A hálózati személynek két darab 6-os kartonja található a hálózati nyilvántartásban. Az elsőt – amely központi karton – 1966. február 25-ei dátummal, a beszervezés idejével egyidejűleg töltötték ki, a rajta található kézzel írt utolsó bejegyzés 1987. május 25-én a következő: „Nógrád m[egye] III/III.” A kartonon olvashatók a beszervezési és munkadossziék számai (B-112812, M-28271). Az említett B-dossziéról nincs egyértelmű információ. A B-150003-as számot viselő dosszié egy átirata szerint Décsi Zsigmond alezredes, a BM 10. Határőrkerület elhárító csoportjának vezetője egy szám nélküli B- és egy M-dossziét megküldött 1968. február 15-én a Belügyminisztérium III/IV. Csoportfőnökség nyilvántartójának irattározásra, majd ugyanő február 20-án lezárta a dossziét. Ezt követően – folyamatos oldalszámozással – „Cserháti” együttműködésének második szakaszát dokumentáló, a kapcsolatfelvételre tett javaslat olvasható. 1969 októberében Décsi alezredes arról értesítette a központi nyilvántartás vezetőjét, hogy a B-112812-es számú dossziét megtartották, és a „felmelegített” kapcsolathoz újabb M-dosszié megküldését kérte. Ezzel a B-számmal a továbbiakban a dossziéban már nem találkozunk, viszont – látva az iratok évkörét – feltételezhető, hogy a hálózati személy egész állambiztonsági pályafutásának dokumentumait – beleértve a már említett dossziét is – az ÁBTL-be került B-dosszié tartalmazza. Az 1966–1968 között adott jelentéseket összefogó, a 6-os kartonon feltüntetett M-dossziét (M-28271) pedig az 1968. augusztus 1-jén felvett jegyzőkönyv szerint megsemmisítették. Az 1980. szeptember 30-án kitöltött másik 6-os kartonra (ez helyi karton) géppel rávezették az ettől az időponttól történt átadásokat és a kapcsolattartó tiszt személyében bekövetkezett változásokat. Ezen viszont az utolsó feljegyzés a következő: „1989. november 28. III/III. Karczagi T. őrnagy”, vagyis a Dunagate-botrány előtt nem sokkal még tartótisztet váltottak. A karton alján kézzel írva azonban már a következő megjegyzés olvasható: „A B[uda]p[esti] Katonai Ügyészség a B-dossziét zárolta a III/III. osztályon. 1990. 01. 16-án.”

A kartonok és a B-dosszié szerint először 1966. február 25-én szervezték be, új kapcsolatfelvételre 1969. október 6-án, illetve 1980. szeptember 30-án került sor. Közben 1984. november 26-án átadták a III/I. Csoportfőnökségnek, és 1986. december 10-én vette vissza a III/III. Csoportfőnökség. A kizárás időpontjai: 1968. február 14., illetve 1971. július 19. A B-dossziéban lévő iratok alapján az irattározások időpontjai: 1968. február 20., illetve 1971. augusztus 22. Az 1966-ban kitöltött 6-os kartonon a nyilvántartási kategória kódja 04, ami élő, vagyis foglalkoztatott hálózatot jelent. Egy 1984-es és egy 1987-es változásjelentésben a fedőnév-, a munkahely- és a lakcímváltozásokat közölték a BM Nyilvántartó Központ I. Osztályával. Az együttműködés 23 éve alatt hat operatív tiszt foglalkoztatta a hálózati személyt.

A 6/c és a 6/d kartonokat, valamint az adatlapot 1980. szeptember 30-án töltötték ki, vagyis a harmadik kapcsolatfelvétellel egy időben. A 6/c kartonon a hálózati személy minősítése már titkos megbízott volt, és az 1971-es kizárás okaként a munkahelyváltozást jelölték meg. A 6/d kartonon még az 1966-os lakcíme olvasható. Az adatlap szerint a beszervezés célja „egyéb operatív megbízatás” volt, az együttműködést a jelölt ismét szívesen vállalta, belföldön a belügyi dolgozók között rendelkezett kapcsolatokkal. Ellenőrzöttnek, megbízhatónak minősítették, viszont jellemvonásai között az szerepel, hogy társaságban gátlástalan, barátkozó. A hálózati rendszerhez rendszeresített kódlapot 1989. február 16-án töltötték ki.

