„Lakatos Péter” ügynöknek nincs 6-os kartonja, az iktatókönyv szerint 1960-ban lezárták és megsemmisítették a munkadossziéját (M-9687), az állambiztonsági szervekkel való együttműködését ezért jórészt a BM III/I. (Hírszerző) Csoportfőnökség iratai bizonyítják. A Bt-dosszié az ügynök korábbi tevékenységével csak röviden foglalkozik, főként a külföldre telepítésével kapcsolatban keletkezett anyagot tartalmazza. Az ötvenoldalnyi Mt-dosszié azonban áttekinti „Lakatos” korábbi pályafutását. Ügynöki ténykedésére utaló, illetve azt bizonyító adatokat – a hálózati iratokon kívül – tartalmaz még Renner Péter és társai vizsgálati dossziéja,^? valamint a „Fekete Hollók” fedőnevű operatív anyag 29. kötete is.^?

A Bt-dosszié^? szerint „Lakatos” az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi kara levelező tagozatán tanult, amikor 1955. november 11-én behívták katonának a pestlőrinci 9860. számú ezredhez. Az 1956-os forradalom idején a Forradalmi Katonai Tanács^? tagjává választották, részt vett különböző követelések összeállításában és röplapok formájában való terjesztésében. November 2-án egy egyetemista társa meghívta a diákparlament ülésére, ahonnan nem ment vissza alakulatához, hanem az ELTE Forradalmi Bizottságában tevékenykedett tovább, a röplapok terjesztésének a felelőse lett, illetve egyik szerkesztője volt az Október Huszonharmadika című lapnak.^? A forradalom bukása után, félve a felelősségre vonástól, külföldre akart szökni, azonban ez nem sikerült. Miután 1957. február elején megindult az egyetemen az oktatás, arra hivatkozva folytatta tanulmányait, hogy leszerelték a katonaságtól. Még abban a hónapban tudomására jutott, hogy Renner Péter^? a bécsi Magyar Forradalmi Tanács, illetve a Nemzetőrszövetség megbízásából illegálisan hazatért Magyarországra. Erről Bodrogi László rendőrnyomozó őrnagy a következőképpen számolt be: „1957. február 16-án […] felkeresett bennünket Sárkány^? elvtárs, és közölte, hogy Lukács Imre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem III. éves hallgatója közölte vele, hogy Münnich^? elvtárssal kellene beszélni fontos ügyben. Majd elmondta, hogy Erdélyi Tibor^? […] közölte vele az egyetemen, hogy Nyugatról hazajött az ellenforradalom idején kiszökött fiatalember, megbízással.”

A történet folytatása az Mt-dossziéból^? ismerhető meg. Bodrogi László őrnagy és Klein Árpád hadnagy 1957. február 17-én délután találkozott először „Lakatos”-sal, aki részletesen beszámolt arról, hogy megismerkedett egy akkor még csak Péternek nevezett, Nyugatról feladattal hazajött forradalmárral Erdélyi Tibor (más adatok szerint Kovács Terézia, illetve mindkettőjük) segítségével.

Erdélyiék megbíztak benne, mert ismerték forradalmár múltját, tudták róla, hogy katonaszökevény, és azt is, hogy el akarta hagyni az országot. Péter kapcsolatokat keresett az itthoni forradalmi csoportokkal, hogy azok segítségével Magyar­országon különböző akciókat hajtsanak végre. Ilyen előzmények után szervezték be „Lakatos”-t, a beszervezési nyilatkozata azonban nincs az iratok között. Megvan viszont Bodrogi László javaslata a Renner-ügy „realizálására”. „Javaslom:

1.) Lukács Imre egyetemi hallgató február 18-án »Péter«-rel létrejött találkozón Klein Árpád rny. h[a]d[na]gyot mutassa be, mint egy illegálisan működő csoport vezetőjét.

a.) Klein elvtárs 2 éve végezte az idegennyelvű [sic!] főiskolát. Egyetemi, külügyi területen tájékozott, igazolványokkal rendelkezik.

b.) Magatartási vonalon tartózkodó, szűkszavú. Az általa vezetett csoport tevékenységéről nem nyilatkozik, mert bizalmatlan az első találkozás során. Ezzel a magatartással azt akarjuk elérni, hogy »Péter« beszéljen, közölje küldetésének célját, megbízóit, amivel több adat közlésére akarja bírni Klein elvtársat, mint az illegáció vezetőjét.

c.) Klein elvtárs a beszélgetés során közölheti, hogy irányításával 18 tagú »forradalmi« csoport működik. A csoport tagjai egyetemistákból és a »forradalom« után elbocsátott fiatal Külügyminisztériumi alkalmazottakból áll.

A csoport legfőbb tevékenysége jelenleg a kormánnyal szembeni bizalmatlanság szítása, és komoly készülődést folytatnak március 15-e megünneplésére. A csoport fegyverekkel is rendelkezik, azok biztos helyen el vannak rejtve.

