A 6-os karton központi karton, e szerint „Bakó Tamás” fedőnevű informátort 1967. március 30-án szervezte be Tóth Lajos, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. alosztályának századosa. Vélhetően az 1970-es évek elején zárták ki a hálózatból az együttműködés megtagadása miatt. Anyagát 1973. október 1-jén irattározták.
„Bakó Tamás” beszervezési dossziéja (B-126269) nincs az ÁBTL kezelésében, saját munkadossziéján kívül még egy kimutatásban? szerepel, amely azoknak az adatait tartalmazza „akik az 1956. októberi ellenforradalom ideje alatt és után nyugatra szöktek, vagy »K« útlevéllel? kivándoroltak, és legális úton vagy illegálisan az országba visszatértek”. Azt, hogy ezek közül melyik kategóriába tartoztak a felsoroltak, köztük „Bakó”, nem lehet tudni.
Az informátor feladata a szovjet katonai objektum védelme területén a szovjet tisztek, illetve hozzátartozóik magyar kapcsolatainak feltérképezése, valamint a laktanyában dolgozó és a környékén lakó magyarok szemmel tartása, utóbbiakról és azok külföldi rokonairól, ismerőseiről rövid jellemzés készítése volt. Az információt esetenként a szovjet elhárító tiszt kérte, ilyenkor megküldték neki a jelentés egy példányát. A jelentéseket követő tartótiszti leírások szerint kiválasztották „azokat a személyeket, akiket ellenőrizni kell időlegesen vagy más formában”.
Mindezeken túl alkalmi megbízásokat is kapott, például egyes kiemelt események vagy intézkedések után hangulatjelentést kellett írnia, vagy a társosztályok megkeresésére kértek tőle meghatározott személyekről információkat, amelyek „operatív értékét” és „Bakó” hozzáállását az alábbi idézetek érzékeltetik.
„Nemegyszer hangoztatták, hallottam magam is, hogy M. N. az elmúlt háború idején egy budapesti zsidó ékszerésznővel tért […] lakására, aki állítólag kettő bőrönd ékszert hozott magával, hogy őt bújtassák. A nő a mai napig sem jött elő. A szomszédok csak egy-két napig látták M. N.-ék lakásán a zsidónőt [sic!]. A szóbeszéd szerint a szoba padlója alatt vagy a kertben van elásva. […] Továbbá szovjet katonák eltevését is többször hangoztatták a körülöttük levő szomszédok.” A „Gépjavító vállalatnál is vannak Izrael agressziós háborúját istenítő, és velük érző zászlóhordozók” – írta máshol. Például K. J. „az izraeli előrenyomulás idején rádióból, sajtóból értesülve kijelentette: Már csak az utolsó kommunistát látnám ott elveszni. […] Az is igaz, hogy balatoni szőlőjében sok minden található, ami a gépjavító anyagát és állományát illetné.” Felelősségre vonásra vagy valamilyen intézkedésre utaló adat egyik esetben sem fedezhető fel az iratokban.
Egy hónapi aktivitást követően „Bakó” szorgalma lanyhult. 1969. június közepéig négy tájékoztató jelentést adott, majd attól kezdve vagy el sem ment a találkozókra, vagy ha igen, jelentés helyett lakásproblémái megoldásában kérte a tartótiszt – és rajta keresztül az állambiztonság – segítségét, sikertelenül. 1972. novemberben közölte tartótisztjével, hogy mivel a kapcsolatukban nem lát semmi kölcsönösséget, az együttműködést a maga részéről a politikai rendőrséggel „megszűntnek tekinti”. Tóth Lajos rendőr őrnagy 1973. június 21-én kelt összefoglaló jelentésében a dossziéban szereplő személyek közül felsorolt ötöt, akik állambiztonsági szempontból érdekesek. További sorsukról azonban nem találtunk semmit a levéltári iratokban.
