A Belügyminisztérium III/II-6/B alosztályának? az elhárítási területéhez tartozott a Magyar Államvasutak nemzetközi fuvarozással foglalkozó osztálya, „Földi László” kiszemelt ügynök-jelölt munkahelye. A vállalatot ez az osztály képviselte abban a svájci székhelyű nemzetközi szállítmányozási társaságban, melynek a MÁV alapító tagja volt, és központjába 1971-től egy magyar szakembert is delegáltak. A magyar kiküldött mandátuma 1976-ban járt le, így gondoskodni kellett az állambiztonsági szempontból is megfelelő utánpótlásról. A kiszemelt jelölt munkaterülete a svájci szervezettel kapcsolatos díjszabási ügyek intézése volt. A munka jellegéből adódóan széles körű kapcsolat alakult ki – ahogy a beszervező tiszt fogalmazott – a kapitalista vasutak és szállítmányozó cégek munkatársai és a jelölt között. „Földi László” fedőnevű későbbi ügynök külföldi hivatalos kapcsolatai között több érdekesnek látszó személyt talált a kémelhárítás illetékes szervezeti egysége, ezek a svájci és belga állampolgárságú személyek szintén a baseli központban dolgoztak. A beszervezés célszerűségét Dávid főhadnagy azzal indokolta, hogy az ilyen „legális érintkezési csatornát az imperialista titkos szervek felhasználhatják”, ezért szükségesnek tartotta minél több információ beszerzését az ott dolgozókról. A kiküldetésre kiválasztott jelöltet tehát fel kellett készíteni olyan eshetőségekre is, ha a nyugati hírszerző szervek megkísérelnék beszervezni.
A Bt-dossziéba bekötött adatlapról megtudható, hogy „Földi”-t 1976. május 25-én a Belügyminisztérium III/II-6/B alosztályáról Dávid János rendőr százados szervezte be gyors módszerrel, hazafias alapon, titkos megbízottnak, aki a munkát szívesen vállalta, és – vélhetően az előélete miatt – ellenőrzöttnek, megbízhatónak minősítette a beszervező tiszt. A beszervezés másnapján kitöltött adatlap szerint a beszervezés célja az operatív védelem és ellenőrzés volt. Az operatív munkában hasznosítható lehetőségei rovatnál a „foglalkoztatásának körülményei miatt más feladatokra nem használható” szöveget húzták alá. A találkozókat 1976 nyaráig a pályaudvari rendőrségi helyiségbe szervezték, majd a külföldi állás elfoglalása előtt két-három hetenkénti találkozókat felváltotta később a hazalátogatása alkalmával tervezhető évi két-három alkalom, a III/II. Csoportfőnökség „Sirály” fedőnevű K- (konspirált) lakásában.
A politikai rendőrségnek „Földi László”-val való foglalkozása nem volt minden előzmény nélküli, tippszemélyként már 1972-ben felfigyeltek rá. Dávid főhadnagy egy augusztus végi jelentésében számolt be „Földi”-vel történt megismerkedéséről. Az első találkozáson a vasúti tranzitfuvarozás helyzetéről, külföldi útjairól, ismerőseiről, rokonairól beszélgettek, s „Földi” részletesen beszámolt szolgálati és turistaútjairól. Az operatív tiszt „Földi” felkeresését azzal magyarázta, hogy a következő nyugati szolgálati útjaira szeretnék felkészíteni és praktikus tanácsokkal ellátni, amit örömmel fogadott. Már ekkor közölte a főhadnaggyal, hogy természetesnek tartja, hogy a nyugati szolgálati útjai során, ha Magyarországgal szemben ellenséges megnyilvánulást tapasztal, arról tájékoztatja az állambiztonságot. Dávid főhadnagy javaslatára hamarosan már társadalmi kapcsolatként foglalkoztak vele.
1973 novemberében tett javaslatot Dávid operatív tiszt a társadalmi kapcsolat kialakítására, ami az addigi alkalmi találkozókat szervezettebbé tenné. Azért tartotta szükségesnek, mert „Földi” munkaköréből adódóan a MÁV kereskedelmi tevékenységének elvi irányításával, felügyeletével és ellenőrzésével foglalkozott, illetve a nemzetközi vasúti szervezetekben képviselte a Magyar Államvasutakat. Az ezen a területen végzett operatív elhárító munkájuk eredményessége érdekében a kémelhárítást foglalkoztató kérdésekben rész- vagy kiegészítő információkat szándékoztak „Földi”-től beszerezni.
Az operatív tisztnek négy éven át az alkalmankénti beszélgetéseken sikerült megismernie a társadalmi kapcsolatként működő „Földi László”-t, így a svájci kiküldetése előtt elérkezettnek látta a formális együttműködés megteremtését. Az 1976. április végén készített beszervezési javaslatban részletesen kifejtette a munkára való alkalmasságát. A beszervező tiszt szerint operatív lehetőségeit és alkalmasságát bizonyította a hivatalos külföldi utazásai során kialakított személyes kapcsolatai; a tartós kiküldetését megalapozó nyelvtudása, szakképzettsége, nemzetközi tapasztalata; széleskörű politikai és általános műveltsége. Személyes tulajdonságai közül kiemelte az erkölcsi, politikai megbízhatóságát, nyugodt, kiegyensúlyozott viselkedését. Megállapította, hogy a jelöltnek nyugati rokoni vagy magánjellegű baráti kapcsolatai nincsenek, csak a nemzetközi vasúti értekezletek kapcsán keletkeztek hivatalos nyugati kapcsolatai. Mindezek alapján, illetve a „D-79”-es SZT-tiszt véleményét is figyelembe véve, a jelöltet megfelelőnek ítélte a munka elvégzésére.
