A 6-os karton központi karton, amely szerint az informátort először Sebők Imre államvédelmi hadnagy, a BM Vas Megyei Főosztály Szentgotthárdi Járási Osztályának beosztottja szervezte be 1955. október 24-én. A karton szerint anyagát őrizetbe vétele miatt 1958. július 15-én irattározták. Másodszor 1965. június 15-én szervezte be Papp György, a Belügyminisztérium 3. Határőrkerület őrnagya, anyagát 1966. január 26-án irattározták.A 6-os karton központi karton, amely szerint az informátort először Sebők Imre államvédelmi hadnagy, a BM Vas Megyei Főosztály Szentgotthárdi Járási Osztályának beosztottja szervezte be 1955. október 24-én. A karton szerint anyagát őrizetbe vétele miatt 1958. július 15-én irattározták. Másodszor 1965. június 15-én szervezte be Papp György, a Belügyminisztérium 3. Határőrkerület őrnagya, anyagát 1966. január 26-án irattározták.
A 181 oldalt tartalmazó beszervezési dossziét 1965. június 9-én nyitották, és 1965. december 7-én zárták le. A dosszié szerint 1958. február 2-án az államvédelmiből rendőrnyomozó hadnaggyá változott Sebők Imre kérte „Kovács Elemér” fedőnevű hálózati személy – titoktartási nyilatkozat vétele nélküli – kizárását. E szerint már az „ellenforradalom” előtt megszakították vele a kapcsolatot, B- és M-dossziéját felterjesztették a megyei főosztályra, ahol azok megsemmisültek. (Második kizárási javaslata szerint először 1956 nyarán zárták ki a hálózatból.) Sebők hadnagy szerint az informátor „beállítottsága antidemokratikus, és hozzánk nem őszinte, ellenséges személy, ezért adtuk át bűnvádira az ügyét is, mert jelleménél fogva megállapítottuk, hogy félrevezetett bennünket, ezért az ellenforradalom után ilyen értelemben nem tárgyaltunk vele”. A javaslat ellenére 1958. április 15-én a márianosztrai börtönben titoktartási nyilatkozatot írattak vele.
„Kovács Elemér” a forradalom alatt a szentgotthárdi járási nemzeti bizottság tagja volt. 1956. november 4-én családjával, sógorával és annak családjával együtt Ausztriába menekült, majd 1957. január 4-én családjával együtt visszajött, Pataj György határőr főhadnagy jelentése szerint a Vas megyei politikai nyomozó osztály manipulációjának hatására. 1957. január 24-én letartóztatták, február 10-én szabadlábra helyezték. Február 14-én újból letartóztatták, és közbiztonsági őrizetbe helyezték.^? 1957. november 29-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel miatt jogerősen két év börtönbüntetésre ítélték. 1959. január 29-én töltötte ki büntetését.
Szabadulása után szakmájában nem helyezkedhetett el, a korabeli gyakorlatnak megfelelően felvették a Veszélyes Elemek Nyilvántartásába, és figyelő- (F-) dossziét^? nyitottak rá. Több mint tíz hálózati személy, hivatalos és társadalmi kapcsolat adott információt róla, mindegyik úgy látta, hogy fizikai munkásként is szorgalmas, felkészült, ‘56-os magatartását megbánta, ellenséges tevékenységet nem fejt ki.
A dossziéból úgy tűnik, hogy viselkedése tudatos volt, azt szerette volna elérni, hogy rehabilitálják, és újból taníthasson. Ennek érdekében még büntetőügyének vizsgálóját, Varga István századost is megkereste, és tanácsot kért tőle. Időközben a határőrség szerette volna beszervezni „Kovács Elemér” Ausztriában maradt sógorát. A beszervezéshez felhasználhatónak tartották a volt informátort, és az esetleges rehabilitáció kapóra jött ehhez. Feigel János határőr százados 1962 decemberében egy feljegyzésben kitért rá, ők előbb fogják megtudni a mentesítési kérelem eredményét, „hogy a személlyel ettől függően kapcsolatot teremthessünk, és éreztessük, hogy a mentesítést közbenjárásunkra kapta meg, de ezzel szemben kötelességei is vannak felénk”. A volt informátor a mentesítést megkapta, 1963 szeptemberétől újból taníthatott.
