„Tihanyi” fedőnevű ügynököt Hargitai Gábor rendőrhadnagy szervezte be 1979. május 25-én kompromittáló adatok alapján. A kartonon olvasható B-135941 számú dossziéja nem került a Levéltár kezelésébe. A 6-os karton szerint az együttműködés dokumentumait 1984. május 11-én irattározták, így kizárására nagy valószínűséggel 1984 elején kerülhetett sor.

Hargitai Gábor beszervező operatív tiszt 1979. augusztus 21-én kelt jelentése szerint beszervezése óta nyilvános helyen háromszor találkozott az ügynökkel. Mint írja, „megbeszéléseinken mélyítettem az állambiztonsági szervhez való viszonyát, adatokat gyűjtöttem ill. ellenőriztem a hozzánk való őszinteségét. Ennek eredményeként megállapítottam, hogy a hálózati személy kezdeti »merevsége« feloldódott, érdeklődéssel fordul a hálózati munka felé. Legközelebbi, 1979. augusztus 24-én megtartandó ütemezett találkozónkon felmérem munkahelyi és egyéb kapcsolatait.”

Az augusztus 24-i találkozón „Tihanyi” elmondta, hogy az egyik kollégája, aki az előző évben egy éjszaka alkohollal leöntött egy Lenint ábrázoló utcai plakátot, és emiatt rendőri intézkedés is volt vele szemben, kezd megnyugodni, úgy tűnik, elmúlt a félelemérzete. Ezután azt kapta feladatul, hogy figyelje kollégáját, esetleges nacionalista, szovjetellenes kijelentéseit és azt is, hogy ezeket milyen társaságban teszi, továbbá személyes tulajdonságait és anyagi-egzisztenciális körülményeit. Intézkedésként pedig Hargitai egy figyelmeztető jellegű beszélgetést javasolt a Lenin-plakátot megrongáló kollégával. Ez a beszélgetés meg is történt, ezután „Tihanyi” nem talált negatívumot kollégája viselkedésében.

Az ügynök jelentéseire – ritka kivétellel – az volt a jellemző, hogy senkiről sem tudott politikailag kompromittáló adatot közölni. Ilyen kivételek voltak, amikor az egyik célszemélyről azt írta, hogy mélyen vallásos, egy másik személyről pedig – aki a kórházban beteghordozó volt, és akinek csak a keresztnevét tudta? – azt, hogy felmondott, mert március 15-én egy nagy kokárdával jelent meg a munkahelyén, ahol azt levetették vele, ami – szerinte – azt jelentette, hogy a kórházban „a hazafias érzelmeket lábbal tiporják”.

A munkadosszié négy év anyagát tartalmazza, kevesebb mint 50 oldalon. Ebből is több oldal arról szól, hogy „Tihanyi” nem tudott elmenni a találkozóra, vagy ha elment, akkor is különböző okok miatt nem hozott jelentést, és szóban sem tudott érdemben a kiadott feladatok elvégzéséről beszámolni.

Ennek ellenére, vagy éppen emiatt, tartótisztje, Hargitai Gábor már 1980. július 12-én azt javasolta, hogy július 23-tól az „Orvos” fedőnevű „T”-lakásban? bonyolítsák le „Tihanyival” a találkozókat. Indokolásul azt írta, hogy a hatékonyabb hálózati munkavégzés, továbbá a hálózat vezetése és nevelése érdekében lenne indokolt a „T” lakásban való találkozás.

Az utolsó jelentés 1983. július 14-én készült. A dossziéban a hálózati személy tevékenységét, az állambiztonsági szervekhez való viszonyát értékelő jelentés nem található, minden kommentár nélkül 1984. április 25-én lezárták. M-dossziéjának névmutatójában mindössze 13 személy szerepel, többeknek csak a vezetékneve. B-száma alapján – mint már írtuk – 1984 májusában irattározták. A kizárás oka a 6-os karton szerint munkahelyváltozás volt.