A 6-os karton szerint „Kutas Gábor” fedőnevű ügynököt 1957. június 7-én szervezte be Várhegyi Imre rendőrnyomozó hadnagy Kistarcsán, az internálótáborban. Őrizetbe vétele miatt 1957. július 8-án kizárták a hálózatból, anyagát 1957. november 20-án irattározták. 1965. december 11-én a BRFK-ról Irányi Miklós rendőr százados vette fel vele ismét a kapcsolatot, M- és B-dossziéját véglegesen 1968. február 15-én irattározták.

A B-dossziét 1957. június 18-án nyitották meg, 1968. január 3-án zárták le, és a két időpont között keletkezett 115 lapnyi iratanyagot fogja össze. „Kutas” az 1956-os forradalom alatt a Széna téri fegyveres csoport egészségügyi parancsnoka volt, valamint a Schmidt-kastélyban és a Széna téren tevékenykedő forradalmárok között összekötői feladatokat is ellátott. 1957. május 2-án közbiztonsági őrizetbe helyezték (internálták) a kistarcsai táborban. A Közbiztonsági Őrizet Végrehajtó Országos Parancsnokság május 4-ei beszervezési javaslatából tudható meg, hogy a tábor „B” épületének két szobájában az őrizetesek éhségsztrájkot kezdeményeztek, és szándékukban állt egy nagyobb méretű sztrájk megszervezése is. Ezért vált szükségessé az egyik szobába egy ügynök telepítése. A szervezők körében is elfogadott internáltak tanulmányozása során került „Kutas” a táborparancsnokság látókörébe. Várhegyi Imre rendőrnyomozó hadnagy szerint a jelölt a táborban fegyelmezett magatartást tanúsított, kihallgatása során megbánta az elkövetett „bűncselekményeket”, többször hangsúlyozta, szeretné azt jóvátenni. A hadnagy úgy vélte, megfelelő irányítás mellett alkalmas arra, hogy a politikai rendőrséget érdeklő eseményeket felderítse, a hatóság rendelkezésére álló pressziós anyag pedig elegendő biztosíték feladatának titokban tartására, elkövetett cselekménye ugyanis bűnvádi eljárásként felhasználható ellene. A beszervezést azzal álcázták, hogy ugyanabból a szobából több internáltat is kihallgattak. A titoktartási nyilatkozatba belefoglaltatták az ügynökkel, hogy 1956-ban milyen cselekményeket követett el, s annak jóvátétele érdekében hajlandó a politikai rendőrség munkáját segíteni. A titoktartási nyilatkozatot „Kutas” 1957. június 6-án írta meg.

Két hónappal később Várhegyi Imre – immár rendőrnyomozó főhadnagy –, a BM II/8. Osztály Kistarcsára kihelyezett beosztottja úgy értékelte az ügynök munkáját, hogy az eltelt időszakban feladatait készséggel teljesítette, megbízható adatokat szerzett a politikai rendőrség számára. Az együttműködést azonban meg kellett szüntetni vele, mivel 1957. július 8-án az „ellenforradalmi cselekményének vizsgálata érdekében” a Tolnai Lajos utcai rendőrségre szállították. Bodó Mihály^? főhadnagy, alosztályvezető (BM II/8-g alosztály) egyidejűleg engedélyezte az ügynök B- és M-dossziéjának irattározását, az utóbbit (M-841) megsemmisítették.

„Kutas”-t 1958-ban a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás és orgazdaság miatt három év, egy újabb ítélettel 1959-ben hazaárulásért négy év szabadságvesztéssel sújtották. A két ügyet összevonva 1960. június 28-án összbüntetésül hat év nyolc hónap börtönbüntetést szabtak ki rá.^?

A börtönbüntetése idején „Kutas” további szolgálatokat tett a politikai rendőrségnek. A Budapesti Országos Börtönben 1960 júliusában vették fel vele a kapcsolatot, s ettől kezdve rendszeresen foglalkoztatták. Eleinte a II/8-e alosztály^? dolgoztatta mint tájékoztatót, mivel a börtönbeli munkaköre olyan volt, hogy nehezen tudták volna konkrét ügyekbe bevonni. Fő feladata az elítéltek hangulatának figyelése, valótlan híreket terjesztő személyek felkutatása, valamint a börtön belső biztonságának elősegítése volt.

