Fedőnév, fedőszám:

Sándor József

Minősítés:

informátor

Foglalkozás:

telefonszerelő

Iskolai végzettség:

8 általános

Beszervezés alapja:

hazafias

Az együttműködés időtartama:

1959–1960

Foglalkoztató szerv:

BM Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály V. alosztály

Foglalkoztatás vonala:

belső elhárítás

Tartótisztek:

Lóránt Vilmos r. főhadnagy?

Források:

6-os karton, B-91785

A központi 6-os karton szerint „Sándor József”-et 1959. november 12-én szervezte be hazafias alapon Lóránt Vilmos rendőr hadnagy, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya V. alosztályának beosztottja. A karton kiállításának dátuma nincs kitöltve, irattározásának időpontja 1960. július 14.

„Sándor József” beszervezésének okáról és körülményeiről a B-dossziéjában lefűzött iratokból értesülhetünk, az M-dossziéját (M-9382) megsemmisítették. 1959-ben a lazarista szerzetesek megfigyelése kapcsán a Pest megyei politikai rendőrség le akarta hallgatni B. község plébánosának a telefonját, amit technikailag csak úgy lehetett megoldani, ha a pap meglévő készülékét lecserélik egy másikra. A feltűnés elkerülésére azt a „legendát” terjesztették el, hogy a távközlési vállalat egy új típusú telefonkészüléket akar „vidéki viszonylatban” kipróbálni, ezért a község összes telefonját (16 darab) kicserélik. A munka egy részét nyilvánosan kellett elvégezni, ezért a helyi telefonszerelő beszervezése volt a feltétele a kivitelezésnek. Miután az akkor alkalmazásban álló telefonszerelőt reakciósnak ítélték meg, a BM II/4. Osztály (közlekedési és hírközlési elhárítás) segítségével kiválasztottak egy beszervezésre alkalmasnak látszó szerelőt, a régit leváltatták, és jelöltjüket tetették a helyére. Mindez több hónappal az informátor beszervezése előtt történt, akinek figyelték viselkedését, munkáját, és környezettanulmányt is készíttettek róla.

A november 12-i beszervezéséről Lóránt Vilmos tartótiszt és Bíró Sándor őrnagy, alosztályvezető így számolt be: „Közöltük vele, mi nem várjuk meg, míg az ellenség befejezi a tevékenységét, hanem szeretjük a befejezést megelőzni. Ahhoz, hogy az ellenséges tevékenységről tudomást szerezzünk, kapcsolatot kell tartanunk a lakosság legszélesebb tömegeivel, becsületes párttag és párton kívüli dolgozókkal, akik támogatnak bennünket. Arra a kérdésre, hogy ezután hajlandó-e bennünket támogatni, készségesen igennel válaszolt.”

Beszervezését követően „Sándor” feladatát a következőkben határozták meg: „Éberen figyelje az ellenőrzése alatt álló telefon- és egyéb hírközlő berendezést. Minden rongálásról rendkívüli találkozón jelentsen. Kísérje figyelemmel a környezetében tartózkodó postai alkalmazottakat. […] Politikai kijelentésekről számoljon be. Kísérje figyelemmel, hogy a rendőrség és a honvédség telefonbeszélgetését vagy más állami és magánszemélyek beszélgetését a postán nem hallgatják-e le, nem használják-e illetéktelen célra a telefonhálózatot. Ha ilyesmit megtud, azonnal jelentse.”

Az „elterelő hadművelet” után közölték vele, hogy a községben ki kell cserélni az összes telefonkészüléket. A munkálatokat feltehetően 1959. december elején végezték el, az informátor együtt dolgozott a BM II/10. Osztály? beosztottaival. A jelentések szerint kiválóan látta el a feladatot, még az állambiztonságiak által elkövetett hibákat is észrevette és kijavította.

Amikor 1960-ban megszüntették a lehallgatást, az ezzel kapcsolatos munkát is az informátor végezte el, s mindkét esetben 500 forintot kapott jutalmul. Kizárására 1960. április 8-án tettek javaslatot, ebből úgy tűnik, hogy más feladattal nem bízták meg, s jelentést sem adott. „Sándor József” a kizárási és titoktartási nyilatkozatot 1960. június 21-én írta meg, ebben vállalta, hogy – szükség esetén – bármikor kész a kapcsolat felújítására. A dossziét 1960. június 27-én zárták le.