„Nomád” fedőnevű titkos megbízott azon hálózati személyek egyike, akit pár évvel a szocialista rendszer bukása előtt, 1986. október végén szervezett be a Belügyminisztérium Határőrség Zalaegerszegi Határőrkerület Felderítő Alosztálya, a 6-os karton szerint hazafias alapon, határőrizet foglalkoztatási vonalra. A kartonon a 04-es kód olvasható, ami azt jelenti, hogy a politikai rendőrség megszűntetéséig biztosan együttműködött a határőrséggel. A nyugati határszélen, Vas megye egyik településén élő és a helyi termelőszövetkezetben, majd a megyeszékhely tangazdaságában dolgozó titkos megbízott feladata a preventív védelem, valamint az operatív ellenőrzés volt.

Az adatlapról megtudható, hogy gyors módszerrel szervezték be, és az együttműködést szívesen vállalta. Erkölcsi, politikai arculatánál a „hű a rendszerhez” szöveget húzták alá, s megbízhatónak, de nem ellenőrzöttnek minősítették. Az 1987 nyarán készült változásjelentésen a munkahelyében és a foglalkoztatásában bekövetkezett változásokat rögzítették.

A 6-os kartonon csak az ún. nyitószám olvasható, vagyis a nyilvántartási rendszer működéséig irattározott beszervezési vagy munkadosszié-számokat nem jegyeztek fel. Az ÁBTL adatbázisában azonban megtalálható „Nomád” beszervezési dossziéja. Igaz, nem a központi irattár eredeti archív számán, hanem a levéltár által utólag adott irattári számon, ami azt valószínűsíti, hogy 1990 elején a megyei főügyészség által lefoglalt állambiztonsági iratok között kerülhetett a Belügyminisztériumba.

Vass határőr százados 1986. szeptember végén készítette el „Nomád” beszervezési jelöltre vonatkozó tanulmányozási tervet. Az operatív tiszt „helyzetértékeléséből” megtudhatjuk, hogy a határszéli településen működő termelőszövetkezet a környékbeli falvak központja volt, a lakosság többsége a téeszben dolgozott. Bár a községben nem tapasztaltak tiltott határátlépési kísérleteket, azonban 1980 óta hat külföldi és négy más illetőségű személyt fogtak el a határon. Úgy ítélte meg, hogy a jelöltnek munkaköréből adódóan lehetősége van a környéken felderíteni a gyanúsan viselkedő idegenek jelenlétét. Az operatív tiszt ezeken túlmenően a helyi lakosok egy részének életvitelét, rendezetlen családi helyzetét is motiváló oknak tekintette az „államhatárral összefüggő bűncselekmények” elkövetésére, ezeknek a személyeknek a preventív ellenőrzését ugyancsak indokoltnak tartotta. Az 1980-as évek közepén a határőrizeti feladatokat csak egy hálózati személy segítette a községben, noha a környék fiataljai közül néhánnyal „határőrizeti és belügyi szempontból való foglalkozást” egyaránt fontosnak ítélte Vass százados. A név szerint is felsorolt fiatalokkal rendezetlen, „italozó életmódjuk” miatt a politikai rendőrség már korábban „nevelő-figyelmeztető jellegű beszélgetéseket” folytatott, az utóellenőrzésüknek megszervezését is kiemelt feladatnak tekintette az operatív tiszt. Emellett a termelőszövetkezeti tagok között több személy tevékenységének a figyelemmel kísérését is szükségesnek tartott. Véleménye szerint a községben addig foglalkoztatott hálózat életkora és érdeklődési területe miatt nem volt alkalmasnak arra, hogy a kiszemelt célszemélyek bizalmába tudjon férkőzni, és tőlük információkat tudjon szerezni. A jelölt kiválasztásánál azt vette figyelembe a százados, hogy a termelőszövetkezetben dolgozó, a politikai rendőrség „látókörébe került” személyekkel jó viszonyban volt, munkaköréből adódóan szabadon mozoghatott, és nem utolsó sorban az értelmi képességét is elegendőnek tartotta a tervezett feladatok ellátására.

A tanulmányozási tervben az operatív tiszt felsorolta azokat a feladatokat, amelyeket a jelölt beszervezése előtt körültekintően el kellett végeznie, mivelhogy a titkos együttműködés kialakításának feltételei voltak. Mindenekelőtt alkalmasságának alaposabb megvizsgálása volt az elsődleges feladat, illetőleg a helyi lakossággal való kapcsolata milyenségének kiderítése, amellett a megbízhatóságának kipuhatolása. A tanulmányozáshoz igénybe kívánta venni Vass százados „Pálos” fedőnevű titkos megbízott?információit, az állambiztonság nyilvántartórendszerében történő priorálását, környezettanulmány készítését és a hálózaton kívüli kapcsolatoktól szerzett információkat.? A beszervező tiszt a hivatalos kapcsolatoknál a jelölt utáni érdeklődést azzal „legalizálta”, hogy a határsávban dolgozó személyek körülményeiről az állambiztonságnak szükséges tájékozódnia.

A beszerzett információkból kiderült, hogy a jelölt jó viszonyban volt azokkal a fiatalokkal, akiknek a megfigyelésére kiszemelték, rendszeresen találkoztak a helyi kocsmában. Gyakran megfordult a környező községekben is, az emberekkel szívesen elbeszélgetett, a „hozzá hasonló életszínvonalú, műveltségű” emberek társaságában hamar feltalálta magát.