„Cserháti”-t sorkatonaként szervezte be a BM 10. Határőrkerület balassagyarmati elhárító csoportja hazafias alapon, úgynevezett gyors módszerrel. 1966. január 13-án merült fel először a neve, majd egy február 21-i beszélgetést követően 25-én el is vállalta az együttműködést. Leszerelése után 1968-ban kizárták a hálózatból, és társadalmi kapcsolatként működött együtt a megyei állambiztonsági szervekkel. A határőrség polgári alkalmazottjaként ismét felvették vele a kapcsolatot, és 1971-ig informátorként tovább alkalmazták. 1980-ban a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztálya újból beszervezte „Mátrai Pál” fedőnéven. Feladata a városban élő F-dossziés személyek ellenőrzése volt. 1984-ben, líbiai kiutazása előtt átvette a Belügyminisztérium III/I-7. Osztálya, s „Neuberger” fedőnéven foglalkoztatta tovább. 1986-ban – a külszolgálatból történt hazatérése után – a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztálya korábbi tevékenységének folytatására visszavette, és tulajdonképpen 1990-ig, a rendszer összeomlásáig foglalkoztatta.

Az 1966–1989 közötti évkörű, 124 oldalas B-dossziéból megtudható, hogy a hálózati személynek a beszervezés előtti leinformálása folyamán emberi tulajdonságairól negatív véleményt csak a helyi GELKA vezetője fogalmazott meg, aki „hazudós”-nak, „kétszínű”-nek jellemezte. A beszervezést előkészítő Kalácska László határőr századosnak a jelölt viszont azt állította, hogy a GELKA vezetőjével azért romlott meg a viszonya, mert kifogásolta főnökének klerikális gondolkodását és kapcsolatait, s ennek hangot is adott. Szakmai és politikai felkészültségét azonban volt munkahelyi vezetői, sőt a beszervezést előkészítő tiszt is megfelelőnek minősítette. Végül is bevonulása után mint sorkatonát informátorként a hálózati munkára alkalmasnak ítélték. Fő feladataként az egységek védelmét, az ellenség támadásának kivédését határozták meg: ezen belül a tudomására jutott szökésről, kémkedésről, ellenséges propagandáról, a Szabad Európa Rádió hallgatásáról, lőszerrel, lőfegyverrel való visszaélésről kellett tájékoztatnia a tartótisztet.

A beszervezési nyilatkozatot 1966. február 25-én írta meg. Ellenőrzésére „Kárpáti” fedőnevű informátort^? jelölték ki. „Cserháti” informátor beszámoltatása hetente egyszer a parancsnoki épületben, az úgynevezett T- (találkozási) helyen történt. A leszerelésekor, 1968. január 20-án készített jelentés szerint feladatát jól hajtotta végre. A találkozókon nem minden esetben jelent meg pontosan, azonban több értékes jelentést adott figyelemre méltó személyekről. Jelentései alapján több intézkedés történt a rendellenességek megszüntetése érdekében, őrizetbe azonban senkit nem vettek.

Leszerelése után – felsőfokú technikumi tanulmányai miatt – a hálózatból kizárták, és a továbbiakban társadalmi kapcsolatként foglalkoztatták. A civil életbe történt visszatérését követően polgári alkalmazottként a határőrségnél maradt. A 10. Határőrkerület 22 polgári alkalmazottjának megfigyelésére, a helybeliek, köztük az emigrációból hazatértek nyugati kapcsolatainak felderítésére 1969 októberében ismét felvették vele a kapcsolatot. „Cserháti” újabb beszervezési nyilatkozatát 1969. október 6-án írta meg. A találkozókat a „Balassi” fedőnevű^? T-lakásban háromhetenként tartották meg. Egy 1971-es értékelő jelentés szerint az együttműködés során 58 találkozót bonyolítottak le vele, 26 jelentést adott az informátor, amelyből 11 db volt operatív értékű, 15 pedig tájékoztató jellegű. A jelentések alapján operatív nyilvántartásba vétel, fegyelmi, ügyészségi vagy büntetőeljárás nem történt.

