A 6-os karton központi karton, amely szerint „Kiss László” fedőnevű informátort 1965. május 14-én szervezte be a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. alosztályának Seres Sándor nevű századosa. A karton szerint 1968. július 9-én átadták Szolnok megyének, tartótiszt itt nincs megjelölve, kézzel, ceruzával azt írták még rá: „Beszervezés célja: Legális csatornák.” A kartont 1979. július 19-én irattározták azzal a megjegyzéssel, hogy az MSZMP tagja lett, az M-dossziéban megtalálható utolsó jelentését azonban majdnem egy évvel korábban, 1978. június 7-én adta. Beszervezési dossziéjának (B-131060) sorsa ismeretlen, az első irattározott munkadossziéját (M-27450) az iktatókönyv szerint 1967-ben megsemmisítették, ami a Hajdú-Bihar megyei időszak ügynöki jelentéseit ölelte fel.

Az ÁBTL-be került M-dosszié fedőlapján az 1968. június 6-i nyitási időpont olvasható, az informátor azonban addig már több mint tíz jelentést adott. Az elsőt 1967. október 16-án, még a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. alosztályának, amelyre Németh István rendőr őrnagy, a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. alosztályának vezetője azt írta kézzel, hogy részt vesz az informátorral való találkozón, és döntenek az átvételéről. A jelentés végén, az operatív tiszt értékeléséből tudhatjuk meg, hogy az informátor 1966 őszén költözött a Szolnok megyei járási székhelyre, ahol a helyi kollégiumban nevelőtanárként helyezkedett el. Dugonics Pál rendőr hadnaggyal való tartós kapcsolata és az 1967. október 16. és 1978. június 7. között keletkezett 120, főként kézzel írt jelentése azt mutatja, hogy új lakóhelyén is gördülékenyen folytatódott a politikai rendőrséggel való együttműködése. Új kapcsolattartó tisztjétől a város oktatási intézményeinek „elhárítását” kapta feladatul. Jelentenie kellett a gimnázium politikai hangulatáról, amely szerinte általában semleges volt. Néhány tanártársáról, azok ismeretségi köréről is be kellett számolnia, de ez minden igyekezete ellenére nem volt túl sikeres, mert kollégái nem voltak közlékenyek vele. Több diákjáról jelentette, hogy a Szabad Európa Rádiót hallgatják, kettőt közülük külön is kiemelt. Az egyikről azt írta, hogy „nyugatimádó”, és barbárnak tartja az orosz szokásokat. Ennek ellenére oroszból akar érettségizni, továbbá nagyon jártas katonai területen. Feladatul is kapta, hogy ha a fiú katonai témát hozna fel, tanúsítson érdeklődést, és figyelje a reagálásait. Erről egyébként tájékoztatták a Belügyminisztérium III/IV. Csoportfőnökségének Kilián^? elhárító alosztályát. A diák ellenőrzése során megállapították, hogy jó ismerőse egy osztrák állampolgár, aki – nem ellenőrzött adatok szerint – az angol hírszerző szervekkel áll kapcsolatban. Az alosztály kérte, hogy „Kiss László” informátoron keresztül ellenőrizzék a fiút, és a jelentéseket küldjék meg számára. Azt, hogy a megfigyelt diákot érte-e valamilyen hátrány, nem lehet megállapítani, mert ezen a dosszién kívül más iratban – jelenlegi tudásunk szerint – nem szerepel.

A másik említett tanítványánál nyugati levelezőcímeket talált, egy „gyanúsnak” tartott levelét pedig a kollégium igazgatója bontotta fel, tartalmából „disszidálási” szándékot gyanítottak. Ennek következményei sem találhatóak meg az iratokban. Ugyanez a diák két társával együtt 1969. október 22-én éjjel röplapokat szórt szét, illesztve ragasztott fel különböző helyekre. Néhány nap múlva büntetőeljárást indítottak ellenük, és csoportdossziét is nyitottak rájuk „Kalandorok”^? elnevezéssel. Ebben a dossziéba elhelyeztek egy kivonatot „Kiss László” 1969. november 5-én írt jelentéséből: „Az 1968/69-es tanévben kollégiumi elhelyezésben részesült. Az év végén matematikából bukott, ezért újabb felvételt [nem] nyert a kollégiumba.^? Városban lakott albérletben. Magatartásával kapcsolatban már az 1968. decemberében adott jelentésemben beszámoltam. Ebben az évben több alkalommal is ismeretlen okból hiányzott. Baráti köre az iskolában nem volt, a tanárok elég különc tanulónak tartották. Egyes tanárok meglátása szerint […] egyéniségének alakulásában szerepet játszott a rendezetlen családi körülmény és a nem megfelelő irodalmi, illetve szennyirodalmi könyvek (Horthy, Hitler). Különösen anyja falazott gyermekének, pl. a kollégiumból ellopott 100 ft-ot is az anyjától kapta, hogy megfelelő alkalomkor visszategye. Ebből a körülményből is megítélhető, hogy anyja valami oknál tartott, vagy függött tőle. Ez nagy kihatással volt a gyermek egyéniségének kialakulásában. Képességei jó közepesek, de olyan tantárgyakat – amik nem tartoztak érdeklődési körébe (matek, orosz) – nem tanulta. Hajlamos volt arra, hogy hasonló felfogású társait befolyásolja. Szükség esetén gátlástalanul hazudott, illetve kétségbe vonta előzőleg több személy előtt tett kijelentéseit is. Az iskolában és a kollégiumban tanulótársai nem szerették, vele nem barátkoztak. Ennek oka agresszív magatartása volt.”

1971 végén és 1972-ben több ízben is megbízták, mérje fel, hogy az általa ismert értelmiségi körökben kik azok, akiknek az operatív ellenőrzése indokolt lenne. Erre alkalmatlannak bizonyult, de igyekezett megfelelni, több-kevesebb sikerrel, ha meghatározott személyekről kellett – általában magánéleti – információt szereznie. Az állambiztonsági szerv feladatmeghatározásaiból kitűnik, hogy nem tudott az igazán fontosnak tartott személyek bizalmába férkőzni, ami vagy személyes tulajdonságaiból fakadhatott, vagy sejthették róla a kiszemelt áldozatok, hogy besúgó.

Utolsó – a tartótiszt szerint operatív értéket nem tartalmazó – jelentését 1978. június elején adta. Ezen a találkozón feladatot is kapott, de több jelentése már nincs a dossziéban, amelyet egy évvel később, 1979. június 15-én zártak le.