A „Tóth Joachim” fedőnevű informátor igazi „népi káder” volt. A dossziéiból ugyan nem derül ki az iskolai végzettsége, de az életrajzi adataiból az rajzolódik ki, hogy huzamosabb időt, szervezett formában, oktatási intézményben nem töltött, legfeljebb pártiskolákban. 1941-től először illegálisan, majd 1945 után aktív pártmunkásként „részt vett a kommunista mozgalomban”. Szakmai pályafutását segédmunkásként kezdte a második világháború előtt, majd a háború alatti katonai szolgálatot követően két évet még a „demokratikus hadseregben” is szolgált. 1948-tól életútjának újabb állomása az újságírás lett. Kezdetben egy üzemi lapnál, majd a Magyar Rádióban dolgozott, 1952-ben pedig Heves megyébe helyezték a Magyar Távirati Iroda megyei szerkesztőségéhez.

Fegyelmezett párttagként nem vett részt az 1956-os forradalomban, azonban a párthűsége a forradalom leverése utáni megtorlások miatt meginogott, az 1956. december 11–12-i egri tüntetést? például a karhatalom provokációjának tartotta, a racionalizálások? pedig – szerinte – azt a célt szolgálták, hogy „a kommunisták el tudják helyezni feleségeiket”. A kijelentései miatt elrendelték az előzetes letartóztatását, és vizsgálat indult ellene. Egy nappal később, 1957. január 31-én azonban szabadlábra helyezték, a demokratikus államrend elleni izgatás bűntettében nem találták bűnösnek. Gyors szabadulása az ugyanazon a napon datált beszervezési javaslatával magyarázható, ugyanis a politikai rendőrségnek fontos érdeke volt a megyében dolgozó újságírók „ellenforradalmi” tevékenységének felderítése, így a személyi tulajdonságai és a korlátlan hírszerzési lehetőségei miatt „Tóth Joachim” informátorjelöltet találták erre a munkára legalkalmasabbnak. A vizsgálat során felderített ellenséges kijelentések gyors megbocsátására magyarázatot Sipos Sándor rendőr százados, az V. alosztály vezetője két évvel későbbi szavaiból kapunk: „ugyanis K. elvtárs nem látott tisztán, és ezért tett olyan megjegyzést, hogy a kormány és a szovjet csapatok erélyes intézkedésével (letartóztatások stb.) nem ért egyet. Ezzel az üggyel a beszervezését meg is erősítettük.”

1957. január 31-én a beszervezést hazafias alapon, a megyei rendőr-főkapitányság egyik irodájában Kada János rendőr százados osztályvezető-helyettes hajtotta végre.

A Történeti Levéltárba került beszervezési dossziét 1959. október 27-én nyitották, vagyis 1957 és 1959 között a hálózati tevékenységéről érdemleges információval nem rendelkezünk. A beszervező tiszt kezdeti optimizmusa túlzottnak bizonyult, a határtalan hírszerzési lehetőséggel rendelkező informátorról azonban hamarosan kiderült, hogy a vezető beosztása és párttagsága miatt lehetőségeit nem tudta kihasználni, az állambiztonság számára fontos személyek emiatt nem álltak vele szóba. Ennek következtében az informátor Kada százados szerint csak tájékoztató jelentéseket tudott adni. 1959 őszén a politikai rendőrséggel való együttműködését ezért átminősítették T-lakásgazdává.?

„Tóth Joachim” informátor 6/b kartonon? is nyilvántartásba vett lakását megvizsgálták, amiről megállapították, hogy alkalmas titkos találkozások tartására. A földszintes bérleményben összesen négy lakás volt, lakói – egy fekvőbeteg idős asszony kivételével – nem voltak a szocialista rendszer ellenségei, napközben dolgoztak, nem tartózkodtak otthon. Az átminősítést úgy kívánták megoldani, hogy a feleségének is a tudomására hozzák a tervet, s egyúttal tőle is titoktartási nyilatkozatot vesznek.

