„Abonyi” fedőnevű informátort 1967. július 27-én szervezte be Kardos Imre rendőr százados, a BM 6. Határőrkerület felderítő alosztályának tisztje, a 6-os kartont, amely valószínűsíthetően központi karton, másnap állították ki. A hálózatból 1987. április 30-án, nyugdíjba vonulása miatt zárták ki. Anyagát 1987. június 10-én irattározták. A 6-os kartonon csak egy tartótiszt nevét tüntették fel, az M-dossziékban azonban további öt szerepel. Három M-dossziéja összesen 1042 oldal terjedelmű. Első jelentését 1967. augusztus 1-jén, az utolsót 1987. március 27-én adta. Beszervezési dossziéja (B-139423) nem került az ÁBTL őrzésébe.

„Abonyi” a jugoszláv határ közelében lakott és dolgozott, s több mint száz emberről jelentett. Feladata, a „határőrizet” az állambiztonsági szerv szerint a következő események, illetve személyek figyelését, illetve kiszűrését foglalta magában:

idegen személyek megjelenése a faluban (ideértendők az ország bármelyik másik településéről, külföldről, különösen Jugoszláviából és a nyugati országokból érkezettek, különös tekintettel a rokonlátogatókra);

idegen gépkocsik megjelenése (a rendszámuknak és annak megjelölésével, hogy hol és kinél álltak meg);

készül-e valaki útlevelet kérni, s ha igen, van-e kint maradási szándéka;

felmerülhet-e valakinél csempészet vagy vámbűncselekmény, illetve akármilyen bűncselekmény szándéka, s követett-e el ilyen bűncselekményt;

a lakosság hangulatának feltérképezése, így például október 23-a körül bármilyen ellenséges megnyilvánulás, külön kiemelten a röpcédulák felkutatása, az április 4-e körüli hangulat;

„kutatni a lakóhelyén azokat a személyeket, ahol családi probléma vagy egyéb más bűncselekmény merül fel”. A szerv feltételezése szerint ugyanis ha valamelyik családban konfliktus keletkezik, vagy valaki büntető- vagy szabálysértési eljárás előtt vagy alatt áll, fennáll annak a veszélye, hogy az érintettek külföldre akarnak távozni.

„Abonyi” kétszáznál is több jelentést adott, ezekben nagyrészt olyan eseményeket örökített meg, amelyekről bármelyik helybeli tudhatott: például a faluba érkező és ott-tartózkodó idegenekről, a mindenki által látható helyen parkoló autókról, az ismertté vált bűncselekményekről, a közterületen történt verekedésekről, a nyilvánosság előtt lezajlott családi perpatvarokról. Kovács Pál alezredes, a határőrség bácsalmási felderítő csoportjának vezetője figyelmeztette is „Abonyi” tartótisztjét, hogy szorítsa rá hálózatát, éljen a jó információszerző lehetőségével (a vasútállomáson dolgozik, horgászni jár, és jól ismeri a falu lakosságát). A jelentések másik része köztörvényes bűncselekményre utaló jelzéseket tartalmaz. Például valaki örökölt Jugoszláviában, majd házat vett a faluban, ezért lehet – vélte az informátor –, hogy illegálisan hozta át az örökségét; azt hallotta, hogy egy jugoszláv mozdonyvezető rendszeresen csomagot hoz egy bizonyos személynek, amit sípolással jelez. Hangulatjelentéseiben ügyelt rá, hogy a helyiek közül senkit se feketítsen be (ellenségeskedést nem tapasztalt, az emberek hangulata jó, semmi különöset nem észlelt).

Összefoglalva megállapítható, hogy „Abonyi” jelentései nem az állambiztonsági, hanem inkább a bűnügyi hálózat jelentéseinek felelnek meg.