az 1971 és 1980 közötti évek 106 jelentését tartalmazza, 15 a rabok általános hangulatáról, a többi konkrét személyekről szól, közülük 71-ben politikai okok miatt elítéltek magatartásáról, tevékenységéről, beszélgetéseiről számolt be. A börtönben működő általános iskolában oktató külsős pedagógusokról hat jelentést készített. A jelentések értékeléseiből kiderült, hogy négy beszervezett hálózati személy is volt az ellenőrzöttek között, jó néhány jelentés szereplőjéről pedig beszervezés céljából kért jellemzést az operatív tiszt.
„Ugrai” 1971 és 1980 között 21 alkalommal részesült dicséretben, pénz- vagy tárgyjutalomban, illetve „jutalom beszélőt” kapott. Az indok általában a jó ügynöki munka volt.
Wéber Gyula rendőr ezredes, a III/1. Osztály vezetője 1980. március 10-én Szigetvári Árpád? rendőr ezredesnek, a III/III-3. Osztály vezetőjének továbbfoglalkoztatásra „felajánlotta” „Ugrai” fedőnevű börtönügynököt, akit büntetése egyharmad részének elengedésével 1980. március 29-én helyeztek feltételes szabadlábra. Szabadulása után a Fővárosi Építőipari Vállalatnál ajánlottak neki raktárosi állást, végül a 23. számú Volán Vállalatnál helyezkedett el.
A III/III-3. Osztály ügynökeként első jelentését 1980. július 11-én írta, ez kizárólag a szabadulása után jelentkezett problémáival foglalkozik. Tóth Lajos rendőr százados 1980. szeptember 25-i javaslatában „szolgálati érdekből” Farkas Antal rendőr hadnagynak, a III/III-3/a alosztály munkatársának indítványozta „Ugrai” ügynököt átadni. Foglalkoztatását volt rabtársaira kívánták összpontosítani, azonban kapcsolattartója bizonyos fokú törést és félelmet tapasztalt az ügynöki munkájában. 1981 nyarán Bodnár Béla rendőr főhadnagy személyében ismét új tartótisztet kapott. Az ügynököt 62. születésnapja alkalmából a volt államellenes bűncselekményekért elítélt személyek elhárítási területén végzett eredményes munkájáért háromszáz forint értékű tárgyjutalomban részesítették. 1983 végén Farkas főhadnagy jelentésében arról számolt be, hogy „Ugrai” családi és munkahelyi körülményei, illetve egészségi állapota miatt írásos jelentéseket nem tud adni, ezért a szóbeli jelentéstétel lehetőségéhez kért és kapott jóváhagyást.
1988. december 8-án hírszerzési lehetőségének szűkülése, egészségi állapota miatt Farkas százados javasolta a hálózatból való kizárását. Kovács János? rendőr őrnagy, a III/III-3. Osztály vezetője kézírással hozzáfűzte, hogy mindaddig nem lehet kizárni, csak pihentetni, amíg helyére egy új ügynököt nem állítanak. „Ugrai György” fedőnevű ügynökkel a szervezetszerű titkos együttműködést végül 1989. január 24-én szüntették meg, M-dossziéját, amely feltételezhetően a börtönből történt szabadulása utáni 25 jelentését fogta össze, február 28-án megsemmisítették. B-dossziéja szerint ezekben a jelentésekben volt rabtársairól s néhány F-dossziés személyről szolgáltatott információkat, amelyeket az operatív tiszt informatívnak, tájékoztató jellegűeknek? értékelt, operatív intézkedést igénylőt nem talált közöttük.
