A „Kovács” fedőnevű informátornak a Történeti Levéltárba került 6-os kartonját 1955-ben töltötték ki,? amelyen az áll, hogy négy évvel korábban, 1951. november 28-án Handl Nándor, az ÁVH hadnagya szervezte be az államvédelem ügynöki hálózatába. Az évekkel később, az 1958-as felújított kapcsolatfelvételt követően nyitott B-93531 számú dosszié szerint – ott már – „Kovács László” fedőnevű informátort Mayer Elemér ÁVH-hadnagy szervezte be 1951-ben, Handl Nándor nevét a dossziéban meg sem említették.? „Kovács” informátori pályafutásának első ciklusáról a 6-os kartonon kívül más írásos levéltári forrás nem maradt fenn, így nem tisztázható pontosan az együttműködésnek ebben a szakaszában Cseppentő Sándor hadnagy és B. Tóth János tényleges szerepe sem. A kartonról mindössze annyi állapítható meg, hogy Cseppentő Sándor 1954 februárjától volt az informátor kapcsolattartó tisztje, 1956-tól pedig Szolnokon B. Tóth János. Egy további bejegyzésben, 1959. február 7-én az olvasható, hogy „a Szolnoki Osztály jelentése szerint nevezett jelenleg nincs foglalkoztatva”, illetve „1958.V.29-től II/2–g foglalkoztatta. 1961.I.4-ig”. Mint kiderült a beszervezési dossziéból, az 1958-ban felújított kapcsolatot 1960-tól „Kovács” tartós kiküldetése miatt pihentetés címen szüneteltették Szolnok megyében, emiatt meghatározott ideig a központi kémelhárítás egyik szervezeti egysége (BM II/2-g) vette át további foglalkoztatásra. „Kovács”-ról a beszervezési dossziéban és a 6-os kartonon megismerhető információk közül csak a foglalkoztatás vonala egyezik meg, vagyis ipari szabotázs elhárítására szervezték be és foglalkoztatták. Az, hogy az informátor kartonján és a B-dossziéjában ellentmondó adatok és állítások vannak, egyrészt abból származhatnak, hogy a beszervezése és a 6-os karton kitöltése között több év eltelt, és nem lehet tudni, hogy 1955-ben a kartont milyen dokumentumok alapján állították ki, már azért sem, mert 1956-ban a kapcsolatuk megszakadása után anyaga megsemmisült.
Másrészt az informátorról részletesebb információkhoz csak az 1958-ban nyitott beszervezési dossziéból juthatunk, amiben azonban a retrospektív anyagok hitelessége nem tűnik kielégítőnek. A beszervezési dossziéjában olvasható önéletrajzából és Mayer Miklós jelentéséből annyi tudható meg, hogy 1955-ben „Kovács” a Magyar Dolgozók Pártja felhívására falusi pártmunkára jelentkezett, ekkor megszakadt vele a kapcsolat, majd később hivatalosan is kizárták a hálózatból.?
1958-ban Mayer operatív tiszt azért kérte, hogy engedélyezzék „Kovács”-csal a kapcsolatfelvétel újbóli dokumentálását, mert korábbi iratanyagát nem találták meg, és a hálózati nyilvántartásban történő priorálása is nemleges volt.
Mayer Miklós rendőr őrnagy 1960. január 7-i jelentésében pontosította a kapcsolatfelvétel időpontját, miszerint 1958 júniusától datálható az ismételt együttműködés kezdete. Az együttműködésük elején mindent rendben talált az operatív tiszt, azonban „Kovács” munkaköre nem kedvezett az operatív/hálózati munkának, ugyanis üzletkötőként csak a népi demokratikus országokkal foglalkozott, csak a „baráti” országokba utaztatták, így lehetőségei igen szűkre szabottak voltak. Ennek ellenére kapcsolattartója továbbfoglalkoztatásra javasolta, és továbbra is szabotázselhárító feladatokra.
A jelenlegi ismereteink szerint „Kovács” jelentéseiből semmi sem került levéltári kezelésbe. Arról sincsenek információink, hogy egyáltalán írt-e jelentést, mindössze annyi tudható, hogy Mayer Miklós szerint a kapcsolat elején minden rendben volt.
1960-ban „Kovács”-ot üzletkötőként Indiába küldték, ezért az informátort addig foglalkoztató elhárítás felajánlotta őt a hírszerzésnek további foglalkoztatásra. A hírszerzés azonban éppen akkor nem tartott igényt a szolgálataira, így Mayer Miklós rendőr őrnagy „Kovács” B-dossziéját 1960. szeptember 25-én lezárta, azzal, hogy „pihentetés végett” megküldik a nyilvántartónak.
1964 júniusában ismét felmerült „Kovács” aktiválása. A BM Pest Megyei Rendőr-főkapitányság ugyanis a „Sólyom”? fedőnevű bizalmas nyomozásához használható hálózati személyt keresett, és a kutatás „Kovács”-ot jelezte megfelelő személyként. Kikérték a B-dossziéját, amiből kiderült, hogy a külföldi kiküldetése miatt „Kovács” informátort a Szolnok megyei politikai rendőrség pihenteti, így elálltak a foglalkoztatásától.
Bár a korábbi jelentésekben az állt, hogy a tartós kiküldetésének idejére pihentette az őt foglalkoztató állambiztonsági szerv, az 1973-as kizárási javaslatából az tudható meg, hogy „Kovács” egy meg nem állapítható időpontban a kémelhárításnál az „elhárítás nemzetközi együttműködési területeken” részleghez került. Ennek az alosztálynak a vezetője, dr. Lehel Ferenc hagyta jóvá kizárási javaslatát, azzal indokolva, hogy még mindig tartós kiküldetésben van, így – önhibáján kívül – már évek óta nem dolgozott a Belügyminisztériumnak.
„Kovács” a tartós kiküldetése alatt sem került ki azonban az állambiztonság látóköréből, részben azért, mert ellenőrizték a munkáját, másrészt pedig egy itthoni tartózkodása alatt találkozott egy „Pénzes” fedőnéven? feldolgozás alá vett magyar származású amerikai állampolgárral, akire cionista tevékenység gyanúja miatt figyelt fel a magyar hírszerzés. Emiatt a hírszerzés utasításba adta operatív ellenőrzés alá helyezését, amihez felhasználhatónak tartották az „Udvardi” fedőnevű hálózati személyt? is. Az operatív ellenőrzéshez szükséges volt a Külügyminisztérium utasítása, amit azonban nem kötöttek be a dossziéba, viszont „Udvardi” anyagából? megtudható, hogy – nem épp barátságos hangnemben – többször jelentett az informátorról.
Kizárása után még többször felmerült, hogy újra foglalkoztassák, utoljára 1982 szeptemberében, de az irataiból kinyerhető kevés információra hivatkozva elálltak ettől.? Erre az utolsó beszervezési szándékra a Belügyminisztérium Figyelő és Környezettanulmányozó Osztály (BM III/2. Osztály) irataiban találhatunk utalást.?
