A megözvegyült „Sugár”-t és a szintén özvegy édesanyját egy 1951. június 15-i keltezésű határozattal azonnali hatállyal kitiltották Budapestről, kényszerlakhelyül egy Békés megyei települést jelölték ki számukra. A kitiltásuk indoka az volt, hogy az előző rendszerben kulákok és nagykereskedők voltak. Az érintett két nő a határozat ellen fellebbezett, és igazolták, hogy „Sugár” édesapja sem kulák, sem nagykereskedő nem volt. Igaz, kereskedő volt a foglalkozása. Munkaszolgálatra vitték, ahol meghalt. „Sugár” és az édesanyja ekkor már – a korabeli gyakorlat szerint? – a kijelölt kényszerlakhelyen tartózkodtak.?

1951. augusztus 30-án Kutas Imre, a Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettese kérte a Belügyminisztérium– meg nem nevezett – illetékesét, hogy „Sugár” kitelepítését szüntesse meg, tekintettel arra, hogy a budapesti svéd követség egyik beosztottja feleségül akarja venni.

Valószínűleg emiatt helyezte hatályon kívül Cziráki Ferenc, a Belügyminisztérium beosztottja a határozat „Sugár” kitelepítésére vonatkozó részét, az édesanyja helyzetét azonban az intézkedés nem érintette.

A hatályon kívül helyező határozat „Sugár” leánykori nevét nem, csak az asszonynevét tartalmazta. Ez némi zűrzavart okozott, mert „Sugár” hazautazása után Békés megyéből Kuklis Lajos rendőr százados jelentette a belügyminiszternek, hogy „Sugár” (a jelentés a leánykori nevét tartalmazta) önkényesen távozott kijelölt lakhelyéről. Cziráki Ferenc rendőr százados figyelmeztette ezért a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, oktassa ki beosztottjait, hogy máskor körültekintőbben járjanak el.

„Sugár” és édesanyja hiába kérték több ízben, hogy engedélyezze a hatóság a betegeskedő asszony hazatérését is, 1952 végéig azonban a kényszerlakhelyén kellett maradnia.

Az ÁBTL-be került Bt-dossziéból viszont az derült ki, hogy „Sugár” és családja kitelepítéséhez nincsen semmi köze a kieszelt, hamis származásának, illetve az apja ürügyként leírt foglalkozásának. Mint ahogy Kovács Rezső államvédelmi százados, osztályvezető leírta, ők javasolták „Sugár” és édesanyja kitelepítését, „azért, mert a svéd követséggel kapcsolatos egyik munkánkat jelenléte nagymértékben zavarta.” A kitelepítésük azonban ahelyett, hogy segítette volna a folyamatban lévő ügy megoldását, inkább zavart okozott, ugyanis a ügyben dolgozó „Fruzsina”? fedőnevű ügynökkel szemben „Sugár”-ék kitelepítése fokozta a bizalmatlanságot.

Kovács Rezső a felmerült problémát úgy gondolta megoldani, hogy „Sugár”-t beszervezik, és megszüntetik a kitelepítését. Ha „Sugár” nem állt volna kötélnek, és nem lett volna hajlandó „dolgozni” az ÁVH számára, intézkedett volna az internálásáról (1951. június 28.).

A beszervezés előkészítéséhez 1951. június végétől 1951. július végéig több környezettanulmányt is készíttettek róla.

Az 1951. július végi környezettanulmány után egy dátum nélküli kézzel írt, spontán beszervezési nyilatkozatnak is minősíthető irat található, melyre magyarázó szövegként azt írta „Sugár”, hogy ilyen értelmű levelet írt Révai György nevű barátjának, aki főkapitánysági nyomozó, és a levelet volt háztartási alkalmazottjánál hagyta Révai György részére, amiben „Sugár” önként felajánlkozott az Államvédelmi Hatóságnak, mert ezzel is be akarta bizonyítani, hogy feltétlen híve a rendszernek.

1950. augusztus 12-én írt nyilatkozatban „Sugár” – akkor már – hivatalosan is felajánlotta szolgálatait az Államvédelmi Hatóságnak, amelyben megfogadta, hogy tartóinak minden utasítását maradéktalanul végrehajtja, a Hatósággal való kapcsolatát és mindent, ami ezzel összefügg, titokban tart. Minden olyan tudomására jutott dolgot, ami a Magyar Népköztársaság vagy a Hatóság ellen irányul, kapcsolattartója tudomására hoz. Mindezt azért vállalja, mert a rendszer őszinte híve, és mert tudja, ha a munkáját becsülettel végzi, a Hatóság támogatni fogja. A nyilatkozat végén „Sugár” aláírása alatt négy darab amatőr módon készített és nagy valószínűséggel azonosításra alkalmatlan ujjlenyomat is található.

