A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság 1957. március 11-én elrendelte „Karcagi” közbiztonsági őrizetbe helyezését. Oka „Karcagi” „ellenforradalmi” tevékenysége volt, ami miatt már állásából is elbocsátották. Hat hónap elteltével a közbiztonsági őrizetet – ugyancsak a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság indítványára – újabb hat hónappal meghosszabbították.? A meghosszabbítás indoka az volt, hogy „Nem szabadítható, mert ellene bűnvádi eljárás lesz indítva”.

„Karcagi” – operatív kartonja szerint – az 1956-os forradalom és szabadságharc idején „részt vett a járási tanács helyiségének, valamint az általános iskola igazgatói irodájának feldúlásában, bizalmas iratokat semmisített meg, a „kommunisták ellen izgatott” A kartont 1965-ben Szolnokon állították ki, amikor „Karcagi”-t éppen pihentették. Azt, hogy közbiztonsági őrizetben is volt, nem tüntették fel rajta.

1957. október 5-én a Zala megyei politikai rendőrség kikérte „Karcagit” kihallgatás céljából a közbiztonsági őrizetből.

Első jelentése kézzel írt és aláírt formában beszervezésének napján, október 11-én készült Zalaegerszegen. A legépelt változatra beszervezője és első tartótisztje, Tóth József kézzel azt írta: „Fogdában írt jelentés, vette: Tóth József rhdgy.” (Zala megyei ténykedése idején általában Tóth József volt a tartója.)

Október 12-én szabadult.? Akkor írt jelentése szerint ismerősei egy része kerüli a vele való találkozást, mások bizalommal közelednek hozzá. Tartótisztje megfogalmazása szerint ezek „ellenséges beállítottságú egyének” voltak.

A következőket kapta feladatul: Felmérni lakóhelyén az emberek véleményét a forradalomról, kifürkészni egyes – a tartótisztje által meghatározott – személyek politikai nézeteit. Le kellett adnia azon személyek adatait, akikkel eszperantó nyelven levelez. Erre azért került sor, mert K-ellenőrzés? során kiderült, hogy nyugati levelezőtársai is vannak. Hangulatjelentéseket is kellett adnia a téeszesítés és egyes politikai eseményekkel, például az 1958. évi országgyűlési választásokkal kapcsolatban. Kapott olyan feladatot is, hogy jelentsen egyes személyek magánéletéről. Az ilyen típusú jelentésekre – ahogy tartótisztje írta – „operatív szempontból” volt szükség, ami általában beszervezéshez felhasználható zsarolási lehetőséget jelentett.

Esetenként konkrét feladatán kívül is adott jelentést. Így például jelzése kapcsán vontak ki a forgalomból 93 db Kossuth-címert, amit a helyi boltban még 1957 októberében is árultak, jelentette, hogy két volt közbiztonsági őrizetes társa, akik az őrizet alatt disszidálási szándékukról beszéltek, most levelet írtak neki. Feltételezte, hogy nem tettek le szándékukról, és felajánlotta segítségét „ezeknek az embereknek a lehetetlenné tétele érdekében”?.

Munkáját zalaegerszegi tartói mellett – egy időre, egy egyházi személy szemmel tartása céljából – igénybe vette a BM II/5-c? alosztálya is. Eleinte közvetlenül, majd Tóth Józsefen keresztül. A célszemélyről Tóth József az egyik jelentés utáni „Intézkedés” rovatba a következőt írta: „A közp. aloszt. kérésére tartjuk K.-t ellenőrzés alatt, így a jelentés kivonatát a II/5-c alo[sztály]nak megküldjük. Nevezettel mint áruló ügynökkel foglalkoznak.” „Karcagi” munkájával Tóth József meg volt elégedve. „1957-ben kompromittáló adatok alapján lett beszervezve. Beszervezése óta az állambiztonsági szervekhez való viszonya jó, az ügynöki munkában jártas, kvalifikált egyén. Több konkrét ügyben eredménnyel dolgozott, ellenőrzött” – írta róla 1960-ban.

„Karcagi” 1960-ban Szolnok megyébe költözött, és átadták az ottani állambiztonsági szervnek. M-dossziéját ekkor még nem, csak 1963-ban irattározták, mert szükség volt a benne szereplő adatokra, ahogy azt Tóth József írta: „Az ügynököt tartása alatt többnyire feldolgozás alatt álló személyekre foglalkoztattuk…”

Szolnok megyében a következő feleadatot kapta: Kisújszálláson térképezze fel az ellenséges, antidemokratikus elemeket és azok külföldi kapcsolatait. Jelentsen, különösen a berlini fal kapcsán a rémhírterjesztőkről. (A falat 1961 augusztusában építették fel, a feladatot szeptemberben kapta.)