1964 közepén ismét felkeresték, és azt követően több beszélgetést is folytattak vele. Kérték, hogy jelentsen a határ felől érdeklődő idegen, gyanús személyekről, a kiszökni szándékozókról és a csempészekről. Szavakban hajlandó volt az együttműködésre, sőt kifejezetten készségesnek mutatkozott, ugyanakkor soha semmi gyanúsat nem tapasztalt. Kikérdezték volt kapcsolattartó tisztjét is korábbi együttműködési hajlandóságáról, aki szerint eleinte pozitívan viszonyult az adott feladatokhoz, 1956 tavaszától azonban nem járt el a találkozókra, nem hajtotta végre a feladatait. A nyár elején pedig megtagadta a munkát, s kijelentette: „nem érzi, hogy igaz ügyet szolgálna”, és a „súlyos törvénysértések” miatt „nem vállalhat részt az ilyen politika titkos módon történő támogatásában”. 
Tanulmányozták F-dossziéját is, a róla szóló jelentések egy részéről másolatot készíttettek, és elhelyezték B-dossziéjában.
1965 tavaszán, mivel megbízhatónak és őszintének találták, döntés született újbóli beszervezéséről. Feigel őrnagynak az 1965. március 22-i fedőnévváltozásról szóló feljegyzéséből megtudható, hogy „miután az »Ádám« határon túli ügynökjelölt ügyében felhasználni tervezett […] »Kovács Elemér«[-rel], mint ügynökjelölttel foglalkozunk, anyagai »Ádám« jelölt dossziéjából ki lett emelve, és »Lajtai« fedőnéven szerepeltetve új, ideiglenes dossziéban lett elhelyezve”.
Az együttműködés ezen szakaszában az ügynök fő feladatának – a határőrizet mellett – Ausztriában élő sógora beszervezését szánták. 1965. május 24-én^? megtörtént „Lajtai” beszervezése. Az írásbeli nyilatkozatot megkísérelte elkerülni azzal, hogy az együttműködéshez elég az ő szava is, de némi meggyőzésre mégis megírta. 1965 augusztusában sógora beszervezése céljából kiküldték Ausztriába. Egy hét után azzal tért haza, hogy sajnos nem tudta sógorát meggyőzni, de szívesen megpróbálja újra, csak annyit kér, hogy a fia is kimehessen vele. Mivel felesége már meghalt, kérését nem teljesítették, és megállapították, hogy ausztriai küldetése nem sikerült, határőrizeti feladatait pedig egyáltalán nem hajtotta végre. 1965. november 10-én elkészítették kizárási javaslatát, és 1965. december 2-án kizárták a hálózatból.
Kizárása közlésekor – az erről szóló jelentés szerint – azt mondta: „nagyon megszeretett bennünket, és a jövőben hiányozni fogunk neki”. Azt is megígérte, hogy „mint tapasztalt határ menti lakos” továbbra is segíteni fogja a határőrséget, továbbá üdvözletét küldte egykori beszervező tisztjének, „Papp György elvtársnak”.
Az informátor fennmaradt M-dossziéjában kézzel írt jelentés nincs, az egyes találkozókon elhangzottakat a tartótiszt, Feigel János őrnagy vetette papírra, akinek utolsó – és egyben a kizárást is tartalmazó – feljegyzésében a következő áll: „Az ügynök, különös tekintettel arra, hogy rokonához való utaztatása eredménytelen volt – kapcsolatunkat nem tekinti szükségesnek. Szavakban ennek ellenkezőjét mondja, de gyakorlati magatartása és hozzáállása az ügyhöz ezt mindennél jobban bizonyítja. A jövő évben részéről teendő utazásra ő tett javaslatot, aminek véleményünk szerint az volna a lényege, hogy fiával együtt kint maradna. […] Vele telepítési célból foglalkozni nem lehet, mert a rábízott feladatot idehaza sem hajtja végre.”