A 6-os karton központi karton, amely szerint „Oláh Károly” fedőnevű ügynököt Fehér Géza rendőrnyomozó főhadnagy szervezte be 1960. április 14-én hazafias alapon, kémelhárításra. A kartonon nincs feltüntetve sem a beszervező állambiztonsági szerv székhelye, sem a kiállítás ideje. A kartont 1968. július 22-én irattározták. A kizárás okaként munkahelyváltozást jelöltek meg. Az M-dosszié alapján nehéz megállapítani a hálózati személy „mozgatását”, a váltás okát és pontos időpontját, mindenesetre a jelentések alapján úgy tűnik, hogy a megyeszékhelyen főoperatív beosztottként működő Fehér főhadnagy 1961 közepétől „vitte magával” az ügynököt Bajára, ahol ő lett a kirendeltség vezetője. Ez azzal is magyarázható, hogy az ügynök akkori lakóhelye Bajához közelebb volt, mint a megyeszékhelyhez. Fehér Géza csak 1963. január 2-án adta át „Oláh” foglalkoztatását Sándorffi István rendőr alhadnagynak.?
Beszervezési dossziéjának (B-113154) sorsa ismeretlen, így a beszervezésének körülményeire csak következtetni lehet. A 6-os kartonon „kulák”, ezért osztályidegen kategóriába sorolt későbbi „Oláh Károly” fedőnevű ügynök ellen 1959 februárjában tiltott határátlépés miatt büntetőeljárást indítottak,? s mint „kémgyanús” személlyel is foglalkoztak vele, végül „csak” tiltott határátlépés miatt adták át az ügyet az ügyészségnek. Arra, hogy ezért a bűncselekményért valaha felelősségre vonták-e, nincs adat. A leírtak alapján a politikai rendőrségnek többszörös lehetősége volt „Oláh” sikeres megkörnyékezésére.
Az ÁBTL kezelésébe került kétkötetes munkadossziéban összegyűjtött jelentései többségét az ügynök kézzel írta, az elsőt 1960. április 20-án vetette papírra. 1964 augusztusáig rendszeresen jelentett. Ezután kétszer pihentették, majd csupán két érdemi jelentést adott 1968. április 22-i kizárásáig. Ügynöki pályafutása kezdetén egy operatív dosszié? és az ügynök vizsgálati dossziéja egyértelműsítik, hogy egy izgatás miatt induló és a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés bűntette miatt két ember elítélésével záruló büntetőeljárás alapját a tőle kapott információk képezték. 1960 márciusában a szomszéd településen tanító későbbi első rendű vádlott az 1956. június és 1959. július között írt verseit véleményezésre átadta „Oláh” hivatali elöljárójának. (1956. október 22-én például „Győz a népakarat” címmel írt verset, amelyben egy olyan kitétel is szerepel, hogy az egész ország szabadságot kíván.) „Oláh” ezeket megtalálta felettese szekrényében, és beszervezésekor, még mint jelölt, beszélt róluk az operatív tiszteknek. Segítségével megszerezték a verseket, amelyeket lefotóztak, majd „Oláh” az eredetieket visszacsempészte a szekrénybe. A megindított büntetőeljárás eredményeként tizennégy embert vettek operatív nyilvántartásba, kettőt közülük el is ítéltek. Az ügynök öntevékeny akciója azonban majdnem dekonspirációjához vezetett, mivel a gyanúsított a rendőrségi kihallgatáson meglátta a versek fotómásolatait, és ismeretségi körében elhíresztelte, hogy a könyvtárból jelentette fel valaki. Ebből a politikai rendőrség azt a tanulságot szűrte le, hogy a továbbiakban ezt „figyelembe kell venni az ügynök feladatainak kidolgozásánál”.
Fehér főhadnagy 1960. június 30-án első feladatainak egyikeként öt személyt jelölt meg, akikről információkat kellett gyűjteni az ügynöknek, köztük volt a biztos halálbüntetés elől külföldre menekült Pongrátz Gergely? is. „Oláh”, aki Pongrátz bátyjával egy osztályba járt a középiskolában, kiderítette, hogy milyen álnéven és címen lehet levelezni a volt felkelőparancsnokkal, s több, a környéken élő ismerősének is megadta a nevét.
Az ügynök a déli határszélen fekvő járás településeinek könyvtárait ellenőrizte, így feladatainak nagy része a munkaköréből és lakóhelyének földrajzi helyzetéből adódott. Az 1963 nyarán összeállított foglalkoztatási tervből megtudhatjuk, hogy a bajai politikai nyomozókat a kémelhárítás „vonalán” főként a jugoszláv határforgalom és a nyugatnémet kapcsolatokkal rendelkező F-dossziés személyek tevékenysége érdekelte. Mindenekelőtt olyan személyekről kellett „Oláh” ügynöknek jelentenie, akiknek nyugati vagy jugoszláv rokonuk, illetve ismerősük volt. Megfigyeltjei elsősorban a tanárok közül kerültek ki, de más foglalkozást űzőkről (szobafestő, gépkocsivezető, fodrász), kapcsolataikról, devizaügyeikről, gépkocsi-behozatali szándékukról, politikai nézeteikről is beszámolt (például ha sértő megjegyzést tettek Kádár Jánosra vagy Hruscsovra), de elújságolta azt is, ha valaki a „magyar–szovjet barátságon” gúnyolódó vicceket mesélt.
„Oláh Károlyt” 1968-ban kizárták a hálózatból. Az erről szóló jelentés szövege a következő: „Oláh Károly inf[ormátor] M dossziéjának II. kötetében elfekvő anyagok alapján végzett ellenőrző munkám eredményeképpen megállapítottam, hogy az inf[ormátor] hozzánk őszinte volt, ennek alapján a dossziéba elfekvő anyagok a későbbiek során is felhasználhatók. […] Az informátort a hálózatból kizártam. A kizárás oka a hírszerző lehetőség megszűnése volt, ami abból következett, hogy az informátor egyetemi tanulmányokat folytatott, s ez idejének túlnyomó részét lekötötte, számunkra végzendő munkára igen kevés időt tudott fordítani. Az egyetemi tanulmányok befejeztével új munkahelyre került, s ez további csökkenését jelentette hírszerző lehetőségének. Kizárása oly módon történt, hogy a kapcsolat vele bármikor felújítható.”
