A 6-os karton központi karton, amelyet 1957. március 23-án töltött ki a BM Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya. E szerint „Vasvári”-t 1957. január 24-én szervezte be az osztály operatív tisztje, Danyi Lajos rendőrnyomozó főhadnagy. A kartonon lévő adatok alapján az ügynök 25 éves pályafutásának fontosabb állomásai megismerhetők, azonban a kapcsolattartó tisztek megnevezése nélkül. A 6/a kartont – amelyet a hálózati személyek ismeretségi körének állambiztonsági szempontból érdekes tagjairól kellett kiállítani – jóval később, 1976. november 30-án töltötték ki egy helybeli lakosról. Viszonyukhoz a „felszínes baráti kapcsolat, gyakran találkoznak” megjegyzést fűzték. A kizárás időpontjait (1957. október 8., illetve 1982. november 4.) csak a B-dossziéja tartalmazza, az irattározásét (1958. január 8., illetve 1982. november 11.) a 6-os karton is. A kartonra négy M-dossziét is feljegyeztek különböző számokon. A legkorábban nyitottat (M-1047) az iktatókönyv szerint megsemmisítették, a többi három azonban az ÁBTL kezelésébe került.

„Vasvári István” ügynöki pályafutása 150 lapos B-dossziéja alapján követhető nyomon. 1956-ban egy helybeli gyár munkástanácsának és a község forradalmi bizottságának volt az elnöke. A forradalom leverése után a politikai rendőrség nyomásgyakorlással rávette az együttműködésre. Beszervezési nyilatkozatát 1957. január 24-én írta meg, amelyben „önként” felajánlotta szolgálatait, mert jóvá akarta tenni az „ellenforradalom során elkövetett bűncselekményeket”. „Vasvári István” hálózati munkájának első szakasza igen rövid ideig tartott, a megyei politikai nyomozó osztály már 1957. október 8-án kizárására tett javaslatot, mivel „nevezett az ellenforradalom alatt aktív tevékenységet fejtett ki, amiért a megyei ügyészség előzetes letartóztatásba helyezte”. A nyíregyházi megyei bíróság a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt négy év börtönre, egyes jogaitól való ötévi eltiltásra és ezer forint vagyonelkobzásra ítélte. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1959. 12. tvr.^? alapján közkegyelemben részesítette, 1959. április 3-án szabadult.

1964-ben Cs. Nagy Ferenc rendőr százados, a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. alosztályának nyomozója „Vasvári” személyes körülményeit, hírszerző lehetőségét, kapcsolatait, munkakörét ellenőrizte abból a szempontból, hogy a helybeli termelőszövetkezet alkalmazottjaként alkalmas-e a továbbiakban ügynöki munkára. 1964. október 9-én beidézték a nyíregyházi rendőrkapitányságra. Miután kiderült, hogy kapcsolatot tart volt ‘56-os elítéltekkel, az operatív tiszt az együttműködés ismételt felvételét javasolta. A jelöltet a helybeli „Kutasi”^? és a szomszéd községben élő „Gergely”^? fedőnevű ügynökön keresztül ellenőrizték.

„Vasvári” újabb titoktartási nyilatkozatát 1964. november 20-án írta meg. A találkozókat kéthetente a szomszédos Tisza menti községben lévő „találkozási ponton” bonyolították le. Cs. Nagy százados – 1965. augusztus 13-i jelentése szerint – meg volt elégedve addigi együttműködésükkel, a találkozókra az ügynök rendszeresen eljárt, a feladatokat igyekezett végrehajtani.

Az ügynök egyik legfontosabb feladata a helyi értelmiség által „Múzeumbaráti Kör” néven szerveződött társaság megfigyelése volt, amely összejöveteleit a helyi múzeumban tartotta. Mivel a társaság tagjai között figyelő- (F-) dossziés személyek is voltak, 1966 őszén „Barátok” fedőnéven csoportdossziét^? nyitottak róluk. Cs. Nagy százados „Vasvári” ügynök jelentései alapján arról tájékoztatta feletteseit, hogy bár szervezett ellenséges tevékenységük nem állapítható meg, a társaság tagjai ellenséges nézeteiket egymással megbeszélik. A hivatalos összejövetelek politikamentesek, de előtte és utána rendszerellenes viccek, a szovjet tudományt lejárató megjegyzések is elhangzanak. A tartótiszt ugyanakkor többet várt „Vasvári”-tól, úgy vélte, információszerző lehetőségét nem használta ki megfelelően, feladatait nem minden esetben hajtotta végre, de legalább – más ügynökök jelentései alapján – nem dezinformálta a hatóságot. Cs. Nagy mindenáron be akarta bizonyítani a Múzeumbaráti Kör tagjainak bűnösségét, ezért többoldalú ellenőrzésük érdekében 1967. február 7-én a 3/e rendszabály (szobalehallgatás) bevezetését kérte a BM III/V-1. Osztály vezetőjétől. Sőt az egyik „múzeumbarát” által vezetett biológia szakkör 51 tanulójának esetleges kihallgatását sem tartotta túlzottnak. A szobalehallgatás végrehajtását bizonyítja a „Vértes” fedőnéven szervezett operatív akció. A lehallgatással megszerzett adatok azonban az állandó zúgás, sistergés vagy más állomás zavarása miatt értékelhetetlenek lettek. A bizalmas nyomozás állását az 1967. április 21-i összefoglaló jelentés összegezte. Minden elemzés nélkül, az ügyben foglalkoztatott „Vasvári” és még négy ügynök jelentéséből szemezgetve végül kénytelenek voltak megállapítani: „A jelentések több tekintetben ellentmondanak egymásnak, ellenőrzésükre mód és lehetőség nincs […] Olyan operatív bizonyítékkal, ami azt igazolná, hogy G. A. a Múzeumbarátok Körét ellenséges céllal szervezte, és azt ellenséges aknamunkájuk álcázására használná fel, nem rendelkezünk.” Egy hónappal később a múzeumigazgató munkaszobájában végzett titkos kutatás is a megfelelő bizonyítékok megszerezését célozta, nem sok eredménnyel.

