Az „Andrási József” fedőnevű ügynök beszervezésének pontos időpontja a meglévő levéltári iratokból egyértelműen nem állapítható meg. A 6-os kartonja szerint 1957. augusztus 26-án szervezte be Piroska István rendőrnyomozó hadnagy. A B-dossziéba bekötött beszervezési javaslatban azonban az augusztus 16-i dátum szerepel, a beszervezésről szóló jelentésben viszont ismét 26-ára datálták az együttműködés kezdetét. További érdekesség, hogy a kézzel írt beszervezési nyilatkozatán augusztus 14-e, vagyis még az „Andrási József” beszervezésére tett javaslat előtti dátum szerepel. Erre a 10-12 napos időeltérésre a beszervezési dosszié nem ad magyarázatot.
A beszervezési javaslat szerint augusztus 16-án „Andrási József” a Budapesti Országos Börtönben volt elítélt. A Ludovika Akadémiát végzett volt katonatiszt az 1956-os forradalom alatt Borsodban az XY községi munkástanács egyik kezdeményezője, szervezője, majd tagja volt, beválasztották a járási munkástanácsba, illetve a nemzetőrségnek is parancsnoka lett. 1957. február 16-án tartóztatták le, és forradalmi tevékenységéért 14 év börtönre ítélték. Az 1964 novemberében kitöltött operatív kartonja szerint büntetése 1958. január 6-án emelkedett jogerőre.?
A beszervezési dossziéban Piroska István rendőrnyomozó hadnagy a jelöltet a következőképpen jellemezte: „Mint volt katonatiszt értelmes, gyors felfogása van. Elítélt társai közlékenyek vele szemben, megbíznak benne. A hozzánk való viszonya jó, jelentései ez ideig őszintének bizonyultak. Mint házimunkás jó munkát tud végezni, mert aránylag sok ember között mozog.” A dossziéból nem derült ki, hogy ez a jellemzés mikor íródott, és ki készítette. Később, egy 1958. június 26-án kelt jellemzésében Kovács Imre rendőr főhadnagy, főelőadó már árnyaltabban fogalmazott „Andrásiról”. Kovács főhadnagy is őszintének ítélte az ügynök magatartását, jónak tartotta a kapcsolattartó tiszttel való viszonyát, viszont az elvégzett munkáját eredménytelennek minősítette. Azonban nem tartotta reménytelennek a vele való együttműködést, „vezetés és nevelés, valamint megfelelő hírszerzési alkalom biztosítása mellett jó ügynök válhatik belőle” – írta.
Az ügynök jellemzését záró bizakodás azonban az elkövetkező időkben alaptalannak bizonyulhatott, ugyanis Darin Antal csoportvezető rendőr hadnagy 1959. január 22-én „Andrási” fedőnevű ügynöknek a hálózatból történő kizárására tett javaslatot. Darin hadnagy szerint „Andrási”-t hangulatjelentések írására használták a Budapesti Országos Börtönben, majd 1958 júliusában átszállították Márianosztrára, ahol szintén ezzel kívánták megbízni. Az új helyén azonban már nem adott jelentéseket; először azzal védekezett, hogy fáradt, később azt állította, hogy a társai nem beszélnek semmi olyan dologról, ami operatív szempontból érdekes lenne. Egy hétre – egy konkrét ügyben – átvitték a Gyűjtőfogházba, de onnan is visszaküldték azzal, hogy a nyomozati munka segítésére alkalmatlan. Darin Antal ekkor már azt írta, hogy „Andrási”-t nem kellett volna beszervezni, mert alkalmatlan az efféle munkára, és nem is akarja csinálni.
Az információhiány okát a „Zádori Ernő” fedőnevű hálózat M-dossziéjából tudhatjuk meg, miszerint az elítéltek között többen is tudtak „Andrási” beszervezéséről. Arról, hogy az ügynök hány elítélt társa előtt fedte fel azt, hogy a politikai rendőrség beszervezte, nem lehet pontosan megállapítani, de „Zádori” szerint egy személynek biztosan elmondta.
Végül is 1959. február 27-én „Andrási”-t alkalmatlanság miatt zárták ki a hálózatból. A börtönből 1963. március 26-án szabadult, a közkegyelemről szóló 1963. évi 4. számú törvényerejű rendelet alapján. Személyére a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Osztálya ezt követően figyelő dossziét nyitott.
„Andrási József” még ebben az évben Budapestre költözött. 1963. október elején Újvári Lajos rendőr őrnagy, a későbbi tartótisztje azt jelentette, hogy „Andrási” veszélyes ellenség, ellenőrzését társadalmi kapcsolaton keresztül szervezte meg, mivel nehéz a közelébe férkőzni „Lakógyűlésekre sem jár. Társadalmi munkából nem veszi ki a részét. Politikai kérdésekkel lakókörnyezetében nem foglalkozik, véleményt nem nyilvánít, ezen a téren zárkózott a magatartása.”
Újvári őrnagynak „Andrási” iránti élénk figyelme azt eredményezte, hogy a korábbi börtönügynököt 1964. január 22-én másodszor is beszervezték, a B-dossziéjában azonban egy hónapokkal később datált, 1964. május 8-án aláírt beszervezési nyilatkozat található.
