A nyugati határszélen élő fiatalembert, „Abonyi” fedőnevű informátort 1969. december 29-én hazafias alapon szervezte be Kovács János rendőr hadnagy. Az ÁBTL-be került 6-os kartonja központi karton, amelyen csak a foglalkoztató szervezeti egységek változásait tüntették fel, a tartótisztek közül csak Kovács János szerepel rajta.? Hálózati pályafutásának további állambiztonsági kapcsolatait csak a munkadossziéiból lehetett megismerni, ahová a hálózat foglalkoztatásában bekövetkezett változások jelentéseit rendre bekötötték.
A karton szerint „Abonyi”-t 1973. október 15-én átadták a III/IV-7 Osztálynak, majd 1974. július 18-án visszakerült a 11. Határőrkerület Felderítő Osztályához, ahol a tartótisztje ismét Kovács János – immár – főhadnagy lett.
Az informátor foglalkoztatási vonala a határőrizetre veszélyes személyek felkutatása és ellenőrzése volt. A korabeli szabályok és gyakorlat szerint nemcsak azt kellett figyelnie és felkutatnia, hogy konkrétan ki vagy kik akarják illegálisan átlépni a határt, hanem feladata volt azok felderítése is, akiknél – akár kósza ötletként – felmerült a határátlépés gondolata, sőt azt is, hogy kiknek van olyan családi, anyagi vagy bármilyen problémája, amely miatt esetleg felmerülhet bennük, hogy elhagyják az országot. Továbbá azokat is ellenőriznie kellett, akik korábban már megkíséreltek tiltott határátlépést, hátha ismét próbálkoznak vele.?
A fenti feladatok teljesítése közben egy hálózati személynek a tudomására jutott egyéb, az állambiztonsági szerveket érdeklő dolgokról, eseményekről, személyekről is jelenteniük kellett. „Abonyi” is – betartva az előírásokat – jelentett köztörvényes bűncselekményekről, mások politikai véleményéről, sőt „egy egyházi jellegű csoportosulásról” is. Kovács János főhadnagy ezt a jelentést operatív szempontból értékesnek tartotta, s mint ahogy írta, ennek a csoportosulásnak „a feladata, egyelőre még a teljes tevékenysége sincs felderítve, tagjai ismeretlenek, a vezetőjére is csak utalás van, de a jelentésből kitűnik, hogy rendszeresen találkoznak”.
A „csoportosulás” valójában az akkortájt még újdonságnak számító, a fiatalokat beatmisékkel a templomokba becsalogatni akaró fiatal katolikus pap és a hozzá hasonló korú vallásos emberek voltak, s ez természetesen felettébb érdekelte az állambiztonsági szerveket. Kovács főhadnagy ezért úgy döntött, hogy a politikai osztállyal részletesen megbeszéli az ügyet, beleértve az adatszerzés további útját és formáját is. „Abonyi” számára pedig feladatként azt határozta meg, hogy „vegyen részt az énekkar próbáján, ahol állapítsa meg kinek a lakásán rendezik, kik a résztvevők, milyen témákról beszélgetnek, igyekezzen nem túl vallásos, de templomba járó fiatalember benyomását kelteni, segítsen a zenei és énekkari problémák megoldásában, a beszélgetés során felvetődő problémákkal értsen egyet, de az esetlegesen felvetődő politikai jellegű vitában, megbeszéléseken a véleményét még ne fejtse ki, állapítsa meg hogy, ki, vagy kik viszik a hangadó, vezető szerepét, ki az aki a jól értesültet adja. Igyekezzen azt is megállapítani, hogy az egyház részéről ki tartja a kapcsolatot a csoporttal”.
„Abonyi” végül megtudta, hogy ki az a beat-misét szervező fiatal pap, és arról is tájékoztatta Kovács főhadnagyot, hogy az idősebb társai nem szeretik a misének ezt a formáját.
A meglévő két M-dossziéban valamivel több, mint száz személyről adott jelentést az informátor. Jelentéseinek túlnyomó többségét az 1970 januárjában nyitott és 1972. december végén lezárt M-34048 számú dosszié tartalmazza. 1972 vége és 1974 közötti tevékenységéről nem maradt fenn írásos dokumentáció. Ez nagyjából az az időszak, amikor az informátor a III/IV-7. Osztálynál végezte a hálózati munkát.