A találkozási lakásnak az „Író-lak” fedőnevet adták, ahová az 1959. október végi jelentés szerint hetente nagyjából három hálózati személlyel történő találkozás lebonyolítását tervezték, akiknek a ház lakóival semmilyen kapcsolatuk nem volt. A „Kőszegi” fedőnevű ügynök egy környékbeli állami gazdaság bérelszámolója volt, az „Ady János” fedőnevű informátor Békés megyéből odaköltözött színész, a harmadik pedig egy „Békési” fedőnevű informátor, akinek a kilétét a levéltárban őrzött hálózati iratokból nem sikerült azonosítani.

Egy évvel később, 1960 őszén Vékony István százados azonban már „Tóth Joachim” kizárását javasolta a hálózatból. Mint a javaslatból kiderült, az újságírók körében meghúzódó ellenséges elemek felderítésére nemigen volt lehetősége, az MSZMP-tagsága távol tartotta tőle az ellenséges elemeket, ezért – a kapcsolattartó tiszt szerint – hosszú ideig pihentették,? vagyis a korábban említett ügynöki tájékoztató jelentések száma sem lehetett túl sok. Az operatív tiszt a T-lakás kapcsán arról számolt be, hogy azt az ügynöki munkában jól tudták használni, a lakás nem dekonspirálódott, sőt a kezdeti ügynöklétszámot eggyel növelni tudták, vagyis négy ügynökkel tartottak ott folyamatosan találkozókat.

A kizárás oka az volt, hogy a lakásgazdát az „MSZMP Központi Bizottsága a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében falusi pártmunkára helyezte a kőszegi járásba”, vagyis családostul elköltözött Heves megyéből. Az új bérlő, bár a megyei tanács dolgozója volt, azonban sem politikailag, sem egyéb szempontból nem volt alkalmas T-lakásgazdának.

A kizárási javaslatot követően a Heves megyei politikai rendőrség még Vas megyében is nyomon követte az informátor hálózati lehetőségeit. Az új lakóhelyén megvizsgálták a lakáskörülményeit, és megállapították, hogy az nem alkalmas T-lakásnak. A szombathelyi V. alosztálynak magát „Tóth Joachim”-ot is felajánlották további foglalkoztatásra, azonban a Vas megyeiek nem tartottak igényt a szolgálataira. Csak ekkor vettek tőle titoktartási nyilatkozatot, ekkor zárult le a politikai rendőrséggel való együttműködése.

Tíz évvel később, 1970 tavaszán még a BM III/2. Osztály kitöltött egy kérdőjegyet a valamikori ügynökről, de arról nincs információ, hogy milyen célból tették. Innen tudhatjuk meg, hogy még akkor is pártmunkásként dolgozott, a járási pártbizottság alkalmazottjaként.

A „Tóth Joachim” fedőnevű informátor, majd az „Író-lak” fedőnevű találkozási lakás lakásgazdája 4 évet töltött a politikai rendőrség szolgálatában, tevékenységét csak a beszervezési dossziéjából ismerhetjük meg, az együttműködés milyenségéről a kapcsolattartó tisztek leírásaiból csak igen vázlatos képet kaphatunk. A 6-os kartonja és a munkadossziéja nem került levéltári kezelésbe. Az M-dossziék nyilvántartásában szerepel „Tóth Joachim” fedőnéven az M-10418-as számú dosszié, azonban a további sorsáról nincs más feljegyzés. A kapcsolattartó tiszt az informátori munkájáról azt írta, hogy általában csak szóban jelentett, ritkán adott írásos anyagot, azok is tájékoztató jellegűek voltak.

Mindent egybevetve, az informátor együttműködésének tartalmát nem sikerült megismerni, viszont a beszervezési dossziéba bekötötték a beszervezési/titoktartási nyilatkozatát, és ez egyértelműsíti, hogy a hatályos törvényi rendelkezés értelmében hálózati személynek minősül.