A börtönévei alatt keletkezett M-4263 számú dossziéját megsemmisítették, a második beszervezése után nyitott M-36966 számú dossziéja azonban megmaradt.
Az ügynök első feladata egykori börtöntársai nevének felsorolása volt. A jelentésben váci és márianosztrai börtöntársai névsora olvasható, az első beszervezésének helyszínéül szolgáló Budapesti Országos Börtönben megismertek azonban nem szerepelnek a listán. Újvári Lajos a pusztán neveket tartalmazó jelentés értékelésében azt írta, hogy az ügynök ellenőrzött és megbízható. „A jelentés értékes, mivel sok olyan személyt sorol fel, akire alosztályunkon »F« dosszié van nyitva […] Bevezetés útján az »F« dossziés személyeket a későbbiek során az ügynökön keresztül ellenőrizhetjük.”
Az ügynök, bár azt állította, hogy szívesen együttműködik a fővárosi rendőr-főkapitányság politikai osztályával, a volt börtöntársaival szabadulásuk után kerülte a találkozásokat, és azt állította, hogy közülük többeket nem is ismert közelebbről.
Újvári őrnagy már az első találkozó után, 1964. május 20-án azt írta, hogy „Andrási” meg akarta szakítani velük a kapcsolatot, később azonban az ügynök több volt börtöntársáról is írt jellemzést, köztük figyelő (F-) dossziés személyekről is, a róluk szóló jelentések másolatát pedig átküldték az adott ügyben illetékes osztálynak.
Jelentései jórészt arról szólnak, hogy a rabtársai csak az elkövetett hibákat akarták orvosolni, nem ellenségei a rendszernek, bár egyikről azt írta, a „szabad verseny híve, de politikai célkitűzései nem voltak”. Erre a jelentésre Bondor Géza százados? többek között azt írta: „Arra kell törekedni az ü[gynök]. a jövőben olyan jelentést adjon, amellyel rabtársai előtt kompromittálja magát.” Ez a törekvés azonban nem járt túl nagy sikerrel. Egy későbbi jelentésre Újvári őrnagynak egy másik, olvashatatlan aláírású feljebbvalója azt írta: „Ez az ember mindenkit »ártatlannak« tart, aki börtönben volt, revizionista szemmel nézi a világot, meglátásom szerint nem akarja magát lekompromittálni felénk! Ellenőrizni kell lakhelyi és munkahelyi körülményeit! Még tali előtt! (szerintem nem őszinte) Legközelebbi találkozóra kimegyek. (megbeszéljük)”
A jelentések tartalma a későbbiek során csak annyiban változott, hogy azt már nem írta le, hogy a börtöntársai a rendszer hívei, politikailag semleges dolgokat írt róluk, illetőleg legfeljebb annyit, hogy az adott személyt a politika nem érdekli. Viszonylag nagyszámú jelentése ellenére az általa megfigyelt személyekre nyitott és fennmaradt dossziékban alig találni olyan jelentést, amely „Andrási”-tól származnak.?
1965 elején azonban homokszem került a gépezetbe, ugyanis február 22-én az ügynök elmondta tartótisztjének, hogy beidézték a Belügyminisztériumba, és egy Kovács nevű rendőr százados azt akarta, hogy dolgozzon újra az állambiztonsági szerveknek. Újvári őrnagy ezt az eljárást a legelemibb operatív szabályok megsértéseként értékelte, amiben az őrnagynak igaza volt. A beszervezési jelöltet ugyanis először ellenőrizni/tanulmányozni kellett volna, amelynek egyik első állomása volt az állambiztonsági nyilvántartásokban történő priorálás,? s már abból megtudhatták volna, hogy az adott személy korábban már kapcsolatba került a politikai rendőrséggel. Újvári azt is hozzáfűzte, hogy esetleg értesíteni kellene Kovács felettesét az esetről, ami valószínűleg meg is történt, mert Kovács hamarosan a „feldolgozó munkához” kezdeményezte „Andrási” priorálását.
Az ügynök 1966 februárjában írt le először negatív véleményeket az élelmiszerárak emelésével kapcsolatban.? Ennek a jelentésnek az értékelésekor azt kifogásolták, hogy véleményeket ugyan írt, de nevet egyet sem. Amikor pedig egy másik jelentésben konkrét személy véleményét írta le, az a vélemény nem tükrözött elégedetlenséget. Újvári őrnagy értékelésében az ügynököt ezek ellenére őszintének és megbízhatónak tartotta.
