Az 1959. december 8-án kiállított központi 6-os karton szerint „Kabai” fedőnevű informátort 1959. december 5-én szervezte be Bíró Bertalan rendőr hadnagy,? a BM 8. Határőrkerület felderítő alosztályának beosztottja. A hálózatból 1973. május 12-én zárták ki, s a 6-os karton szerint társadalmi kapcsolat lett. M-dossziéja a „hírszerző lehetősége megszűnt” kizárási okot tartalmazza. Anyagát 1973. szeptember 9-én irattározták. Bár a 6-os kartonon Bíró főhadnagyon kívül más operatív tiszt nem szerepel, rajta kívül „Kabai”-t még legalább heten tartották, közülük a leghosszabb ideig, 1966. augusztus 22-től kizárásáig, Csomáli János határőr főhadnagy.
Az informátor beszervezési dossziéja (B-125264) nincs az ÁBTL őrizetében, hálózati tevékenységének részleteibe fennmaradt munkadossziéi nyújtanak bepillantást. „Kabai” 1959. december 20. és 1973. február 20. között jelentett a politikai rendőrségnek, a két munkadosszié tanúsága szerint összesen több mint száz emberről. Együttműködésük elején a tartótiszt meghatározta feladatait, amelyek – lényegüket tekintve – később sem változtak: a termelőszövetkezet-ellenes hangulat, tevékenység felmérése; idegen, gyanús, az országot illegálisan elhagyni szándékozó személyek figyelése; a már „disszidáltak” hollétének megállapítása; egyéb ellenséges cselekmények felkutatása. Feladata volt felderíteni azokat a személyeket is, akik a kishatárszéli forgalom megnyitása kapcsán „rágalmazó szavakat hangoztatnak a Szovjetunióban lévő életszínvonalról”.
„Kabai” egy beregi határszéli településen élt, és a harmadik téeszesítési hullám idején a helyi termelőszövetkezet szervezési bizottságának tagja volt. Ebben a minőségében ismerte a településen a kollektivizálás napi problémáit. Rendszeresen beszámolt annak ellenzőiről, arról, hogy kik akarják és kik károsítják meg a termelőszövetkezetet, továbbá kik mondanak rosszat a vezetőségről. Több ízben sürgette a tartótisztet, hogy intézkedjen ezen ügyekben. Az egyik ellenálló család bekényszerítésére például javasolta a hatósági szervek velük való „különös foglalkozását”, amit a tartótiszt közölt „az átszervezéssel megbízott Pártbizottság munkatársával, Pisák elvtárssal”.
A volt politikai elítéltekről is jelentett. Egyikükről például ezt írta: „Bármennyire is hallgatag, nem tudja leplezni a magyar munkás, helyesebben a paraszt nép iránti gyűlöletét. Ez abban nyilvánul meg, hogy nem köszön, vagy csak ritkán a falusi embereknek. Az irodában megjelenő tagokkal igen szűkszavúan és eléggé felületesen tárgyal. […] Politikai jellegű beszélgetésekbe általában nem szól bele, illetve az ilyen irányú beszélgetések során nem nyilvánít véleményt, mint az általában a politikai tárgyú beszélgetések során az egyes személyeknél ki szokott alakulni.” A jelentéshez Kovács Gyula tartótiszt a következő megjegyzést fűzte: „Elmondta még az informátor, hogy reggelenként, mikor összejönnek munkahelyükön, általában megbeszélik az elmúlt napi politikai eseményeket. Így a vietnami helyzetről és a legújabb árpolitikáról is szoktak beszélgetni. K. nem avatkozik bele a beszélgetésbe, de lehet látni, hogy az egyes kérdéseknél gúnyosan mosolyog.” A jelentés kivonatát az operatív tiszt megküldte a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának.
1966-tól „Kabai” általában a termelőszövetkezetben elkövetett köztörvényes bűncselekményekről, a szovjet határszéli csempészetről, a nyugati országokból érkezett látogatókról jelentett, illetve arról, hogy kik kaptak onnan csomagot. Figyelte a Nyugatra útlevelet kérőket, s hogy nincs-e „disszidálási” szándékuk. „Munkálkodásának” egy esetben biztosan beérett a gyümölcse (az persze nem tudható, hogy ez egyedül az ő „érdeme” volt-e). Egy általa megfigyelt személyről jelentette, hogy Kanadába kért útlevelet, és a magatartásából úgy tűnik, nem akar visszajönni. A tartótiszt az információt továbbította az illetékes megyei politikai nyomozó osztálynak. Ezt követően a megfigyelt személy többszöri kísérlet után sem kapott útlevelet.