A társasággal „Vasvári”-n kívül, aki ebben az ügyben 27 jelentést adott, még „Ferenczy”,^? „Gergely”, „Kengyel János”,^? „Cicero”, majd „Czene Róbert”[^? fedőnevű hálózati személyeket foglalkoztatták.

Végül a dossziét 1967 őszén azzal zárták le, hogy az ügyet „bomlasztással”, nyomozás elrendelése nélkül oldják meg. A három főszervezőt kihallgatták, egyikük rendőrhatósági figyelmeztetésben, a másik kettő szóbeli figyelmeztetésben részesült, illetve kezdeményezték a múzeumigazgató vezetői megbízásának visszavonását. Ketten kutató nyilvántartásba kerültek, harmadik társukat alapnyilvántartásba vették. Rajtuk kívül az öt ügynök még hatvan személyről adott információt, akiknek nyilvántartásba vételét azonban nem tartotta indokoltnak a hatóság.

A politikai rendőrség akciója összességében nem volt minden következmény nélküli. A három célszemély közül az L. A. 1971. májusi ellenőrzésén tapasztaltakat a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. alosztályáról Kázsmér László rendőr hadnagy a következőképp foglalta össze: „Ellenőrzése hálózati, hivatalos és társadalmi kapcsolat útján van megszervezve. Nevezett személy korábbi ellenséges szemléletében, magatartásában jelenleg sincs pozitív irányú változás […] pártunk politikájával nem ért egyet. Széles körű osztályidegen kapcsolatokkal rendelkezik. A régi »Múzeumbaráti Kört« már más néven vissza akarták állítani, de mivel G. A.-t a múzeumból kitiltották, a kísérlet meghiúsult (G. 1971. I. hó 10-én meghalt). A fentiek alapján szükségesnek tartom L. A. nyilvántartásban tartását a továbbiakban is.” K. Gy. körzeti orvos ellenőrzéséről Tomasovszky István rendőr hadnagy úgy nyilatkozott, hogy a hálózati megfigyelés alapján megállapítható, hogy megszakította kapcsolatait a volt Múzeumbaráti Kör tagjaival, óvatossá vált. „Korábbi ellenséges nézeteit azonban nem adta fel, azokról csak igen szűk baráti körben tesz említést. K. Gy. nyíltan nem folytat ellenséges tevékenységet, azonban a személyében rejlő társadalomra veszélyesség mérve [sic!] indokolja, hogy továbbra is figyelemmel kísérjük magatartását.”

1967 nyarán „Vasvári” egy Fejér megyei termelőszövetkezetben kapott főkönyvelői állást. 1967. október 20-án a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. alosztálya vette át, tartótisztje Tusják János rendőr százados lett. 1968 őszén azonban az illetékes járási tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági osztálya ellenőrizte a 14/1968. MÉM-rendelet^? végrehajtását a téeszben, s megállapították, hogy „Vasvári”-nak nincs erkölcsi bizonyítványa (az ‘56 utáni börtönbüntetése miatt), ezért vezetői megbízatását visszavonták, és fizikai állományba helyezték. Ezért 1969 áprilisában a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz kérte a felvételét, amit a politikai rendőrség is támogatott azzal az indokkal, hogy állambiztonsági szempontból a vízügyi igazgatóság „A” kategóriás objektum. Hamarosan a BM III/2. Osztálya értesítette Buczkó Imre^? rendőr alezredest, a megyei politikai nyomozó osztály vezetőjét, hogy intézkedett az ügynök erkölcsi bizonyítványának kiadásáról.

Ennek ellenére 1969 nyarán „Vasvári” hazaköltözött Szabolcs-Szatmár megyébe, és a helyi kisipari termelőszövetkezetben helyezkedett el főkönyvelőként. A megyei politikai nyomozó osztály hamarosan jelentkezett, kapcsolattartója ismét Cs. Nagy Ferenc százados lett. Az újabb titoktartási nyilatkozatot 1969. július 3-án írta meg. 1970 nyarán a BM III/2. Osztályának értesítése szerint „Vasvári” az 1970. évi 7. tvr.^? és a hatályos amnesztiarendelet értelmében mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, ezzel egyedi mentesítése a továbbiakban már jelentőségét vesztette.

