A BRFK XIV. Kerületi Kapitányságának Politikai Nyomozó Alosztálya által biztosított Kerepesi és Mexikói út által határolt területen lévő katonai laktanyában szovjet katonai alakulatok voltak – a politikai rendőrség szóhasználatával – elszállásolva. Az ott élő katonák rendszeresen látogatták a környék szórakozóhelyeit, kereskedelmi és szolgáltató egységeit, többek között a jelölt munkahelyéül szolgáló fodrászüzletet. Ezen a területen az 1956-os forradalom alatt – az állambiztonsági szervek szerint – „több huligáncsoport működött, akik aktívan részt vettek a Fogarasi úti BM-raktár, a Mezőgazdasági Vásár területén elhelyezkedő belkereskedelmi raktárak kifosztásában, a fegyveres harcokban.” A kerületi rendőrség illetékes szervei úgy látták, hogy a „szovjet elvtársak” a környéken élő „osztályidegen és lumpenproletár beállítottságú ellenséges elemtől gyakran ki vannak téve annak, hogy esetleg inzultálják őket, vagy politikai provokációt hajtsanak végre [ellenük]. Az ellenforradalom alatt több jelzés volt arra vonatkozólag, hogy a Fogarasi út és környékén nyilaskeresztes párt szervezését kezdték meg…”

A környéken működött Fodrász Ktsz üzletében dolgozott „Robi” fedőnevű informátorjelölt, akit a XIV. kerületi politikai nyomozó alosztályról Bekő József beszervező tiszt amiatt tartott alkalmasnak a munkára, mert már huzamosabb ideje ugyanott dolgozott, és úgy az üzlet vendégei, mint a szórakozóhelyek törzsvendégei körében széles körű ismeretséggel rendelkezett. Ráadásul a munkatársai – a beszervező tiszt szerint – jobboldali beállítottságúak voltak, akik igyekeztek a civil lakosság előtt lejáratni az oda betérő szovjet tiszteket, vagy megpróbáltak a bizalmukba férkőzni, hogy információkat tudjanak meg tőlük.

„Robi” már az 1956-os forradalom előtt is felvette a kapcsolatot az ÁVH kerületi vezetőjével, bár nem hivatalosan beszervezett hálózati személyként, hanem önkéntes besúgóként több esetben – főként szóban – tájékoztatta őt az általa tapasztalt rendellenességekről. A forradalom leverése után a korábbiakhoz hasonlóan ugyanúgy beszámolt a kerületi politikai nyomozó alosztálynak a környezetében előfordult ellenséges eseményekről, de a más kerületekben tudomására jutott köztörvényes bűncselekményeket is jelentette az érintett rendőrkapitányságnak. A bejelentéseit leellenőrizték, és megállapították, hogy jórészt a valóságnak megfeleltek, ezzel megalapozta azt a bizalmat, ami alkalmassá tette őt a hivatalos hálózati munkára.

Az 1958. április 29-i beszervezési javaslatban társadalmi kapcsolatként említett jelölt beszervezését a lakóterületén lévő kapitányság politikai alosztály helyiségében kívánták végrehajtani. A szokásos eljárási protokoll szerint készített környezettanulmányban a lakókörnyezete azonban nagyon negatívan jellemezte őt, „úgy ismerik, mint egy végtelenül rosszindulatú személyt, aki azon van, hogy akinek tud, annak ártson. Nem őszinte, hazudós természetű, a ház lakói előtt közutálatnak örvend […] a házban több személyt feljelentett alaptalanul.” Az információkat a politikai rendőrség számára megbízható személyektől, a házfelügyelőtől és a volt tömbmegbízottól? szerezték be.

Bekő József rendőr hadnagy a környezettanulmányhoz fűzött megjegyzésében megvédte a jelöltet és továbbra is alkalmasnak tartotta a hálózati munkára. A házfelügyelő véleményét elfogultnak minősítette, mondván, azért rosszindulatú a jelölttel szemben, mert az többször feljelentette őt. A beszervező tiszt úgy látta, hogy „Robi”-nak „politikailag megbízható, jó meglátásai vannak”, másoknak a hozzá való negatív viszonyulását azzal magyarázta, hogy a lakókörnyezetében nem mutatta ki baloldali beállítottságát. A jelölttel szembeni, akár becsületsértőnek is minősíthető információkat egy személyes beszélgetésen kívánta tisztázni Bekő hadnagy. Az erről készült feljegyzésből megtudható, hogy „Robi” a lakóterületén csak a volt tömbmegbízottal és egy babakészítő kisiparossal tartott közelebbi kapcsolatot, akikkel politizálni is szokott, és – elmondása szerint – sokszor azért tett fel nekik provokatív kérdéseket, hogy meggyőződhessen beszélgető partnereinek az „elvi szilárdságáról”. Az operatív tiszt körültekintően eljárva személyesen elment „Robi” munkahelyére, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen a szovjet „elvtársakkal” szembeni bánásmódról, és – ha már ott van – haját is levágatta. Az ott tartózkodása alatt egy soron kívüli hajvágást kérő szovjet tiszttel szemben tettek gúnyos megjegyzéseket úgy az alkalmazottak, mint a vendégek. Ezzel is igazolva látta a fodrászüzletbe való „beépülés” szükségességét, és a kiszemelt jelöltet pedig továbbra is alkalmasnak találta a feladatra.

