A központi 6-os karton szerint „Fonyódi Ferenc” fedőnevű titkos megbízottat 1977. május 16-án szervezte be Varga László rendőr hadnagy, a BM III/II-8/b alosztályának beosztottja. A kartonon utalnak rá, hogy a titkos megbízottat 1985. március 11-én átadták a BRFK III/II-2/a alosztályának, de ismereteink szerint erre nem került sor. Anyagát 1988. július 26-án irattározták.

Az ügynök előélete, beszervezésének körülményei, bő egy évtizedes tevékenysége kizárólag az ÁBTL-be került, 145 lapot tartalmazó B-dossziéjából ismerhetők meg. „Fonyódi”, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda idegenvezetője, alkalmi operatív kapcsolatként már 1974 óta együttműködött a politikai rendőrséggel. Varga László rendőr hadnagy 1977. április 6-án kelt beszervezési javaslatában kiemelte, hogy ez idő alatt bizonyította rátermettségét, őszinteségét és lojalitását. Lencsés Miklós alosztályvezetőnek voltak ugyan fenntartásai a jelölttel szemben, azonban végül egyetértését adta a beszervezéshez. „Fonyódi” 1977. május 17-én írta meg titoktartási/beszervezési nyilatkozatát. Első feladatként a soron következő nyugati csoportja tevékenységének figyelemmel kísérését kapta, ezen belül a csoport egyes tagjait megkereső magyar állampolgárok kilétének felderítését. Varga hadnagy a havi két alkalommal és nyilvános helyen történő találkozást határozta meg a kapcsolattartás módjaként.

„Fonyódi” megbízhatóságát az állambiztonság rendszeresen ellenőrizte. 1977. június és augusztus között kilencvennapos K-ellenőrzést vezettek be valamennyi postai küldeményére, s ugyanazon a nyáron az egyik Balaton-parti nemzetközi üdülőtelepen, ahol az ott nyaraló „CVJM-csoportok”^? idegenvezetőjeként dolgozott, egy „Éva” fedőnevű ügynök^? és egy SZT-állományba tartozó személy, „AP-10-es” rendőr hadnagy^? kontrollálta, de mindegyik „vizsgán” sikeresen átment.

1978. július és szeptember között ideiglenesen Bálint Ferenc rendőr hadnagy, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. Osztály siófoki alosztályának munkatársa tartotta a kapcsolatot „Fonyódi”-val, ellenőrzését a már ismert „Éva” és „Konrád Péter”^? fedőnevű titkos megbízottakon keresztül, „AP-10-es” rendőr hadnagy segítségével, személyes adatgyűjtéssel, valamint jelentéseinek mások jelentéseivel történt összevetésével oldotta meg. 1978. október 10-én készült beszámolójában megállapította, hogy „Fonyódi” jelentései a valóságnak megfelelnek, környezetében nem dekonspirálódott, s jó konspirációs készséggel rendelkezik, így biztonsági szempontból nincs akadálya további foglalkoztatásának. A titkos megbízott ebben az időszakban adott jelentéseit részben a BM III/II-8/b alosztály feldolgozó csoportja, részben a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. Osztálya hasznosította.

1979. február 23. és március 10. között rendezték meg az „Utazás ‘79” kiállítást, amelyen a BM III/II-2/b alosztály operatív akciókat tervezett végrehajtani, s szükségük volt egy németül jól beszélő hálózati személyre. A munkára „Fonyódi Ferenc”-et jelölték, aki a feladatokat „maradéktalanul végrehajtotta, aktív tevékenységével nagymértékben hozzájárult akciónk sikeréhez, zavartalan, eredményes végrehajtásához”, s 1979. május 3-án ezért ezer forint pénzjutalomban részesült.