A csoportról többet nem közölhet, részletkérdésekbe nem mehet a beszélgetés során.

2.) Február hó 18-án 11 h-tól javaslom »Péter« figyelését, tekintve hogy adataink szerint ezt követően kapcsolatait fogja felkeresni. »Péter«, Lukács Imre közlése szerint, tájékozott a figyelés, a konspiráció területén, figyelésnél erre ügyelni kell.

3.) Szükséges Lukács Imre, Eötvös Loránd Tudomány Egyetem hallgatója részére illegális személyigazolvány [sic!] kiadása, tekintve, hogy azt mondta »Péter«-nek, lop egyet, és átadja azt a második találkozón. »Péter« ebbe az igazolványba íratja be és pecsételteti be a vidéki határ menti lakhelyet. […]

4.) Javaslom bizonyos illegális sajtó vagy cikk átadását Lukácsnak, amelyet átadna »Péter«-nek, ezzel a bizalmát növelné, vagy pedig Klein elvtárs ígérjen ilyen anyagot, ha »Péter« kér tőle.

5.) Amennyiben lehetőség van, egy »K« lakásban biztosítsunk »Péter« számára 18-án 19-re virradó éjjel lakást, ezt megfelelően ki lehetne használni.

6.) Javaslom Lukács Imrének 1000 Ft átadását azzal a céllal, hogy tőle ugyan 2-3000 Ft-ot kért »Péter«, de annyit nem tudott szerezni.

7.) Megállapítani Erdélyi Tibor Műszaki Egyetemi hallgató személyi adatait és priorálni minden vonalon.

8.) Javaslom »Péter« nevű ügynök őrizetbe vételét, 19-én este Ausztriába való szökése előtt közvetlen, amikor feltételezés szerint az általa összegyűjtött anyagok nála vannak. (Megbeszélés és terv szerint.) (Péternél fegyver lesz.)

9.) Javaslom, hogy amennyiben »Péter«-t letartóztatjuk, úgy Erdélyi Tibort konspiráltan vegyük őrizetbe.”

Klein Árpádot^? „Lakatos” bemutatta Renner Péternek, aki – legalábbis az iratok szerint – kételkedés nélkül elfogadta mint forradalmárt, együttműködött vele, és feladatokat adott neki. Sőt Klein, mint a forradalmi csoportjának rádiósát, bevezetett mellé egy Kovács János nevű „elvtársat” is. Renner „Lakatos”-t is megbízta különböző feladatokkal, aki ezeket Bodrogi őrnagy utasításai alapján hajtotta végre, sőt folyamatosan informálta a tisztet azokról a személyekről, akikről Renner Péter beszélt, illetve akikkel kapcsolatot tartott.^?

Ahogy Bodrogi László idézett javaslata tartalmazta, Rennert közvetlenül Ausztriába szökése előtt, amikor már a kivinni szándékozott anyag nála van, kívánták letartóztatni. A tervtől csupán annyiban tértek el, hogy őrizetbe vételére nem február 19-én, hanem 24-én kerítettek sort. Lefogásakor neveket, címeket, telefonszámokat találtak nála. Másnap letartóztatták Erdélyi Tibort, aki 1993-ban a Beszélőben egy olvasói levélben a következőképpen számolt be az esetről: „Mintegy száz méterre attól a helytől, ahol Rennert letartóztatták, másnap engem is letartóztattak. Előzőleg találkoztam, és kezet fogtam összekötőmmel, Sz. L. I.-vel; leütöttek és beraktak egy autóba, a Gyorskocsi utcai befogadóban tértem magamhoz. Sz. L. I.-t ki sem hallgatták.”^?

Az ügyben tizenhárom embert állítottak bíróság elé, közülük hármat ki­vé­geztek,^? a többieket összesen több mint hetven év szabadságvesztésre ítélték.

Székely László őrnagy az egy évvel később, 1958. február 7-én kelt összefoglaló jelentésében azt írta, hogy „»Lakatos« az ügy realizálásáig igen aktívan működött, és komoly értékes munkát végzett”. A három halálos ítélet tehát „Lakatos” és a segítségével Renner mellé beépített két titkos állományú operatív tiszt munkája gyümölcsének tekinthető. Székely őrnagy szerint „Lakatos” az eredményre büszke volt.

„Hasonlóan eredményesen dolgozott a »Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom«^? nevű, Bohó Róbert^? és társai[-féle] illegális szervezkedés felderítésében, illetve felszámolásában. Jelentései alapján több őrizetbe vétel történt, valamint elősegítette a már korábban őrizetbe vett személyek vallomásainak ellenőrzését. »Lakatos« ez ügyben igen jelentős, értékes munkát végzett” – írta ismét az operatív tiszt.

