„Kéki Róbert” debreceni középiskolást terhelő adatok alapján 1957. április 18-án szervezte be Hartman Bálint rendőrnyomozó alhadnagy, a BM Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály V. alosztályának beosztottja. „Kéki” az 1956-os forradalom alatt a Debrecen Városi Forradalmi Bizottmány szervezési szekciójában képviselte a helyi gimnáziumokat, és a környéken részt vett a helyi forradalmi erők szervezésében. 1956. decemberében, a forradalom leverése után Ausztriába disszidált, majd 1957. január 7-én a határt illegálisan átlépve visszajött Magyarországra. Szombathelyen letartóztatták? tiltott határátlépés miatt, majd a Budapesti Rendőrfőkapitányság határozata alapján Kistarcsára internálták. Az internálást azzal indokolták, hogy visszatérése feltételezhetően valamilyen nyugati megbízás miatt történt, szabadon hagyása ezért veszélyesnek tekintendő. „Kéki” ezzel szemben azt vallotta, hogy „hamar megelégelte a »Nyugati paradicsomot«”, ezért megszökött a lágerből, és hazajött. A kitarcsai tartózkodása igen rövid ideig tartott, mert még februárban, a szüleire való tekintettel, szabadlábra helyezték.

A beszervezési javaslat szerint első kihallgatása óta már többször felajánlotta szolgálatát, így a beszervezése várhatóan nem ütközik majd semmilyen nehézségbe. Több alkalommal felvetette ugyanis, hogy szeretné az elkövetett bűneit jóvátenni, ezért a „korábbi tájékoztatásai alapján helyesnek tartottam a beszervezését, annál is inkább, mivel a középiskolák vonalán részünkre értékes adatokat tud közölni” – írta a javaslatban a beszervező tiszt. A kapcsolat felvételét azért is látták célszerűnek, mivel jó viszonyt ápolt azokkal a fiatalokkal, akik a forradalom leverése után ugyanúgy az „ellenséges tevékenység” folytatása érdekében keresték egymás társaságát. A beszervező tiszt úgy gondolta, hogy mivel együtt jártak középiskolába, megbíztak egymásban, ráadásul „Kéki”-nek a forradalom alatti tevékenysége miatt tekintélye volt előttük. A jelöltet az alhadnagy jó képességű, barátkozó fiatalemberként jellemezte, aki minden helyzetben hamar feltalálta magát.

A kapcsolatfelvétel után a beszervező tiszt leíratta vele, hogy a forradalom alatt és azt követően mit tett, a disszidálásáról pedig „Szomorú Bécsi Kaland” címmel számolt be a politikai rendőrségnek.

Két hónappal később „Igaz” fedőnevű ügynök? egy rendkívüli találkozón arról számolt be Faragó őrnagynak, hogy egyik ismerőse arra figyelmeztette, vigyázzanak „Kéki”-vel, mert ő rendőrségi besúgó, amit az ügynökkel szoros kapcsolatban álló helybeli műkedvelő költő lebukásával véltek alátámasztani, aki a forradalom alatt „verseivel izgatott”. Az őrnagy azonban megjegyezte, hogy nem állt fenn a dekonspiráció veszélye, mivel „Kéki”-t azon az ügyön nem foglalkoztatták, azonban „Igaz” ügynök feladatul kapta, hogy minél többet tudjon meg az ismerősétől, hogy milyen információi vannak „Kéki”-ről.

„Kéki” néhány, a beszervezési dossziéjába bekötött jelentése valóságos önvallomás, sok névvel, ami hasznos lehetett a nyomozók számára a forradalom leverése utáni megtorlás időszakában. A jelentés értékelése szerint a korábbi kihallgatásai során nem tisztázott kérdésekre fektették a hangsúlyt.

Fél évvel a beszervezését követően készült el „Kéki Róbert” fedőnevű ügynök első jellemzése. Hartman hadnagy a kapcsolatukról majdnem csak pozitívumokat írt: a találkozókra rendszeresen eljárt, a kapott feladatokat minden esetben végrehajtotta. Az operatív tiszt szerint csak egy esetben nem volt őszinte vele, amikor egy lopási ügybe keveredett, amit – állítása szerint – szégyellt bevallani. Az ügynök munkáját olyannyira nagyra értékelte, hogy 1957 decemberében már megjutalmazására tett javaslatot, azért is, mert ”mint diák igen szűkös anyagi körülmények között él”. Az operatív tiszt felettese, Faragó őrnagy azonban nem osztotta a kapcsolattartó tiszt véleményét, széljegyzetben azt írta: „Ez nem diák, mint tanulónak fizetése van,? ami neki zsebpénznek elég. Szülei is segítik őt. Javaslok 100 Ft-ot, ha lesz elég pénz.” A dossziéban egy 1958. augusztusi nyugta azonban már csak 30 Ft-ról szól.

1958 februárjában az V. alosztályon belül új kapcsolattartó tisztet kapott az ügynök Kormos József rendőr hadnagy személyében.

1958 májusában egy másik hálózati személy, „Lantos” fedőnevű ügynök? is foglalkozott az egyik jelentésében „Kéki”-vel, és azt állította, hogy „Kéki” kétszer volt Nyugaton, első alkalommal 1956. december 1. és 10., majd 1957. január 10. és 20. között. Viszont az előzetes letartóztatásáról szóló határozat dátuma 1957. január 10-e, és a dokumentum szerint január 7-én szökött vissza Magyarországra. Faragó őrnagynak is feltűnt a dátumok közötti ellentmondás, ezért megbízta Kormos hadnagyot azok ellenőrzésével. Majdnem biztos, hogy az ügynök információi voltak tévesek.