1971. január 28-tól a találkozásokat már nem a szabadban, hanem a „Mária-lak”^? fedőnevű T-lakásban bonyolították le, ami a tartótiszt szerint nagyban csökkentette a dekonspiráció veszélyét.

Új tartótisztje, Bakó őrnagy 1973. június 7-én készített minősítésében úgy ítélte meg, hogy az ügynök az eddig végzett munkáját, képzettségét, az elhárítás területén lévő lehetőségeit figyelembe véve a hálózati munkára továbbra is alkalmas. A belügyminiszter 005/1972. számú parancsa^? alapján ezt követően titkos megbízotti minőségben foglalkoztatták tovább. Az egykori feljegyzés szerint jutalomban, pénzjuttatásban nem részesült, 1972-ben két alkalommal, 1977-ben egy alkalommal útiköltségét térítette meg az állambiztonsági szerv megbízottja.

1982. november 4-én „Vasvári István” fedőnevű titkos megbízottat kizárták a hálózatból, mivel információszerző lehetőségei beszűkültek (a célszemélyek megöregedtek vagy meghaltak), és az egészségi állapota sem tette lehetővé a további együttműködést. Az 1989. szeptember 11-ei feljegyzésben azonban az olvasható, hogy mivel a volt ügynököt megválasztották egy helybeli párt vezetőjének, társadalmi kapcsolatként szívesen felújítanák vele a kontaktust.

Jelentéseit az állambiztonság három kötetben, összesen 397 oldal terjedelemben fogta össze. Az első kötetbe 1964 decembere és 1967. május között összesen 55 jelentés került, ezek főként négy volt ‘56-os tevékenységével, politikai véleményével foglalkoznak, illetve a Múzeumbaráti Kör rendezvényeiről szólnak. A második kötet a Fejér megyében töltött időszakot öleli fel. Az ügynök 25 jelentésben számolt be a termelőszövetkezetben tapasztaltakról. A tartótiszt feljegyzése szerint két „büntetett előéletű” személy megfigyelése volt a konkrét feladata, azonban az ÁBTL iratai között annak nincs nyoma, hogy a jelentésekben leírtak a célszemélyekre valamilyen jogkövetkezménnyel jártak volna. A harmadik kötetben a Szabolcsba visszatért ügynöknek a volt politikai elítéltek megnyilatkozásairól szóló jelentései olvashatók.

Az „Ellenforradalmárok és kompromittált személyek” című vonaldossziéhoz tartozó pafkában^? „Vasvári”-ról összegyűjtött kompromittáló anyagot a már korábban említett „Kutasi” és „Kengyel”^? ügynökök szolgáltatták. Miután tartótisztje magatartásában „pozitív változásokat” tapasztalt, 1964. december 7-én a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. alosztálya javaslatára törölték a községi elítéltekről vezetett különnyilvántartásból. Egy 1965. január 14-én keltezett javaslat szerint azonban az alapnyilvántartásban való meghagyásával egyetértettek.

A jelentéseiben szereplő fontosabb célszemélyek a következők voltak: Sz. I., a Független Kisgazdapárt (FKGP) volt helyi titkára, ‘56-os elítélt és F-dossziés, 1961–1970 között a veszélyes ellenséges kategóriába tartozása miatt külön operatív nyilvántartásban volt. Pafkájába^? „Vasvárinak” 17 db jelentéskivonatát fűzték be. E. L. 1958-tól szerepelt az alapnyilvántartásban, az 1956-os forradalom idején tagja volt a helyi forradalmi tanácsnak. 1958. május 8. és 1959. május 6. között közbiztonsági őrizetben volt. 1961-ben a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya javasolta mozgósítás esetén őrizetbe venni. 1979. május 23-án meghalt. G. A. volt leventeoktató, múzeumigazgató, ‘56-os elítélt, F-dossziés, 1966 júniusában a megyei III/III. alosztály javasolta az őrizetbe vételét, 1967-ben rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítették, 1971-ben elhunyt. K. B. agronómus, volt „horthysta” zászlós, gazdatiszt, az 1940-es években községi FKGP-titkár. Az 1956-os forradalomban való tevékeny részvétele miatt három év hat hónap börtönbüntetésre ítélték, 1959-ben kegyelemmel szabadult. 1960. augusztus 12-től volt alapnyilvántartásban, pafkájában^? „Vasvári”-n kívül még két hálózati személy jelentéskivonatai találhatók. F. J. volt rendőr nyomozó az egyetlen személy, aki „Vasvári” kapcsolataként^? szerepel a hálózati nyilvántartásban. 1959-ben a demokratikus államrend megdöntése irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel miatt háromévi börtönbüntetésre és öt év jogvesztésre ítélte a Veszprém Megyei Bíróság. „Vasvári” M-dossziéjában egyszer szerepel, a többi adat az ‘56-os forradalomban való részvételével függ össze.