Folyamatos feladata egy volt horthysta katonatisztről való jelentés, akinek múltjáról „Karcagi” egyik jelentése előtt nem volt tudomásuk. Ki kellett volna fürkésznie katonai beosztását, második világháborús tevékenységét, különös tekintettel arra, hogy részt vett-e a „keleti hadszíntéren partizánvadászatokban” Eszperantista is volt, több országból voltak levelezőtársai, küldtek neki folyóiratokat is fordításra. Feladatán kívül jelentette, hogy a Hollandiában székelő Nemzetközi Keresztény Eszperantista Liga hivatalos folyóiratát is szeretnék bejuttatni a szocialista országokba, így Magyarországra is. A folyóirat, a Dia Regno – Isten Országa – nem volt kifejezetten kommunistaellenes kiadvány. Ennek ellenére „Karcagi” tartotta kívánatosnak magyarországi terjesztését. Ennek két okát látta: „Időnként közöl olyan cikkeket, melyek határozottan szembefordulnak a szocialista világrenddel.” Továbbá: „Még ha ilyen cikket nem tartalmazna is, akkor sincs semmi szükség, hogy a kereszténység ideológiáját még eszperantó nyelven is propagálják.”

A lapot hosszú ideig postán küldték a magyar eszperantistákhoz, azonban egy idő után a posta „nem engedélyezett” jelzéssel visszaküldte a feladóknak. A szervezet azonban talált megoldást, vékony papírra nyomtatták, és levélként küldték el. Karcagi leírta azon húsz ember nevét és lakóhelyét, akikhez tudomása szerint megkísérelték elküldeni a lapot.

1962 augusztusában kémelhárítással foglalkozó tartótisztje lett, Szikszai Jenő rendőr főhadnagy.

Az új tartótiszt új típusú feladatokat adott „Karcaginak”. Derítse fel egy személy külföldi kapcsolatait, figyelje, hogy felkeresik-e külföldről. Ha igen, építsen ki vele személyes kapcsolatot. Figyelje a városban – bármennyi ideig – tartózkodó nyugati és jugoszláv állampolgárokat. Jelentse, ha külföldiekkel folytatott eszperantó levelezése során „valaki adatok, személyek vagy a témához nem tartozó dolgok után érdeklődik”, és jelentéséhez csatolja a levelet is. Ez utóbbi feladat teljesítése érdekében „Karcagi” áttanulmányozta levelezéseit. Egy levelezőjénél talált egy minden levélben ismétlődő gyanús mondatot. „Feltétlenül meg kell ismerkednie itt néhány emberrel.” Szerinte azonban ez lehetett egy ártatlan mondat is, mert egy erősen vallásos idős tanárnő írta. Egyúttal írt egy saját sérelmeit tartalmazó levelet is, mely szerint a helyi tanácselnök azt mondta az igazgatójának, hogy „Karcagi” egy ellenforradalmár, a felesége pedig kulákszármazású. Szerinte emiatt nem léptetik elő, és emiatt nem kapott útlevelet Dániába az eszperantó világkongresszusra, ahova egyébként a gyanús mondatot író levelező partnere – minden költséget állva – hívta meg, és ahol kideríthette volna, hogy valójában kikkel akarták megismertetni. Egyúttal kifejtette, hogy ő megbízható állampolgár, és nem csupán lojális a rendszerrel, hanem híve is annak. Mészáros László alosztályvezető utasításként azt írta a jelentésre: „Intézkedni kell, hogy az útlevelét a jövő évben megkapja. Ezt közölni kell az ügynökkel is, hogy útlevél ügye elintézést nyer”. Varga János pedig azt: „Tudomásul vettem”.

Varga János igyekezett megnyugtatni „Karcagi”-t Úgy tűnik nem nagy sikerrel.

Feladatul kapta annak leírását, hogy kik eszperantó levelezőtársai, és milyen témákban leveleznek. Ezt a feladatot maradéktalanul teljesítette, azután egy ideig nem tudták vele felvenni a kapcsolatot. Varga János tartótiszt szerint ennek az volt az oka, hogy Szikszai Jenő átvette ugyan tőle „Karcagi”-t tartásra, de valójában egyszer sem találkozott vele, így az alosztályvezető nem tudta, hogy „Karcagi” az ügynökük.

1963 januárjában sikerült Varga Jánosnak újból felvenni a kapcsolatot „Karcagi”-val. Sikerült megbékítenie, és újból munkára fognia. Ezután jó ideig különböző személyek külföldi rokoni, baráti és levelező kapcsolatainak felderítése volt a dolga.

Feladatán kívül is jelentett, ha valamit fontosnak tartott, így például azt, hogy kiadványokat küld neki a Kínai Eszperantó Liga.