1951. augusztus 21-én még Békésben készült egy gyanúsítottkihallgatási jegyzőkönyv, amiből azonban nem derül ki, hogy „Sugár”-t milyen ügyben hallgatták ki, nincs jelölve sem az ügy száma, sem a tárgya, s nem szerepel rajta sem a kihallgató szerv, sem a kihallgató személy neve. A jegyzőkönyvben „Sugár” elmondta élettörténetét, valamint arról is beszámolt, hogy még 1950-ben megismerkedett egy Révai György nevű nyomozótiszttel, akinek felajánlotta, hogy hajlandó lenne „akár a Főkapitányságnak, akár az Államvédelmi Hatóságnak, mint titkos munkatárs a legteljesebb mértékig őszintén és becsületesen különböző feladatokat végrehajtani”-

Később, egy augusztus 28-án kelt jelentésből kiderült, hogy nem egy bűnügyben történt kihallgatásról volt szó, hanem „Sugár” beszervezéséről, a helyszín pedig a községi tanácsházán lévő rendőrpihenő volt. Azzal az ürüggyel hívatták a tanácsházára, hogy kitelepítési ügyének felülvizsgálata kapcsán akarnak vele beszélni. A „kihallgatás” során internálásának kilátásba helyezésével is megfenyegetve igyekeztek benne az együttműködés fontosságát tudatosítani. Közben „Sugár” folyamatosan bizonygatta, hogy a rendszer híve. A beszervezést végül is augusztus 22-én sikeresen végrehajtották, így a leendő férjen keresztül történő információszerzésre megfelelő lehetőség nyílt az ÁVH számára.

Ezt követően „Sugár”-t hazaengedték, édesanyját azonban – mint erről már szó volt – nem. Az államvédelem azonban lakóhelyén is figyeltette, például egy „Szegedi Ferenc” fedőnevű informátor? – több színésszel együtt – jelentett róla is.

1951 novemberében házasságot kötött a svéd követségen dolgozó egyik diplomatával. A svédek a frigyet nem engedélyezték, és „Sugár” férjét hazarendelték. Természetesen az újdonsült feleség is vele utazott.

Elutazása előtt Kovács Zoltán államvédelmi főhadnagy azt javasolta, hogy mielőtt elhagyja az országot, „Sugár”-t képezzék ki a hálózati munkára, annál is inkább, mert képzetlen és gyakorlatlan. A főhadnagy felhívta a figyelmet arra, hogy a svéd elhárítás eleinte figyelni fogja, ezért ügyelni kell arra, hogy a kinti beépített ember ne lépjen vele egyből kapcsolatba. Ha pedig sor kerül a kapcsolatfelvételre, azt szigorú biztonsági szabályok betartása mellett tegyék meg. Miután nem tudható előre, hogy személy szerint ki fogja megkeresni, megállapodtak egy igazoló jelszóban, ami a következő volt: „A Sanghaj-i bárból a dobos üdvözli.” Erre a válasz: „Nekem már semmilyen kapcsolatom nincs Vele.” Az édesanyjával történő levelezését is ellenőrizték.

A javaslattal Bauer Miklós, majd Farkas Vladimir is egyetértett. Mint Bauer Miklós írta: „Egyetértek a javaslattal. Közölni kell a nővel, hogy egyelőre egyetlen feladata: magáról minden gyanút elterelni!”

A későbbi kapcsolatfelvételnél a jelszó maradt, de ezt kiegészítették még azzal, hogy az csak akkor érvényes, ha a „Sugár”-t felkereső személy felmutatja azt a katicabogarat ábrázoló tárgyat, melyet személyes holmijai közül „Sugár” adott át az Államvédelmi Hatóságnak. Eredetileg úgy tervezték, hogy a tényleges kapcsolatfelvételig viszonylag hosszú idő telik el. Azonban „Sugár” férjét 1952-ben a prágai követségre helyezték, ezért úgy döntöttek, hogy a csehszlovák szervek segítségével veszik fel a kapcsolatot „Sugár”-ral, és a prágai svéd és a többi nyugati követség vonalán foglalkoztatják majd.

Először Sas László ÁVH-főhadnagyot küldték ki kapcsolattartónak. Arról, hogy „Sugár” adott-e érdemi információkat, a dossziéban mindössze egyetlen adat van, miszerint „Erika Bandl” férjét a svéd követségről azért bocsátották el, mert azt gyanították, hogy felesége a magyar hírszerzés ügynöke.

Eddigi ismereteink szerint szokatlan módon, a csehszlovák szervek javaslatára, „Sugár” magyarul beszélő, csehszlovák állampolgárságú tartótisztet kapott. Jelenteni azonban már nem volt hajlandó, mondván, semmit sem tud, és hivatkozott a férjére is, aki azért vesztette el az állását, mert őt, a feleségét kémgyanúsnak tartották.

Időközben „Sugár” férje, aki órákat csempészett Bécsből, lebukott. Ezután elhagyták Csehszlovákiát.

Mindezek után 1953. augusztus 5-én Ritzl Dezső államvédelmi főhadnagy javasolta „Sugár” kizárását a hálózatból, azzal az indokkal, hogy személye dekonspirálódott.

1964-ben felülvizsgálták? „Sugár” B-dossziéját. Itt a hálózatból kizárás okaként a hírszerzési lehetőségek hiányát és az alkalmatlanságot jelölték meg. Megállapították, hogy a dosszié koncepciós elemeket nem tartalmaz, továbbá azt, hogy „Sugár” akkori helyzetéről a dossziéban semmilyen érdemi anyag nincs, a „kapcsolatfelvételre való csekély lehetőség ellenére” mégis azt javasolta Soós János rendőr főhadnagy, hogy nézzék meg „Sugár” jelenlegi helyzetét, és a dossziét hagyják az irattárban.

1970-ben ismét előkerült „Sugár” dossziéja az irattárból, mivel a III/I-2 Osztály vezetője kérte a nyilvántartó csoportot, hogy engedélyezzenek betekintést a dossziéba. A Szolgálati jegyen az osztályvezető azt nem közölte, hogy mi célból vetette elő az archivált anyagot, továbbá arról sincs információ, hogy az ügynek lett-e folytatása.