A 6-os karton központi karton, amelyet 1955. augusztus 24-én állítottak ki. E szerint „Bányász Tamás” fedőnevű ügynököt 1954. június 25-én szervezte be Baranya Sándor, a BM Büntetés-végrehajtási Parancsnokság Operatív Osztályának hadnagya. „Bányász”-t 1952-ben Csehszlovákiába és vissza történt tiltott határátlépés, csempészés, fizetési eszközzel visszaélés, továbbá közokirat-hamisítás és bűnszövetkezetben elkövetett lopás vádjával hat év nyolc hónap börtönre és tíz év politikai jogvesztésre ítélték?. Börtönügynökként feladata a hajdani „horthysta” katonatisztek ellenőrzése volt. Feltételezhetően büntetésének letöltése után a kapcsolatot megszakították vele, a karton szerint anyagát 1957. február 5-én irattározták. A börtönévei alatti együttműködésről M-dosszié nem került az ÁBTL őrizetébe.
1968. május 17-én újította fel vele a kapcsolatot a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. alosztálya. Beszervezési dossziéja (B-73413) nincs az ÁBTL-ben, a 6-os kartonról viszont nem derül ki, hogy másodszor is presszió alapján szervezték-e be. Az M-dossziét 1968. májusban nyitották, az első jelentés kelte 1968. június 3., az utolsóé 1981. december 10. Tartótisztje Stadler Gábor rendőr hadnagy, 1972 novemberétől Horváth László rendőr alhadnagy volt. 1982. februárban Bartha Béla rendőr hadnagy vette át tartásra, de rá már csak az időközben munkahelyet változtatott titkos megbízott kizárása várt. „Szigeti” munkadossziéját 1984. április 11-én 358. oldalszámmal zárták le, anyagát 1984. április 26-án irattározták.1968. május 17-én újította fel vele a kapcsolatot a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. alosztálya. Beszervezési dossziéja (B-73413) nincs az ÁBTL-ben, a 6-os kartonról viszont nem derül ki, hogy másodszor is presszió alapján szervezték-e be. Az M-dossziét 1968. májusban nyitották, az első jelentés kelte 1968. június 3., az utolsóé 1981. december 10. Tartótisztje Stadler Gábor rendőr hadnagy, 1972 novemberétől Horváth László rendőr alhadnagy volt. 1982. februárban Bartha Béla rendőr hadnagy vette át tartásra, de rá már csak az időközben munkahelyet változtatott titkos megbízott kizárása várt. „Szigeti” munkadossziéját 1984. április 11-én 358. oldalszámmal zárták le, anyagát 1984. április 26-án irattározták.
„Szigeti” elsősorban külföldi rokonokkal rendelkező magyar állampolgárokról, amnesztiával hazatértekről jelentett, illetve külföldi állampolgároktól szerzett értesüléseit osztotta meg a hatósággal. Rendszeresen kellett „hangulatjelentéseket” adnia az állami és nemzeti ünnepek, továbbá október 23-a alkalmából, valamint Csehszlovákia 1968. augusztusi megszállásakor s annak évfordulóin. Tartótisztje a belső elhárításra tartozó beszámolókat általában a III/III. Csoportfőnökség felé továbbította, de mivel a jelentésekben külföldön élő személyekről is szó volt, egyes, hírszerző gyanús információk a III/I. Csoportfőnökséghez is eljutottak. „Szigeti” saját kezdeményezésre 1969 májusában beszámolt egy fiatalkorú csoport „szervezkedéséről”, ami – mint kiderült – főként a beatzene hallgatásában merült ki.
Jelentései alapján igyekvő, időnként – főként tevékenysége elején – nagyon részletező volt. Leírta a célszemélyek magánéletéről, anyagi helyzetéről, rokonságáról, esetleges kétes üzleteiről, külföldre utazási szándékairól szerzett értesüléseit. Politikai nézeteikről általában nem jelentett semmit, vagy pozitív véleményt mondott. Egy ízben azonban azt írta valakiről, hogy „kifejezetten ellenséges politikai megnyilvánulásai nincsenek”, egy másik célszemélyről pedig, hogy „politikailag passzív, de egyes szavaiból az állapítható meg, hogy nem feltétlenül híve a rendszerünknek”.
Több jelentése szól egy festőművészről és annak NSZK-ban élő, ugyancsak festőművész fiáról, utóbbiról az állambiztonság tájékoztató dossziét nyitott, ami azt mutatja, hogy „operatív szempontból” fontos célszemélynek tekintették, s a megfigyelésén túl a vele kapcsolatos hálózati és sajtóanyagot is gyűjtötték. Ez a dosszié nem került az ÁBTL-be, azt viszont az ügynök egyik jelentéséhez írt értékelésből lehet tudni, hogy a fiatalember megfigyelése nem volt tökéletes, ugyanis egyszer autóval hazahozta édesanyját Németországból, és annak ellenére, hogy figyelőztették, beutazásáról az állambiztonsági szerv nem szerzett tudomást.
Foglalkoztatása során jelentenie kellett több beszervezési jelöltről is, s néhány esetben vele ellenőriztették az új hálózati személy megbízhatóságát. Természetesen ilyenkor nem tudta, hogy egy potenciális vagy tényleges „kollégáról” szolgáltat információkat.
