„Madár Andrást”-t 6-os kartonja szerint 1969. november 5-én szervezte be Szabó István, a BM Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság III/II-b alosztályának őrnagya az ipari kémelhárítás területére. Munkadossziéit Bt-dossziéként és „Andrew Börd” fedőnévvel irattározták, bár első munkadossziéjának minden jelentését „Madár András” fedőnéven írta. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban egy nyugati kapcsolatokat is tartó nagyvállalat protokollosztályán volt előadó, és szervezte külföldi vendégek fogadását, ekkor írt jelentései jórészt e külföldi vendégekről szóltak. Így, amikor a borsodi kémelhárítástól átvette az ottani hírszerzés, M-dossziéját nem irattározták, hanem a hírszerzés használta tovább, és már „Andrew Börd” fedőnéven irattározták. 1971 nyarán „Madár András” hosszabb turistaúton volt több országban. Útjáról részletes jelentést adott, melyet a borsodi kémelhárítás részletesen elemzett,? és a jelentés és az elemzés egy példányát megküldte a borsodi hírszerzés a BM III/II. Csoportfőnökségnek. Egyben javasolták, hogy az továbbítsa a jelentést a hírszerzés megfelelő részlegének. Ezután, pontosan meg nem állapítható időponttól, a borsodi hírszerzés foglalkoztatta, 1972 márciusától már biztosan „Andrew Börd” fedőnéven.

1974-ben átvette a BMIII/I-3. Osztály?, 1977-ben pedig a III/I-14. Osztály?, továbbá időszakosan párhuzamosan foglalkoztatta a BM III/I-2. Osztály?. A pontos időpont nem állapítható meg, de 1974. április 2-án már adott nekik jelentést. 1981 végén kizárták a hálózatból. Ekkor már Magyarországon dolgozott. 1982 nyarán jelentkezett volt borsodi III/II-es tartójánál további szolgálattételre. Legalábbis ezt írta Gyurcsán Sándor rendőr alezredes a BM III/I-4. Osztály vezetőjének, azzal a kérdéssel, hogy látják-e akadályát annak, hogy a borsodi III/II. osztály újra foglalkoztassa „Börd”-öt. Nem látták akadályát, így 1982 nyarán újfent hálózati személy lett „Pákozdi Richárd” néven. Először a borsodi III/II. osztály, a kémelhárítás alkalmazta. 6-os és 6/c kartonja összevetése szerint itteni „munkája” nem tartott sokáig, egy hét után átvette a borsodi III/III. osztály, vagyis a belsőreakció-elhárítás, és nekik „dolgozott” egészen 1989. decemberig.

Mind a hat fennmaradt dossziéja irattári száma szerint (Bt., Mt.) a hírszerzés számára készült, illetve általa készített anyagokat tartalmazhatna, azonban az Mt-1326/1. számú dossziéban kivételesen a kémelhárítás számára 1969 vége és 1971 eleje közötti jelentései vannak. Ebben főleg vállalatához üzleti ügyben érkező külföldiekről és saját nyugati útjairól jelentései találhatók, de jelentett magyar állampolgárokról, köztük munkatársairól is. Jelentései alapján több személyt nyilvántartásba vettek, de olyan is volt közöttük, akinek az útlevélkérelme elutasítását javasolják. (Az, hogy az elutasítás valóban megtörtént-e, nem állapítható meg.) Az Mt-1326/2. számú dosszié a fentebb már jelzett, a BM III/II. Csoportfőnökségen keresztül a BM III/I. Csoportfőnökségnek szánt – a borsodi hírszerzés megjegyzéseivel fűszerezett – hosszadalmas úti beszámolóján és néhány korábbi jelentésének másolatán kívül csak a hírszerzés hálózati személyeként adott jelentéseit tartalmazza.

A borsodi hírszerzés hálózataként főként a vállalatához érkező nyugati állampolgárokkal való kapcsolattartás és a rájuk vonatkozó minél teljesebb információk megszerzése volt a feladata. Ennek keretében lehetősége volt külföldre utazni és az itthon megismert nyugati állampolgárokat meglátogatni, velük behatóbb ismeretséget kötni, és róluk több információt szerezni. Továbbá jelentenie kellett a vállalatával üzleti kapcsolatban álló nyugati cégekről is. A jelentések után viszonylag ritkán található tartótiszti értékelés, feladatmeghatározás és intézkedési terv.