Családi okok és munkahelyváltozás miatt „Cserháti”-t 1971. július 19-én ismét kizárták a hálózatból. A B-dossziét irattározásra ismét felterjesztették a Belügyminisztériumba, a polgári alkalmazottként foglalkoztatott „Cserháti” ismeretlen archív számú, mindössze 28 oldalnyi M-dossziéjának megsemmisítéséről pedig 1971. július 20-án a Belügyminisztérium III/IV-7. Osztály 10. Határőrkerület elhárító csoportjának vezetője, a már említett Décsi Zsigmond határőr alezredes rendelkezett. Beszervezési dossziéját (B-150003-as számon) 1971. július 20-án ismét lezárták és irattározták.

1980-ban „Mátrai Pál”-ra változtatott fedőnéven, már titkos megbízott minősítéssel a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztálya szervezte be ismét. A beszervezést Gajdár József rendőr hadnagy végezte. Ellenőrzését „Szécsényi”, „Fekete László” és „Bánki” fedőnevű^? titkos megbízottak közreműködésével szervezték meg. A beszervezési nyilatkozatot 1980. szeptember 30-án írta meg. A találkozókat a „Terényi” fedőnevű T-lakásban^? bonyolították le. Feladata a helyi kocsmákat, szórakozóhelyeket rendszeresen látogató személyek („lumpen elemek”), az 1956-os forradalomban részt vett volt elítéltek, valamint a Pintye testvérek^? baráti körének megfigyelése volt. „Mátrai Pál” 1980 és 1984 között szolgálataiért – a B-dossziéjában elhelyezett nyugták tanúsága szerint – havonta 500 forint fizetéskiegészítést kapott.

Egy 1984-ben készült, a BM III/I-2. Osztályának szóló feljegyzésből megtudható, hogy „Mátrai” egy évre Líbiában vállalt munkát. Drigán Sándor rendőr őrnagy további foglalkoztatását ott is indokoltnak tartotta, ezért a III/I. Csoportfőnökség átvette a külszolgálat idejére. Az eligazításon azt az utasítást kapta, hogy igyekezzen Tripoliban maradni, az ottani rezidens (a hálózatot összefogó hírszerző tiszt) 6-8 héten belül felkeresi. A külszolgálat alatt „Neuberger” fedőnéven végezte a hálózati munkát, a Lamkév Lamluda-telepen élő kolónia életéről írt jelentéseket, amelyeknek – a tartótiszt szerint – nem volt jelentős operatív értékük. Az ÁBTL-be került Bt-dossziéjában^? az adatlapon túl egy saját névvel aláírt jelentése található, amelyben a Tripoliba történt utazásának költségeit kéri megtéríteni. Egy másik („Mátrai Pál” fedőnéven írt) jelentésében arról számolt be, hogy az ottani rezidens három alkalommal hívta jelentéstételre, amikor is általános hangulatjelentéseket adott.

Hazatérése után 1986-ban szintén „Mátrai Pál” fedőnéven a Nógrád megyei III/III. osztály folytatta vele az együttműködést 1989 augusztusáig, ekkor arról tájékoztatta tartótisztjét, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát felajánlott neki egy három-négy hónapos külföldi munkát.

A B-dossziéban elhelyezett, 1965–1967 között keletkezett kérdőjegyek alapján a jelölt az operatív és bűnügyi nyilvántartások egyikében sem szerepelt, ami alátámasztja a hazafias alapon történt beszervezés hihetőségét. 1982. július 15-én azonban az illetékes járásbíróság közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt négy hónap börtönre ítélte, amit egy évre felfüggesztettek, s egyúttal mentesítették a büntetett előélet miatti hátrányok alól.^?

A jelentéseiben szereplő fontosabb ellenőrizendők köre csak a B-dossziéból ismerhető meg. Az ügynök részben feladatul kapta az ott felsorolt személyek megfigyelését, részben az értékelő, „realizáló” jelentésekben tértek ki – név szerint is – munkásságának fontosabb „eredményeire”. Az M-dosszié, amelynek szintén ismeretlen az archív száma, ebből az időszakból sem került a levéltárba.

M-dosszié(k) hiányában a hálózati személy tevékenységéről közvetlen vélemény nem alakítható ki, csak a tartótisztek jelentéseiből lehet következtetni jellemére és a közel negyedszázados együttműködés tartalmára.