1959 elején már Kiss József rendőr főhadnagy írt jelentést az ügynökkel való találkozások módjáról. Eszerint mint ipari tanulót iskolai vonalon, illetve baráti körében foglalkoztatták, általános kérdésekben adott jelentéseket, vagyis konkrét ügyekben nem foglalkoztatták. Minden két hétben a „Ludas Matyi” cukrászdában találkoztak. „Kéki” a jelentéseit előre megírta.

1959 nyarán villanyszerelőként „Kéki” munkába állt, ezért Kiss főhadnagy az ügynököt egy másik operatív tisztnek szándékozott átadni „ipari vonalra”. Berényi Tibor főhadnagy azonban nem tartott igényt „Kéki” szolgálataira, mivel a munkahelye, vagyis „az objektum nem képez[ett] súlypontot”. Az operatív tiszt azonban az addigi hasznos munkája miatt úgy ítélte meg, hogy nem volna célszerű az ügynök kizárása, ezért 1959. szeptember 10-ig javasolta a pihentetését.

Egy 1959. szeptemberi határozat szerint Kiss József rendőr főhadnagy átadta Farkas Béla rendőr főhadnagynak a hálózati személyt (irataival együtt) további foglalkoztatásra. Farkas főhadnagy áttekintette „Kéki” kétéves hálózati pályafutását, és megállapította, hogy konkrét ügyben csak egyszer foglalkoztatták, a jelentései legtöbbször csak általános, tájékoztató jellegűek voltak. Az operatív tiszt úgy ítélte meg, hogy „Kéki” bár rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek hosszabb, megfelelő nevelés mellett alkalmassá tehetnék a megfelelő hálózati, felderítő munkára, azonban, mint írta, „jelenleg a munkája még jó informátori munkának sem értékelhető”. A kapcsolattartó tiszt azonban bízva a hatékony nevelési módszereiben, még ekkor sem a hálózatból való kizárás mellett döntött, hanem javasolta informátorrá történő átminősítését. Faragó Mihály alosztályvezető széljegyzetben támogatta Farkas főhadnagynak az ügynökkel kapcsolatos terveit, még konkrét feladatot is hozzáfűzött, miszerint „feldolgozza az egyetemről kizárt és oda fel nem vett személyeket”. A feladat teljesítésére utaló adatok a dossziéban azonban nem találhatók.

Két hónappal később viszont Farkas főhadnagy dekonspirációra utaló körülményeket észlelt. Úgy vélte, az ügynök elárulta legjobb barátjának, hogy a politikai rendőrségnek dolgozik, aki történetesen „Henrik” fedőnéven? szintén a megyei állambiztonság informátora volt. Később kiderült, hogy nemcsak a barátja tudott a rendőrséggel való kapcsolatáról, hanem a szüleinek is elárulta. Erről és az állambiztonsági szervekkel való kapcsolatáról 1959. november és 1960 január között három részletes jelentést kellett készítenie.

1960 márciusában „Kéki” korábbi operatív tisztje, Kiss József főhadnagy készített róla jelentést. A hálózati munkájáról a főhadnagynak ekkor már korántsem volt olyan jó véleménye, mint a beszervezés első évében Hartman alhagynak. „Eleinte a találkozókra kijött, azonban jelentést nem hozott csak igen ritkán és csak többszöri felszólításra. Mindig talált valami kibúvót, amiért nem hajtotta végre a feladatot […] Volt olyan eset, amikor 2-3 találkozón nem jelent meg” – írta a főhadnagy. Állítása szerint „Kéki” viselkedése miatt már korábban javasolta, hogy zárják ki a hálózatból, felettesei azonban úgy döntöttek, hogy egy ideig pihentetik. Végül javasolta az ügynök édesanyjának kihallgatását, illetve egyetértett a rá kiszabott büntetéssel, az internálással.?

Pár nap múlva, március közepére megszületett a javaslat „Kéki Róbert” fedőnevű informátornak a hálózatból való kizárására. A javaslatot író Farkas Béla főhadnagy lényegében megismételte Kiss főhadnagy megállapításait, hozzátette még, hogy ráadásul „Kéki” a debreceni Bika Szálló grilljének mosdójában „huligánkodó magatartást tanúsított”, ezért a továbbiakban nem tartotta alkalmasnak a hálózati munkára, majd azzal a megjegyzéssel zárta a javaslatot, hogy „figyelemmel az összes körülményére, intézkedést tettünk erkölcsrendészeti vonalon, hogy miután a katonaságból leszerel, ref alá helyezzük, egyben kitiltjuk a Hortobágy egyik állami gazdaságába 1 év időtartamra. Barátja »Henrik« dekonspirálására jelenleg nincsenek adataink. »Kéki« maga is csak feltételezi, hogy szintén kapcsolatban állhat a politikai nyomozó szervekkel. Jelenleg jól dolgozik. A »Kéki«-vel szembeni intézkedés még inkább formába önti, jobb munkára serkenti”.

Arra kérdésre, hogy „Kéki Róbert” a hatályos törvény szerint és ténylegesen is együttműködött-e a politikai rendőrséggel, a választ egyértelműen megadja a B-dossziéjába bekötött beszervezési nyilatkozata, sőt – mint ahogy erről már szó volt – néhány jelentését bekötötték a beszervezési dossziéba, igaz, ezek nem kézzel írt vagy aláírt példányok, de a 30 Ft jutalom átvételét aláírásával igazoló nyugta ezt egyértelműen megerősíti.