Bodrogi László 1957 áprilisáig foglalkozott az ügynökkel, májustól Harangozó Szilveszter százados, szeptembertől pedig Porteleki László főhadnagy vette át, majd októberben „átadták” a hírszerzésnek. Ott először Rausch János százados, majd Székely László őrnagy, hazatelepítése után pedig Dobai János őrnagy lett a tartótisztje. Jelentései gépírással sokszorosítva jó néhány dossziéban megtalálhatóak.

Az 1956-os forradalom néhány reprezentánsának letartóztatásában aktív közreműködést vállaló „Lakatos”-t Nyugaton élő ismerőseiről már 1957 márciusában kifaggatták. A hírszerzés 1957 októberében vette át, hogy Ausztrián keresztül Franciaországba telepítse. Miután ügynök voltát nem leplezték le, 56-os szerepvállalásáról viszont az elmenekült forradalmárok nagy része értesült, biztosnak tartották majdani sikeres működését. 1958. február 28-án „Lakatos” aláírta a hírszerzéssel kötött megbízási szerződést. Feladatait, a kapcsolattartás módját részletekbe menően megtervezték. A távlati cél az lett volna, hogy a strasbourgi egyetemen ösztöndíjat szerezve, épüljön be az intézménnyel élénken foglalkozó francia hírszerzésbe, és szolgáltassa ki a francia összekötő tisztek és az emigráns magyar hálózati személyeik adatait. Külföldre telepítésének legendáját erősítette az az intézkedés, hogy távozása után katonaszökevényként eljárást indítottak ellene.

„Lakatos” Franciaországba nem jutott el, ugyanis itthon – tisztázatlan körülmények között – elterjedt a hír, hogy „megbízásból” van kinn. Így csak az ausztriai lágerekben és a gimnáziumban, ahol tanult (szakérettségijét kinn nem fogadták el), tudott körülszimatolni. A dekonspiráció veszélye miatt 1958 decemberében azonban hazarendelték, más adatok szerint Ausztriából kitoloncolták. Hazahozatala sem sikerült túl szerencsésen, mert egy technikai hiba miatt országos körözést rendeltek el ellene. A hírszerzés azonban nem hagyta cserben, elintézték, hogy olyan személyi igazolványt kapjon, amelyben nincs megjegyzés „disszidálásáról”, katonakönyvét is „rendezték”, segítették az elhelyezkedésben, majd átadták Csongrád megyének, de ottani hálózati tevékenységének kevés nyoma maradt.

Tényleges kizárásáról nincs adat. Némi eligazodást adhat a politikai rendőrséggel való kapcsolatának befejezésére Tömpe András^? rendőr vezérőrnagy 1960-as jelentésének egy részlete: „»Lakatos« további tartása a II/3. Osztály részéről célszerűtlenné vált. A Csongrád megyei politikai osztály munkába helyezte »Lakatos«-t, de ügynöki lehetősége hiányában nem foglalkoztatta. »Lakatos« […] a párt helyi lapjánál dolgozik, és […] folyamatban van a pártba való felvétele.” Továbbá az is, hogy Bt-dossziéját – titoktartási nyilatkozat nélkül – 1960 júniusában lezárták.

A hálózati nyilvántartáson kívül „Lakatos” szerepel az operatív nyilvántartásban, erről egy szervezkedés és fegyverrejtegetés miatt 1958-ban letartóztatott személy dossziéjában lehet olvasni.^? A dossziéban megtalálható még az az 1973. május 31-én kelt határozat, amely szerint az ügynök szerepel a kutató nyilvántartásban, mert részt vett a „Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom” nevű illegális szervezkedésben és az Október Huszonharmadika című illegális lap készítésében és terjesztésében, továbbá fegyvert rejtegetett. A törlés indoka: nem volt vezető jellegű tevékenysége, a fegyverrejtegetésre nincs dokumentum, és az „eltelt 17 év alatt eredményes munkájával, pozitív magatartásával társadalmi rendszerünk melletti helytállását bizonyította”. Mindezek mellett a törlésben nagy valószínűséggel szerepe volt a Bt-dosszié utolsó lapjai közt lévő két átiratnak.^? Az ilyen jellegű iratküldés nem volt automatikus, ezért Ács Ferenc^? ezredes, a BM Nyilvántartó Központ I. Osztály vezetője írásban megkérdezte Komornik Vilmos^? ezredest, a BM III/I. (Hírszerző) Csoportfőnökség vezetőjének helyettesét, hogy a „Lakatos”-ról összegyűjtött anyagokat megküldjék-e a KEB^? részére. A május 11-én kelt válasz az volt, hogy nem javasolják. Indok: „Nevezett saját kezdeményezésére, közvetlenül az ellenforradalmat követő időben igen hasznos és eredményes munkát végzett a belügyi szervek részére.”