A központi 6-os karton szerint „Kollégá”-t a BRFK III/II-a alosztályának beosztottja, Mikó István rendőr százados szervezte be 1968. július 20-án. A kartont ugyanezen a napon töltötték ki. Anyagát 1974. január 14-én irattározták. A kizárás oka: pártvezetőségi tag lett. Beszervezési dossziéjának (B-125294) a sorsa ismeretlen.
Az M-dosszié alapján a rezidenshez négy informátort kapcsoltak, közülük kettőnek, „Hornyák”-nak és „Holdasi Bélá”-nak az M-dossziéját? az ÁBTL őrzi. „Petrák” és „Csontos” anyaga nem került levéltári kezelésbe, létezésükről csak „Kolléga” M-dossziéjából értesülünk, jelenlegi ismereteink alapján egyikük kiléte sem állapítható meg.
A rezidens összesen tizenkilenc jelentést készített, egy részük saját észleléseit tartalmazza, a többi az alája rendelt informátorokkal kapcsolatos: az ő jelentéseiket adta tovább, kérte, hogy akadályoztatása miatt a tartótiszt találkozzon velük, illetve jelezte, ha egy találkozó meghiúsult. Saját jelentései főként a munkahelye közelében lévő szovjet laktanya lakóinak külső ismeretségi köréről szólnak, de beszámolt arany eladásáról és nyugati vendég érkezéséről is.
A hozzákapcsolt informátorok közül „Petrák” egyszer adott továbbításra érdemes információt, miszerint M. L. és családja nyugatnémet és román állampolgárokkal levelez.? „Csontos” nem járt el a találkozókra, illetve ha elment, nem szolgáltatott használható információt. „Holdasi Bélával” tulajdonképpen nem volt kapcsolata, egyikük M-dossziéjában sincs olyan jelentés, amely arra utalna, hogy „Holdasi” bármilyen információt szolgáltatott volna a rezidensnek. „Hornyák” több jelentést is adott; amikor „Kollégá”-hoz kapcsolták, már fél éve hálózati személy volt.
1969. március elején, „Hornyák”-nak egy „államellenes” személyről adott jelentését követően, Mikó István százados megállapította, hogy „a rezidens helyesen vezeti a hozzákapcsolt hálózati személyeket”, majd új feladattal látta el: „Kezdje meg a kapcsolt hálózati személyek szakmai kiképzését, az általunk lerögzített módon. Első lépésként olvastassa el a »Front harcvonal nélkül« c. könyvet? az informátorral, majd egy-egy részletet elemezzenek ki.” A könyv szovjet felderítők második világháború alatti tevékenységét mutatja be regényes formában. A szakmai továbbképzés irányáról és színvonaláról már a fülszöveg is kimerítő információt ad:
„Ezen a fronton a harcot nem kísérte csatazaj. Lövésekre és robbanásokra itt is sor került, de nem ezek voltak a döntő tényezők. Nagyon gyakran egy számokkal teleírt papírdarabka erősebbnek bizonyult egész páncéloshadosztályok támadásánál, néhány halkan odavetett szó hadseregek sorsát döntötte el. A harcvonal nélküli fronton rettenthetetlen bátorságú szovjet felderítők küzdöttek, és hajtottak végre hőstetteket. Megtudjuk a könyvecskéből hogyan értesítették Moszkvát a német fasiszta támadásról két héttel a háború kitörése előtt, hogyan hiúsították meg a »Citadella-hadműveletet« és a »Ciklon-tervet«, hogyan robbantották fel a prozorvói hidat, hogyan torolták meg egész sor náci strapának szovjet emberek ellen elkövetett gaztetteit, miként segítette elő a szovjet felderítők tevékenysége a Szovjetunió fegyveres erőinek győzelmeit és végső diadalát. Megismerjük »Maxim és csoportja«, »Válja, a kozáklány«, »Oberleutnant Paul Siebert«, »Karl Liebel főhadnagy«, »Etienne« és sok más felderítő életének és harcának hosszabb-rövidebb időszakát a front mögött, az ellenséges ország területén, esetenként magában a hitlerista kémközpontban véghezvitt tetteit, amelyek izgalmakban a kitalált kalandregények cselekményeit messze felülmúlják. A harcvonal nélküli front eseményeiről az újságok annak idején nem számoltak be. A háború befejezését követő években lépésről lépésre tárult fel a harcnak ez a fejezete, ismerte meg a nagy nyilvánosság azoknak a nevét, akik a legnehezebb feladatokat vállalták népükért, s azok közül sokan vérükkel pecsételték meg népük iránti hűségüket. Sőt, egyik-másik hős felderítő nevét még most is titokban kell tartani. A könyv »Egy szovjet felderítő életének harminchat órája« című részének hiteles tényanyagot feldolgozó szerzője nem írhatta meg hősének igazi nevét. Csak annyit közöl róla, hogy családi neve »egyszerű orosz családi név«.”
A rezidens két hónappal később azt jelentette, hogy a kiképzés eredményes volt, de az informátor „csak igen nehezen értette meg az olvasmány lényegét”.
1970 novemberében „Kolléga” segítséget kért, mert „Holdasi” és „Csontos” hónapok óta nem jártak el a találkozókra, 1971 februárjában pedig közölte, hogy nem tudott eredményesen dolgozni, mert nem bízták meg konkrét feladatokkal. Tartója szerint ekkor két másik operatív tiszttel közösen kiképezték „az informátorok foglalkoztatásának irányára, a bennünket érdeklő személyek körére, az adatgyűjtés módjaira, a hálózattal megszakadt kapcsolat felvételére”. Februárban konkrét feladatokat határoztak meg a rezidens által tartott informátorok számára: „Hornyák”-ot a laktanyában dolgozó magyar állampolgárok figyelésével, a többieket a szovjet laktanya és környéke külső biztosításával bízták meg.
A dossziéban található utolsó – és egyben egyetlen érdemi – jelentés 1973. június 3-án keletkezett. Készítője, Mayer Ágoston őrnagy értékelése szerint: az iratok „jelentős része a hozzákapcsolt informátorokkal kapcsolatos észrevételeket, jelentés nélküli, eredménytelen találkozókat tartalmazza. […] Komoly operatív értékkel bíró anyagot nem tartalmaz, az megsemmisíthető.” Még ugyanezen a napon a dossziét lezárták, és 1974. január 14-én irattározták.