Jelentette, hogy tudomása szerint a helyi gimnáziumban kezd elharapózni a szellemidézés, és asztalt táncoltatnak. Tartója a jelentést átküldte a belső elhárításnak. 1964-ben „Karcagi” Hollandiába, az NSZK-ba és Angliába utazott. Erre már előre felkészítették, mert mint Varga János írta: „így rajta keresztül ellenőrizni tudunk egy-két kinn élő disszidens személyt, valamint felfigyelhetnek rá a hírszerző szervek”.

Az utazás azonban nem az eredeti elképzelések szerint zajlott le és ért véget. Hazatérve „Karcagi” nem ment el a megbeszélt találkozóra. Amikor tartója megkereste, közölte vele, hogy „ezt a piszkos munkát tovább nem végzi”. Nem figyel tovább becsületes embereket, és elköltözik a megyéből. Ezután tartója megkísérelte meggyőzni, látszólag sikerrel, megegyeztek egy következő találkozóban, de „Karcagi” nem ment el.

A megyéből elköltözés nem sikerült, állást talált volna, de lakást nem. Azt, hogy ezen kívül milyen meggyőző erő működött még, az M-dossziéból nem lehet megállapítani, B-dossziéja pedig nincs meg. Tény, hogy többen is foglalkoztak vele, és nem sokkal később „Karcagi” újból elkezdett jelenteni. Jelentései eleinte ellentmondásosak voltak, de jelentett.

Ezután főként az eszperantistákra foglalkoztatták, úgy hogy még leveleinek tartalmát is részben az elhárítás határozta meg. A leveleinek másolatát le kellett adnia tartójának. Azt, hogy valóban az elküldött levél másolata-e, K-ellenőrzés során időnként megvizsgálták. Amikor véletlenül kiderült, hogy „Karcagi” tudtuk nélkül is írt levelet, kiterjesztették a K-ellenőrzést. Amikor meg egy társadalmi kapcsolat elmondása alapján az derült ki, hogy az útja során korántsem volt olyan nehéz anyagi helyzetben, mint elmesélte, úgy döntöttek, hogy leellenőrzik, hogy megvámolták-e.

Az ilyen és hasonló ügyek miatt, a „Karcagi” tartóiban felmerült az árulás gyanúja. Varga János 1964 szeptemberében a következőket írta jelentésében: „Miután az ügynöknél árulásra utaló adatok merültek fel, ennek következtében valamennyi külföldi kapcsolatát értékelés tárgyává kell tenni úgy külföldi, mint belföldi vonatkozásban. Az ügynökkel történt beszélgetés, ill. beszámoltatás során megállapítást nyert, hogy a kiutazása előtt különböző személyekre adott jelentéseit revideálni fogja. Ezért mielőtt a belföldi kapcsolataival foglalkoznánk azokat külön-külön értékelés tárgyává kell tenni.”

Kémgyanúsnak tartották, ez kiderül abból is, hogy Fejér megyében egy szintén kémgyanús személy vizsgálata kapcsán az egyik megválaszolandó kérdésnek azt tartották, hogy találkozott-e „Karcagi”-val, amikor „Karcagi” – álláskeresése során – a városban járt.

Miután „Karcagi” magatartása nem változott, 1965 februárjában egy hétoldalas új foglalkoztatási tervet készítettek, amely szerint megkísérlik az általuk elvárt munkára bírni, s ha ez nem megy, megszakítják vele a kapcsolatot. A tervben az is benne volt, hogy közlik vele azt is, hogy akkor viszont a továbbiakban nem áll érdekükben titokban tartani a rá nézve kompromittáló adatokat, továbbá hosszabb időre kizárhatják a külföldi utazásokból.

Azt, hogy ennek közlése megtörtént-e, a rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg. Tény, hogy „Karcagi” továbbra is jelentett. Jelentései között azonban viszonylag kevés tetszett igazán tartójának. Úgy tűnik, mintha fel akarták volna mérni „Karcagi” helyzetét, mert saját körülményeiről is jelentenie kellett.

1970. október végétől 1971. február végéig nem járt el a találkozókra, a február végén adott jelentését értéktelen nyilvánították. Márciusban felmerült kizárásának lehetősége is. „Karcagi” elfoglaltságaira hivatkozva jelezte, hogy nem tud megfelelő munkát végezni mindaddig, amíg körülményei nem változnak. 1971-ben mindössze két jelentést adott, majd 1971. augusztus 2-án megírta „felmondólevelét”. Indoka: állás nélkül maradt, összeroppant, ilyen körülmények között nem kíván dolgozni az állambiztonságnak. Ahogy írta: „Ha majd egyszer ismét gyógypedagógusként dolgozhatom, újra jelentkezem e munkára, addig azonban nincs sem erőm, sem meggyőződésem hozzá.”

„Karcagi” utolsó M-dossziéját 1971. november 15-én lezárták és irattározták.