Az előzetes beszélgetésről készült jelentésből az is megtudható, hogy az operatív tiszt már régebbről ismerte a jelöltet, ugyanis falubelijeként korábban gyakran találkoztak, beszélgettek, így ezek a személyes benyomásai is megerősítették rátermettségét a feladatra. Vass százados egy olyan közös ismerősük apropóján kezdeményezett „Nomád”-dal találkozót, akivel a rendszeres italozása miatt problémák voltak. Az operatív tiszt a jelölttel konspiratív módon találkozott, egy mellékúton stopposként vette fel gépkocsijába. Az említett munkatársával kapcsolatos értesülésein, tapasztalatain túl alaposan kikérdezte családi helyzetéről, munkahelyéről, politikai nézeteiről és a határőrséghez való viszonyáról. A Csécsei Ferenc őrnagy,? csoportvezető társaságában lezajlott beszélgetést mindketten hasznosnak, informatívnak értékelték, s az is biztató volt számukra, hogy a jelölt a további találkozóktól sem zárkózott el.

Beszervezésére a közeli község termelőszövetkezetének kezelésében lévő volt úttörőtábor egyik helyiségében került sor. Bevezetőként a szokásos kérdéseket kapta a jelölt, családi, munkahelyi körülményeiről beszélgettek, majd a beszervező tiszt visszatért azokra a fiatalokra, akiknek a tevékenységét az állambiztonság folyamatosan ellenőrizni szándékozott, különösen azért, mert a felelőtlen életmódjuk miatt csábíthatja őket a nyugati életforma. A beszervezést akképp vezette fel az operatív tiszt, hogy az állambiztonsági szerveknek feladata többek között a tiltott határátlépések megakadályozása, az államhatár ellenőrzése, a bűncselekmények felderítése. Ehhez azonban szükséges a becsületes emberek segítsége, támogatása, mert a hivatalos szervek ezt egyedül nem tudják megoldani. A beszervezési jelölt ezzel egyetértve kijelentette, hogy ő is állampolgári kötelességének tartja a hatóságok munkájának segítését. Ezzel eljutottak a beszélgetés csúcspontjára, rátérhettek a beszervezésre. Vass százados közölte vele, hogy ezt a segítséget nem általánosságban kéri tőle, hanem szervezett formában, az ő iránymutatásával kellene együttműködniük. A jelölt ilyen formán is vállalta a munkát, majd 1986. október 22-ei dátummal megírta a titoktartási nyilatkozatot. A teendőiről részletesen kioktatta a beszervező tiszt, többek között arról, hogy „amennyiben helyi lakosok tiltott határátlépési szándéka vagy más bűncselekmény jut a tudomására”, rendkívüli találkozót kell kérnie,? más esetekben a beütemezett találkozókon kell beszámolnia a feladatul kapott témákról. Zöld őrnagy,? nem vitatva, hogy azt a feladatot, amire „Nomád” fedőnevű titkos megbízottat beszervezték, el tudja majd látni, azonban az anyagot nagyon gyenge színvonalúnak értékelte.

Az ügynöknek a hálózati munkára történő kiképzését egy közeli vadászházban hajtották végre, mivel a vadásztársaság elnökével Vass százados baráti viszonyban volt. A konspirációt nem veszélyeztették, ugyanis a vadászházat „baráti, munkatársi” összejövetelre kérte a százados.

„Nomád” beszervezését követően a találkozókat eleinte „T”- (találkozási) ponton a szabadban vagy gépkocsiban bonyolították le. Négy hónappal később azonban kérte Vass százados, hogy az eredményesebb munka érdekében a továbbiakban a „Patak” fedőnevű „T”- (találkozási) lakásban? fogadhassa a titkos megbízottat. A lakást 1990. január végéig használták, amikor is – az operatív tiszt szerint – a lakásgazdát kizárták a hálózatból, valójában az időpont egybeesik az állambiztonsági szervezet felszámolásával.

1988 tavaszán Vass József kapcsolattartó tisztet Elek János százados váltotta. Elek százados 1988 nyarán 1800 forint összegű jutalom kifizetését javasolta a titkos megbízottnak, azzal az indokkal, hogy a szűrő-kutató munka során nyolc főről szolgáltatott értékes információkat, és két személy esetében megelőző intézkedésekre is sor került.

Egy évvel később, 1989 tavaszán „Nomád” titkos megbízott hálózati munkájának ellenőrzése azért is aktuálissá vált, mert munkahelyet változtatott, amit úgy értékelt Elek százados, hogy az „operatív lehetősége továbbra is biztosított lak- és munkahelyén, továbbá a környező községekben”. 1990 januárjában – mint korábban szó volt róla – csak a találkozási lakástól váltak meg, a titkos megbízottal a kapcsolattartást ekkor még csak határozatlan ideig szüneteltették. Az operatív tiszt szerint akárhogy is alakul a helyzet, az áru- és embercsempészetről, köztörvényes bűncselekményekről szerzett információk továbbítására megbeszélték a kapcsolattartás módját. 1991 márciusában Elek százados jelentéséből kiderült, hogy a kapcsolat közöttük nem szakadt meg, „Nomád” több alkalommal kifejezte segítő szándékát.

Végül 1993. május közepén született meg „Nomád” fedőnevű titkos megbízott kizárási javaslata, mely szerint a hálózati személyt 1990-től pihentették, majd három évvel az állambiztonsági szervezet hivatalos megszűnését követően az ügynök elérkezettnek látta az időt, hogy kérje a további együttműködés beszüntetését. Az intézkedő határőrtiszt megállapította, hogy a hálózati személy munkadossziéjában nem volt jelentés, az üres dossziét a helyszínen megsemmisítették. Ez az intézkedés arra utalhat, hogy a hálózati személy csak szóban adott jelentéseket. A tényleges együttműködésről emiatt nincs érdemi információ, csak az operatív tiszti jelentésekben olvasható ráutaló mondatokból és a jutalomból lehet következtetni, hogy „Nomád” kellő szorgalommal szolgálta a határőrség elhárító részlegét.