A két évvel később, 1966 júniusában elkészített minősítésben Újvári őrnagy alapvetően még mindig elégedett volt az ügynök munkájával, megbízhatónak ítélte, amit több ügynökön és technikán keresztül is ellenőriztek. Az operatív tiszt – mint írta – arról is megbizonyosodott, nem talált arra utaló adatot, hogy „Andrási” ügynök voltáról más is tudomást szerezhetett volna. Az őrnagy úgy értékelte „Andrási” munkáját, hogy az előző minősítése óta sokat fejlődött, „hibái és fogyatékosságai fokozatosan megszűnnek”, szerinte átlagon felüli műveltséggel rendelkező személy, jó hírszerző lehetőséggel. Az őrnagy állítása szerint beszervezésekor csak egy évre vállalta a munkát, de aztán meggondolta magát, továbbra is „dolgozni” akar: „hiányozna neki, ha nem találkoznánk”. Munkájáért sem jutalmat, sem más anyagi juttatást nem kapott. A tartótiszt további foglalkoztatását javasolta, s az 1963-as amnesztiával szabadult F-dossziés volt börtöntársairól kellett továbbra is jelentenie.? Csonka István rendőr alezredes alosztályvezető a minősítéssel egyetértett, Tihanyi Sándor rendőr ezredes osztályvezető pedig azt jóváhagyta.
1966 szeptemberében úgy ítélte meg Újvári őrnagy, hogy „Andrási” munkájának fontossága, nevelése, továbbá az általa ellenőrzött büntetett előéletű személyek képzettsége indokolttá teszik azt, hogy az eddigi nyilvános helyen való találkozások helyett T-lakásban találkozzanak.
1966 végén kibővítették az ügynök feladatait, a Ludovika Akadémiáról ismerős személyeket kellett felsorolnia, akikre még emlékezett. Ezt pusztán a nevek felsorolásával meg is tette. További feladatot ez ügyben nem kapott, továbbra is volt elítélttársaival kellett foglalkoznia, és írta a jónak ítélt, de semmitmondó jelentéseit.
1967 februárjában új foglalkoztatója Munkácsi Ferenc rendőr százados lett, aki egyébként több F-dossziés volt börtöntársával is mint megfigyelt személlyel foglalkozott. 1968 januárjában – feltehetően Munkácsi Ferenc akadályoztatása miatt – Kozma Imre rendőr őrnagynak adta le az ügynök a jelentését.
Az állambiztonság néhány személyről mindenképpen kompromittáló adatokat szeretett volna beszerezni, erre utal az az eset is, amikor a tartótiszt úgy akarta politikai véleménynyilvánításra bírni az egyik célszemélyt, hogy az ügynökön keresztül eljuttatta hozzá Hollós Ervin? Kik voltak, mit akartak? című könyvét. Azonban ez az akció is csak részben sikerült, „Andrási” jelentése szerint az illető személy beszélt ugyan a könyvről, sőt a csehszlovákiai eseményekről is, de a véleménye nagyon visszafogott volt.
A dossziéból nem derül ki, hogy volt börtöntársai óvakodtak a politikai véleménynyilvánítástól, vagy „Andrási” óvakodott attól, hogy ártson nekik.
A volt börtöntársaira nyitott dossziékban „Andrási” valódi vagy fedőneve alig jelenik meg, ami feltehetően abból következik, hogy találkozásaik nem lehettek gyakoriak, vagy az állambiztonsági szervek szempontjából nem voltak érdekesek a jelentései. Ezt az ügynök M-dossziéja és a már említett dossziékban lévő egy-két jelentése is alátámasztja, valójában nem tartalmaznak érdemi információkat.
A dossziéba bekötött jelentései érdemben a későbbiek során sem változtak, számukat pedig jól mutatja, hogy 1971-ből mindössze egyetlen jelentés olvasható, január 20-i keltezéssel. Ennek ellenére 1971 októberétől új kapcsolattartója, Dávid Sándor hadnagy azt írta róla: „A találkozókra pontosan, rendszeresen eljár.” Arra vonatkozóan pedig, hogy 1971-ben esetleg pihentették volna, sem a B-, sem az M-dossziéjában nincs nyom. 1972-ben még adott néhány, a korábbiakkal azonos jellegű jelentést, az utolsó május 8-án készült.
1973. május 10-én Dávid Sándor továbbra is „ügynöki” minősítéssel javasolta tovább foglalkoztatni.? A javaslat szerint: „Az állambiztonsági szervekhez való viszonya jó. A reá bízott feladatokat tudásához mérten jól hajtja végre.” Azt is megtudhatjuk, hogy a találkozókat az „Iroda” fedőnevű K-lakáson tartották. Megmaradt utolsó írásos jelentés azonban 1972 májusából származik, amit szintén az „Iroda” fedőnevű K-lakáson készített.
1976. október 22-én keltezett kizárási javaslata szerint 1972-ig eredményesen foglalkoztatták Ezután azonban elmaradt a találkozókról és feladatait sem hajtotta végre. Családi problémái miatt minden kapcsolatát leépítette, és már többször kérte, hogy szakítsák meg vele a kapcsolatot. Ezeknek a kéréseknek a dossziékban – a kizárási javaslaton kívül – nincs más nyoma. Foglalkoztatása során sem költségtérítést sem jutalmat nem kapott.
1970 decemberében – legalábbis erről maradt fenn irat – lehallgatták a telefonját, de azonkívül, hogy OTP-kölcsönt vesz fel, és egy barátja lesz a kezes, semmit nem tudtak meg róla.