1958. június elején történt meg végül „Robi” fedőnevű informátor hivatalos beszervezése. A szokásos bemelegítő kérdéseket (család stb.) követően elmondta a beszervező tiszt, hogy a politikai rendőrség milyen nagyra értékeli az eddigi munkáját. Arra kérdésre, hogy a jelölt véleménye szerint hogyan tudnák kapcsolatukat rendszeresebbé, hatékonyabbá tenni, „Robi” a kapcsolatukat továbbra is a régi mederben képzelte el, vagyis hogyha valamilyen rendszerellenes esemény, tevékenység a tudomására jut, arról a hatóságot tájékoztatja. Mivel nem zárkózott el az együttműködéstől, a beszervező tiszt fokozatosan rávezette arra, hogy tulajdonképpen mit is várnak el a jelölttől. A kapcsolatfelvételt megerősítő beszervezési nyilatkozatot azonban a jelölt nem volt hajlandó aláírni, így Bekő hadnagynak be kellett érnie egy szóbeli titoktartási nyilatkozattal. Ennek ismeretében is úgy ítélte meg, hogy az elhárító munkában komoly segítéségükre lesz, tehát szükségesnek tartotta az együttműködést.

A foglalkoztatási tervben úgy fogalmaztak, hogy a „nem kívánatos ellenséges elemeknek” a „szovjet elvtársak” esetleges inzultálásának, a politikai provokációknak a megelőzését „Robi” fedőnevű informátoron keresztül fogják a továbbiakban biztosítani. A találkozásokat havonta egyszer, szükség esetén kéthetenként tervezték megtartani.

Fél évvel később új kapcsolattartó tiszt, Fonyódi István rendőr főhadnagy vette át az informátort. Az ő együttműködésük nincs dokumentálva a beszervezési dossziéban. A következő információ 1959 áprilisából való, amikor is az operatív tiszti váltás ellenére? a korábbi kapcsolattartója, Bekő József főhadnagy indítványozta „Robi” fedőnevű informátornak a hálózatból történő kizárását. A javaslatban körvonalazta a rövid együttműködésük történetét, miszerint a beszervezését követően „mint titkos munkatárs” annak ellenére jól viszonyult az állambiztonsági szervekhez, hogy az együttműködés létrejöttéről nem volt hajlandó írásban nyilatkozatot tenni – írta az operatív tiszt. A találkozókra eleinte rendszeresen eljárt, azonban komoly hiányosságának tartotta a főhadnagy azt, hogy jelentéseit csak szóban akarta elmondani, vonakodott annak leírásától. Nehezen érték el nála, hogy írásban, fedőnévvel adja le a jelentéseit, amelyeket „informatív jellegűnek” minősített Bekő főhadnagy. 1958 végére azonban megromlott a kapcsolatuk, nem járt el a találkozókra. A munka elhanyagolását számon kérő operatív tiszttel „Robi” az idegállapotára és munkabeosztására hivatkozva közölte, hogy nem tudja tovább vállalni az együttműködést. Majd abban kérte a kapcsolattartó tiszt segítségét, hogy a munkahelyén ő lehessen a csoportvezető, mert ebben a beosztásban eredményesebben tudna dolgozni a politikai rendőrséget érdeklő ügyekben. Bekő főhadnagynak ezzel kapcsolatban az volt a véleménye, hogyha teljesítenék a kérését, azt a dekonspiráció veszélye nélkül nem tudnák megtenni. Azt, hogy a csoportvezetői kinevezése önmagában mennyiben eredményezné a titkos kapcsolatuk kiderülését, azt nem fejtette ki részletesebben. Mindenesetre a nemleges válaszra „Robi” kijelentette, hogy a továbbiakban nem tudja a kapott feladatokat végrehajtani, nem hajlandó tovább a politikai rendőrségnek dolgozni.

Bekő főhadnagy úgy ítélte meg, hogy korábban az „együttműködést érvényesülési szándékból kezdeményezte”, javasolta ezért a hálózatból való kizárását. A kapcsolatuk lezárásaképpen az informátor azonban nem tudta megúszni az írásbeliséget, nyilatkoznia kellett arról, hogy az együttműködés lezárását követően is betartja a titokvédelmi szabályokat.

A hatóság részéről társadalmi kapcsolatnak titulált későbbi hivatalos informátor valójában hosszabb ideig volt olyan rendőrségi spicli, aki szabad belátása szerint rosszhiszeműen vagy ügybuzgóságból jelentette fel a környezetében élőket. A szűk egyéves hivatásos ügynöki munkájáról sokat nem tudunk, azonban az irományok alapján feltételezhető, hogy zavarták a hálózati munkával együtt járó kötöttségek. Bár a beszervező tiszt szerint a munkát elvi meggyőződésből vállalta, azonban menetközben rájöhetett arra, hogy ilyen szabályozottan, irányítottan végzett munka nem az ő világa, ráadásul még a szakmai előbbre jutását sem segíti.

A rövid hálózati pályafutásával összefügg „Robi” beszervezését követő napon kitöltött 6-os kartonjának szegényes tartalma, amelyen mindössze két bejegyzés szerepel: egy a beszervezés időpontjáról, a másik pedig az irattározásról, az utóbbihoz megjegyzésként mellé írták, hogy megtagadta az együttműködést. A dossziéból azonban egyértelműen kiderül, hogy a munka megtagadása nem elvi okok miatt történt.

„Robi” fedőnevű informátor mind jogilag, mind pedig valójában hálózati személynek tekinthető. A levéltári források ismeretében, ha vádaskodásainak nem is volt komoly jogkövetkezménye, a környezetében élők életét sikerült megkeserítenie.