Amint már írtunk róla, száz körül van azoknak a személyeknek a száma, akikről „Abonyi” jelentett. Számos esetben található a jelentéshez fűzött tartótiszti megjegyzésekben a jelentésben szereplő személyekkel kapcsolatos intézkedés, mint például a másik állambiztonsági szerv tájékoztatása, a jelentés kivonatának az illető személy anyagában történő elhelyezése, a személy priorálása, azaz a róla szóló anyagok lekérdezése az állambiztonsági nyilvántartásokból, a jelentés valóságtartalmának más forrásokból történő ellenőrzése.
Az M-34048 számú dosszié lezárásakor készült összefoglaló jelentés a dossziéban található nagyszámú megfigyelt közül mindössze négy személyt talált olyannak, akikről „Abonyi” operatív szempontból értékes jelentést adott, annak ellenére, hogy az egyes jelentések után az értékelés rovatban többnyire az szerepelt, hogy a jelentés értékes. A négy személy közül az egyik többször akart disszidálni, egy másik szintén külföldre akart szökni, de ennek oka köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatti felelősségre vonás előli menekülés volt, a harmadik csak köztörvényes bűncselekményt követett el (lopás és garázdaság miatt volt büntetve), a negyedik pedig vezetője volt annak a zenekarnak, amely beat-miséket szervezett, és az azokon való részvételre buzdított.
Az M-38984 számú dossziét 1974. július 7-én nyitották és 1981. november 21-én zárták le. „Abonyi” a dossziéban található első jelentését azonban korábban, április 24-én írta, Kovács János értékelte, és a következő találkozás időpontját május 2-ra, akadályoztatás esetén 3-ra tette.?
Az 1974 és 1981 közötti dossziéja már kevesebb jelentést tartalmaz, mint az előző kötet, annak ellenére, hogy az csupán két évet ölelt fel. Ebben a kötetben a szokásos ügyeken kívül jelentenie kellett volna a Jehova Tanúi szekta tagjairól, tevékenységéről, de ez ügyben nem sok sikerrel járt. Feladatát többször nem tudta teljesíteni, igaz ebben az időben végezte el a középiskolát. 1979 márciusában fel is vetette, hogy szeretné megszakítani az állambiztonsági szervekkel való kapcsolatát, mert szégyelli, hogy tanulmányai, munkaköri kötelességei és egyéb problémái miatt nem tudja a kapott feladatokat végrehajtani. Szeretné, ha a továbbiakban önkéntes határőrként segíthetné a határőrség munkáját. Az akkori kapcsolattartó tisztje, Szilvási László hadnagy és Kungli József őrnagy csoportvezető elfogadhatónak tartották „Abonyi” kérését, Bányai István alezredes alosztályvezető azonban elhamarkodottnak ítélte a kapcsolat megszakítását. Ezt követően „Abonyi” a találkozókon azonban vagy nem jelent meg, vagy megjelent ugyan, de értékelhető jelentést – egy kivételével – nem adott. Szilvási László hadnagy a meghiúsult találkozókról készített jelentésében arról számolt be, hogy kilenc esetben kísérelte meg „Abonyi”-val a kapcsolatot helyreállítani, mindaddig eredménytelenül, amíg mint tartalékos határőrt a határőrség gyakorlatra be nem vonultatta. Ezt a lehetőséget kihasználva szervezett meg az operatív tiszt egy találkozót, ahol a titkos megbízottá avanzsált „Abonyi” ismételten kérte a kapcsolat megszakítását. Később, az 1981. október 10-i találkozón azzal mentegetőzött, hogy KISZ-titkárként sok elfoglaltsága van.
A 12 évnyi hálózati munkájáról a dossziéban nem található összefoglaló jelentés, tartalmaz viszont egy határozatot „Abonyi” kizárásáról, 1981. november 20-i dátummal. A határozatban a kizárás indoka: „párttag lett, választott funkcióba került”.
