Az „Orvos” fedőnevű, későbbi hálózati jelölt lakása „T” lakásként való felhasználásának ötlete egy gyermekkori ismerősétől, barátjától, dr. Molnár László rendőr századostól származott. „Orvos” ugyanis 1977 januárjában elmondta Molnárnak, hogy lakásának igen magas a rezsiköltsége, ezért azon gondolkodik, hogy az IBUSZ-on keresztül kiadja a lakás egyik különálló szobáját. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy nem szívesen kerülgetne idegeneket, főleg nem örülne Nyugatról jövő külföldieknek. Molnár százados már ekkor utalt „Orvos”-nak arra, lehet, hogy van egy jó ötlete a megoldásra, térjenek vissza később rá.
A százados ötletét a politikai rendőrség támogatta, ugyanis egy hónappal később már hálózati jelöltként tanulmányozták „Orvos” katonai anyagát a Fővárosi Hadkiegészítő Parancsnokságon. A Belügyminisztériumban – nem csak az állambiztonsági nyilvántartásokban – ellenőrizték őt és a ház összes (szám szerint 74) lakóját is. Biztonsági szempontból megvizsgálták a lakás megközelíthetőségét és azt, hogy a felhasználandó szobából áthallatszanak-e a beszédhangok a lakáson belül, illetve a szomszédba. A körültekintő vizsgálat szerint mindent biztonságosnak találtak.
„Orvos” személyére vonatkozóan a központi nyilvántartástól azt a választ kapták, hogy egyik nyilvántartásukban sem szerepel. Az ellenőrzését lefolytatták a Pest megyei nyilvántartásban is. Ekkor derült ki, hogy családi nevét nem pontosan írták le, és „Orvos”-nak már van egy irattározott B-dossziéja, a Váci Kirendeltség ugyanis 1958-ban rezidensként be akarta szervezni. Ezután ismét ellenőriztették a BM Központi Nyilvántartóban, ahol a következő szöveggel szerepelt: „Meghiúsult beszervezés, anyaga irattárban B.87497 szám alatt.” A dossziéból azonban az derül ki, hogy korábban – Lipták István alhadnagy szerint – ez nem meghiúsult beszervezés volt, tudniillik a beszervezést meg sem kezdték. „Orvos” beszervezését ugyan eltervezték, de a beszervezéstől végül elálltak, mert időközben úgy döntöttek, hogy a váci középiskolák hálózati ellenőrzését más módon oldják meg. Környezettanulmányt azonban készítettek róla, és a személyes megismerkedés is megtörtént, sőt engedélyezték a beszervezését. A beszervezés félbeszakításáról szóló irat szerint a későbbiekben csak mint hivatalos kapcsolatot kívánták foglalkoztatni. Arról, hogy a hivatalos kapcsolatként történő foglalkoztatás megvalósult-e, az iratokban nincs információ.
A dossziéból megtudhatjuk, hogy „Orvos” fedőnevű – itt még – titkos megbízott MSZMP-tag, édesapja a csatolt kérdőív „Rövid jellemzés” rovata szerint szintén „MSZMP tag, a szocialista társadalmi rendszerhez hű személy”.
A másodszori beszervezésekor kitöltött Adatlapján? az olvasható, hogy hazafias eszmei politikai alapon szervezték be, az együttműködést szívesen vállalta, megbízhatónak és ellenőrzöttnek minősítették.
1977 márciusában szintén készítettek róla környezettanulmányt, családját is ellenőrizték. „Orvos”-ról a következő adatok megállapítását kérték: „Általános emberi tulajdonságai, jelleme, káros szenvedélye, hobbyja, politikai beállítottsága, megnyilvánulásai, családi körülménye, anyagi helyzete, ismerősei, baráti kapcsolatai, szomszédjaihoz való viszonya, lakásának megközelíthetősége, illetve forgalma.”
Az elkészült környezettanulmányból megtudhatjuk, hogy már 1945-ben bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba, majd párttag lett (MDP-, később MSZMP-tag). Részt vett több politikai továbbképzésen, ideológiailag magas szinten képzett, politikailag teljesen megbízható volt.
Beszervezését 1977. május 31-én a lakásán hajtották végre, amelyen jelen volt az ötletgazda, a gyermekkori barát, Molnár László százados is. Az eljárás során, feltételezhetően a környezettanulmány megnyugtató eredménye és a hivatásos állományú barát személye miatt, írásbeli beszervezési nyilatkozatot nem kellett írnia. „Orvos”-nak mindössze egyetlen kérése volt, miszerint a társadalom perifériáján élő, kétes egzisztenciájú alakok ne járjanak a lakására. A lakáshasználatot pedig úgy legalizálták, hogy a tartótiszt bejelentkezett a lakásba, mint „Orvos” unokaöccse.
„Orvos” a beszervezése után nem sokkal új lakásba költözött, ahol szintén elvégezték ugyanazokat a vizsgálatokat, mint az előző lakásánál, és állambiztonsági szempontból ez is megfelelt találkozási lakásnak. A tartótiszt ide már, mint a lakásgazda unokaöccse, megfelelő fedőigazolványokkal? jelentkezett be: foglalkozása újságíró volt, az MTI belpolitikai rovatánál dolgozott, kötetlen munkaidőben.
A konspirációs és biztonsági szabályokat figyelembe véve, a lakásban egyidejűleg fogadható hálózati személyek számát 5 főben határozták meg, amit esetleg 7 főre lehetett bővíteni. A dosszié szerint a lakásban összesen 13 hálózati személlyel bonyolítottak le találkozókat.
A fizetendő lakbér havi 900 Ft volt, továbbá a lakásban nem volt telefon, így azt be kellett szereltetni. 1979-ben 1000 forintra emelték a lakbért, 1983-ban 1200-ra, 1985-ben 1500 Ft-ra. „Orvos” T-lakásgazda többször kapott jutalmat, a kapott pénzösszegekről szóló nyugtákat mindig saját nevén írta alá (ez volt a szabály).
Mindeközben „Orvos”-t és a lakását többször ellenőrizték, így például 1980 nyarán a ház lakóit ismételten priorálták, illetve „Orvos”-ról újabb környezettanulmányt készítettek, sőt bevezették a „K”-ellenőrzését? is.
„Orvos”-t a kapcsolattartói mindvégig megbízhatónak ítélték, meg voltak elégedve „munkájával”. 1988 végén közölték vele, hogy a következő év elején a gyermekkori barát, Molnár László – ekkor már alezredes – nyugdíjba megy, továbbá az is kiderült, hogy a kapcsolattartó tiszt személye is változni fog. „Orvos” ezekre a hírekre úgy reagált, hogy ilyenformán a továbbiakban nem vállalja a szervezetszerű titkos együttműködést az állambiztonsági szervekkel. Elmondta, hogy annak idején az együttműködés vállalásában nagy szerepet játszott Molnár Lászlóval fennálló kapcsolata.
Indokait a már őrnagy Hargitai Gábor, valamint az osztályvezetővé avanzsált barát Molnár László alezredes elfogadták, és a hálózatból történő kizárását javasolták. Amiatt pedig, hogy annak idején nem írattak vele beszervezéskor titoktartási nyilatkozatot, azt javasolták, hogy a kizárását is írásbeli nyilatkozat mellőzésével hajtsák végre. A kizárását Sipos István alezredes, a főkapitány állambiztonsági helyettese – módosítás nélkül – engedélyezte. A kizárási javaslat dátuma 1988. december 12-e, a dossziét pedig 1988. december 20-án zárták le.