Czeczó Imre rendőr főhadnagy (BRFK Politikai Nyomozó Osztály V/a csoport) 1961-es tájékoztatása szerint „Kutas”-t később konkrét témában, a „Széna tériek” ügyében is foglalkoztatták, tanulmányozása során leíratták vele a volt Széna téri társainak nevét. 1959-ben a Széna téri „ellenforradalmárok” felelősségre vonása során fogdaügynökként alkalmazták, és fényképek alapján több személyt is azonosított. A további együttműködést azzal indokolták, hogy ezen a téren a meglévő hálózat nem kielégítő, kevés volt ‘56-ost tudtak ellenőrizni. A II/8-g alosztály által készített jellemzés szerint viszont az ügynök munkájával meg voltak elégedve. Ezért javasolta a főhadnagy a feletteseinek, hogy engedélyezzék a kapcsolat felújítását és az ügynök szabadlábra helyezését. Ennek folyományaként 1961. május 3-án Tihanyi Sándor osztályvezető átiratban kérte az Országos Büntetés-végrehajtási Parancsnokság Jogügyi Osztály vezetőjétől „Kutas” büntetésének félbeszakítását.

Az ügynök 1962. július 4-én „negyedeléssel” szabadult, majd a Fővárosi Villamosvasút Vállalatnál helyezkedett el, ahol kezdetben kalauzként, később kocsivezetőként dolgozott. 1964-ben a III/III-3/b alosztályról Várkonyi Bálint rendőr százados kérte ki B-dossziéját tanulmányozásra, s azt állapította meg, hogy anyaga számukra jó néhány negatívumot tartalmaz, így az ügynök szolgálataira nem tartott igényt.

1965. november 5-én esetleges további foglalkoztatása miatt ismét felvették vele a kapcsolatot. A BRFK Politikai Osztálya Területi Alosztályának munkatársa, Irányi Miklós rendőr százados már alkalmasnak találta a titkos együttműködésre. Javaslatát azzal támasztotta alá, hogy „Kutas” segítségével több olyan személyt vontak felelősségre, akik az „ellenforradalom” idején a „környezetében tevékenykedtek”, és nem hagyták el az országot, s a börtönben rendszeresen tájékoztatta az általa tapasztaltakról kapcsolattartóját. Ezenkívül az operatív tiszt úgy ítélte meg, hogy bár köztörvényes bűncselekmények miatt többször volt büntetve, gondolkodása, életmódja megváltozott, s megfelelő vezetés és nevelés mellett jó ügynök válik belőle. Mindezt Kása Sándor rendőr őrnagy, csoportvezető azzal egészítette ki, hogy felvételével szélesíteni tudják a börtönből szabadultak ellenőrzését. Az ügynök 1965. november 24-én írta meg újabb beszervezési nyilatkozatát, tartótisztje Irányi Miklós rendőr százados lett.

B-dossziéjában két jelentése is megtalálható: egy kézzel írt feljegyzés a Széna téri bajtársairól és kistarcsai fogolytársairól, valamint egy 1967. augusztus 14-ei gépelt jelentés egy volt politikai elítéltről. A jelentéshez fűzött operatív tiszti megjegyzésben Irányi őrnagy az ügynök munkáját már nem tartotta megfelelőnek, javasolta a hálózatból való kizárását. 1967. november 2-án Tihanyi Sándor rendőr ezredes engedélyezte a kapcsolat megszüntetését.

A munkadosszié az ügynök 1965. november 24. és 1967. július 24. között keletkezett tizenkét, kézzel írt jelentését tartalmazza, s mindössze 30 lap terjedelmű. A jelentések elsősorban „Kutas” volt börtöntársairól szólnak, és az állambiztonság számára kevés „operatív értéket” képviselő információt tartalmaztak, mind­össze egy jelentést gépeltek le további hasznosításra.