1974-ben felvették a bécsi Világkereskedelmi Főiskolára?, amelyet – legalábbis az iratokból úgy tűnik – nem végzett el. Bécsi tanulmányai során igyekezett minél szélesebb körű ismeretségre szert tenni részben megbízói részére a tőlük való információszerzés, részben pedig esetleges beszervezhetőségük? kipuhatolása céljából is. Tekintettel arra, hogy Bécsben gazdasági főiskolára járt, és főként nyugatról származó diáktársai voltak, fontos szempont volt az is, hogy barátságot kössön olyan személyekkel is, akik feltehetően olyan állásokba kerülhetnek majd, ahonnan a magyar hírszerzés számára érdekes információkat lehet szerezni. Feladatai közé tartozott az is, hogy a Magyarországról érkezett ösztöndíjasokat is figyelje, jelezze kinti kapcsolataikat és esetleges állambiztonsági érdekeket sértő magatartásukat. Előfordult, hogy az ilyen személy egy másik állambiztonsági szerv embere volt, nevezetesen a katonai hírszerzésé, ami konfliktust okozott a két állambiztonsági szerv között.

Jelentést kellett készítenie az osztrák bankrendszerről, az osztrák energiapolitikai elképzelésekről, mely jelentéseket – akkor – jónak értékeltek.

Feladata volt az Ausztria és az EGK (Európai Gazdasági Közösség) közötti gazdasági kapcsolatok, és a két fél közötti kereskedelemben lévő érzékeny pontokról történő információszerzés is. Azt is figyelnie kellett, hogy az osztrák gazdasági körök nézetei hogyan alakulnak a szocialista országokkal folytatott kereskedelemről. Tanulmányoznia kellett az osztrák egészségügyi, szociális és lakásviszonyokat, valamint az osztrák lakosságnak az ezekhez való viszonyulását.

Mindeközben – mint ahogy ez más hálózati személyeknél is gyakorlat – őt is ellenőrizték. Időközönként lehallgatták a telefonját (3/a rendszabály), felbontották és lemásolták leveleit (K ellenőrzés).

Azonban mindvégig problémát jelentett az ösztöndíj biztosítása, amit különböző trükkökkel mindaddig, amíg érdekükben állt „Börd” kint tartása, mindig megoldottak.

„Börd” igyekezett az elvárásoknak megfelelni. Nem tudható pontosan, milyen mértékben, de biztosan szerepet játszott ebben saját érdekeinek aktuális vagy jövőbeli érvényesítése is, így például anyagi körülményeinek, utazási lehetőségeinek javítása stb. Ez látszik lehallgatási anyagából és a vámolások során kiderült szabálytalanságaiból, amely utóbbi ügyeit valahogy mindig elrendezték az állambiztonsági szervek.

Amint azt már írtuk, 1982-től 1989 végéig „Börd”, azaz akkor már „Pákozdi Richárd” a borsodi belsőreakció-elhárításnak dolgozott. Ebből a korszakából nem maradt fenn sem B- (beszervezési), sem M- (munka) dosszié. Fennmaradt azonban 8 darab 6/a karton, amelyek hátlapján – hálózati személyként – „Pákozdi Richárd” szerepel. A 6/a karton előlapján szereplő személyek közül két olyan személy van, akikről azt jegyezték fel a kartonra, hogy a „Tervezők” fedőnevű bizalmas nyomozásban szerepelnek ellenzéki tevékenységük miatt. Ezeket a kartonokat 1983-ban állították ki. Irataink szerint létezett „Tervezők” fedőnevű, O-18756/1 és /2 számú, ebben a megyében nyitott dosszié. Azt azonban, hogy „Pákozdi” ténylegesen dolgozott-e ebben az ügyben vagy sem, nem tudjuk megállapítani. 1982 után keletkezett B- és M-dossziéit – mint már írtuk – nem irattározták, a két „Tervezők” fedőnevű dossziét pedig irataink szerint 1984-ben lezárták, és meg nem határozható időpontban megsemmisítették.

6-os kartonján a kód „01”, ami a szabályok szerint élő, azaz működő hálózati személyt jelent. Fennmaradt azonban egy 1989. december 28-i határozat is, amely a hálózati személyekkel kapcsolatban bekövetkezett változások jelentésére szolgál. E szerint „Pákozdi Richárd”-ot kizárták a hálózatból, mert „a hálózat foglalkoztatását az új alkotmány nem indokolja.”?