„Fonyódi” titkos megbízott feladataiba 1979. július 18-án készült foglalkoztatási terve ad részletesebb betekintést. E szerint figyelnie kellett azokra a személyekre, akik olyan magyar állampolgárokkal vették fel a kapcsolatot, akik állam- és szolgálati titok birtokosai voltak. Fel kellett tűnnie, ha egy külföldi állampolgár nagyobb összeget költ magyar ismerőse megvendégelésére, illetve azzal konspiráltnak látszó beszélgetéseket folytat. Fel kellett tudni mérnie, hogy egy külföldi állampolgár magyar kapcsolata egzisztenciális helyzeténél, politikai beállítottságánál, hírszerző lehetőségénél fogva mennyire lehet érdekes az ellenséges hírszerzés számára. Figyelemmel kellett kísérnie a nyugati állampolgárok esetleges sértő, kirívó magatartását annak megállapítására, hogy az nem minősül-e fellazító, izgató, a törvényes rendet sértő tevékenységnek. Fokozottan kellett figyelnie a beutazó nyugati és más szocialista állampolgárok között létrejött, konspiráltnak látszó találkozókra (ez valójában a nyugat- és keletnémet találkozókra vonatkozott). A beutazó nyugati állampolgárokat tanulmányoznia kellett abból a szempontból is, hogy külföldön nem rendelkeznek-e hírszerző lehetőségekkel, figyelnie kellett közülük azokra, akik köztörvényes bűncselekmények elkövetésével gyanúsíthatók. A felsorolt általános feladatok szem előtt tartása mellett megbízták két nyugatnémet utazási iroda turistacsoportjai tagjainak, vezetőinek fokozott ellenőrzésével.

1979 őszén „Fonyódi”-ra a Magyar Néphadsereg Vezérkara (MNVK) 2. Csoportfőnöksége, vagyis a katonai hírszerzés is szemet vetett. A csoportfőnökség egyik osztályvezetője, Kapás Pál átiratban kérte a III/II-8. Osztályt, hogy operatív érdekből „Fonyódi” munkahelyi anyagát szerezzék be, és adják át nekik. Varga József^? rendőr ezredes, osztályvezető válaszában kifejtette, hogy a „nevezett személy operatíve érdeklődési körünkben áll, ezért nem áll módunkban azt megküldeni”. Az ügy további részleteiről nincsenek forrásaink, de „Fonyódi” a Belügyminisztérium kötelékében maradt, mert 1980. március 4-én „D-101”-es rendőr őrnagyot jelölték ki számára kapcsolattartóként, aki a civil életben egyben hivatali főnöke, vagyis az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda idegenvezetői osztályának vezetője volt. A továbbiakban a találkozókat általában a „Napos” fedőnevű^? K- (konspirált) lakásban tartották, de tartótisztje irodájában munkamegbeszélés fedéssel is tárgyalhattak egymással. Mindkét helyszínen történt találkozóról található a dossziéban egy-egy, az őrnagy által készített, kézzel írt jelentés. Az 1981. február 20-i „Napos” K-lakásban történt megbeszélésnek az SZT-tiszt szerint a konkrét operatív célja az volt, hogy egyrészt összeismertesse hálózatát a távollétében őt helyettesítő operatív tiszttel, másrészt három munkatársát kellett minősíteni. A jelentésből azonban kiderül, hogy a valódi cél a három személy beszervezése volt.^? Az 1982. február 23-i jelentésben annyi áll, hogy a tárgyévi feladatok megbeszélése volt a találkozó témája.

1987. februárban „Fonyódi” közölte kapcsolattartójával, hogy anyagi és családi okok miatt az IBUSZ Utazási Irodánál helyezkedett el. Felajánlotta, hogy új munkahelyén is szívesen végezné a kémelhárító szűrő-kutató munkát. Az átadás-átvétel ügyében a „D-101”-es őrnagy felvette a kapcsolatot az IBUSZ referensével, Szatmári Tibor rendőr főhadnaggyal, aki úgy döntött, hogy nem áll szándékában a titkos megbízottat tovább foglalkoztatni. „Fonyódi Ferenc”-et ezért hírszerző lehetőségének megszűnése miatt 1988. július 8-án kizárták a hálózatból. 138 oldalas munkadossziéját a BRFK III/II-2/a alosztályán még az ugyanazon a napon felvett jegyzőkönyv szerint Bagdal Mihály rendőr százados megsemmisítette, B-dossziéját pedig irattározták. A megsemmisítési jegyzőkönyvben csak az úgynevezett élőszámot (H-62408) adták meg, vagyis a dosszié nem kapott irattári számot.

„Fonyódi” jelentéseiben esetleg szereplő fontosabb célszemélyekre a beszervezési iratok nem utalnak. Munkadossziéjának megsemmisítését azzal indokolták, hogy operatív értékű adatot nem tartalmaz.