A beszervezés megvalósíthatóságát az állambiztonság iránt addig mutatott segítőkészségére alapozta. A beszervezés helyszínéül az egyik budapesti pályaudvaron, a politikai rendőrség számára fenntartott helyiséget választotta. A beszélgetés kezdetén értékelte az addigi együttműködésüket, majd rátért a kapcsolattartás új formájára. „Közöltem, hogy az eddig kialakult rendszeres kapcsolatunk alapján személyével a kapcsolatot mint a Magyar Állambiztonsági Szervek titkos segítőtársa szeretnénk tovább fenntartani. Ez azt jelenti, hogy bízunk benne, becsületes, szocialista hazáját szerető embernek tartjuk, aki méltó arra, hogy titkos segítőtársunk legyen, így eredményesen harcolhassunk hazánk belső és külső ellenségeivel szemben […] Kijelentette, hogy együttműködésünknek semmi akadályát nem látja.” A beszervező tiszt felajánlotta, hogy válasszon fedőnevet, közös megállapodással végül a „Földi László”-t választották, majd a titoktartási nyilatkozattal megerősítették az együttműködési megállapodást.
1976. szeptember 1-jével „Földi László” titkos megbízott megkezdte négyéves külszolgálatát Baselben, ahol a tagországokból delegáltak között a Magyar Államvasutakat egyedül képviselte. A nemzetközi fuvarozó szervezetben végzett munkája folytán a kémelhárítási feladatok fontos szerepet kaptak a hálózati munkájában. A kezdetekben a kiküldetésének operatív célját a társaságról és az ott dolgozókról történő ismeretszerzésben határozták meg, illetve felkészítették olyan eshetőségre, ha a nyugati hírszerző szervek be akarnák beszervezni. Kicsit aggódott Dávid százados amiatt, hogy „Földi”-nek, frissen beszervezett hálózat lévén, nincs tapasztalata a hírszerző munkában, és egy ideig egyedül kell a feladatokat végrehajtania. Ráadásul a felesége sem tudta elkísérni, mert decemberre kisbabát várt, ezért a családja kiutazásáig megszervezték a titkos megbízott K-ellenőrzését. A K-ellenőrzés számszerűleg eredményes volt, mert 50 db levelet tanulmányozott az érintett osztály, azonban egyrészt azt állapították meg, hogy a levelezőpartnerek azonosak azokkal a személyekkel, akiket az ügynök családtagokként és ismerősökként felsorolt, másrészt azokban operatív értékű adatot nem találtak, az anyagot ezért megsemmisítették. Ezt a jelentést már új kapcsolattartó tiszt, Kontra Ferenc rendőr alezredes készítette.
Bár az adatlapon az állt, hogy a foglalkoztatásának körülményei miatt más feladatra nem használható, 1977. májusában a III/II-6. Osztály vezetője a titkos megbízott szolgálatait felajánlotta az 5. Osztály? vezetőjének. Arról, hogy a társosztály igénybe vette-e a felajánlott lehetőséget, nincs információ a dossziéban.
1978 februárjában a „Földi László” fedőnevű titkos megbízott felülvizsgálatáról készült jelentésből kiderült, hogy másfél évvel a beszervezése után sem volt konkrét foglalkoztatási terve, azonban – az operatív tiszt szerint – beszervezésének, vezetésének és nevelésének elvei, módszerei megfeleltek a 005/1972. számú BM parancsban? foglaltaknak. A többirányú ellenőrzésének (K-ellenőrzés, SZT-tiszti és hálózati jelentés) eredményeképpen, illetve az elfogadható konspirációs helyzetéből adódóan, javasolta Kontra alezredes a további foglalkoztatását. Pálinkás alosztályvezető a jelentéshez fűzött megjegyzésében a leírtakat azzal egészítette ki, hogy „Szükséges megvizsgálni, hogy a III/I. Csoportfőnökségen keresztül nem volna-e célszerű a folyamatos kapcsolattartás”, továbbá az addigi tapasztalatok alapján szükségesnek tartotta egy írásba foglalt megbízás kidolgozását.
A gazdasági, gazdaságpolitikai hírszerzésre szakosodó, 1978-ban létrehozott III/I-14. Osztály is foglalkozni kezdett az akkor még „Földi László” fedőnéven tevékenykedő titkos megbízottal. 1978. októberében készített összefoglaló jelentésük alapos részletességgel foglalkozott „Földi” személyével, tanulmányaival, családjával, politikai és szakmai felkészültségével. A jelentést jegyző Dóczi György rendőr hadnagy már mintegy másfél évvel korábban felfigyelt az ügynökre, szinte a beszervezésével egyidőben. A hadnagy véleménye szerint a beszervezés és a külföldi kiküldetés közötti pár hónap nem volt elegendő az ügynök megfelelő kiképzésére, felkészítésére, másrészt a magyar kémelhárítás igyekezett elszigetelni a svájci magyar kolóniától, megtiltották neki, hogy bejárjon a magyar külképviseletre. A kapcsolatépítő és tippkutató munkáját pedig úgy irányították, hogy az gyakorlatilag a munkahelyére korlátozódott, ezért az elhárító munka területén lehetőségei beszűkültek. Dóczi hadnagy viszont a szakmai, politikai és közgazdasági felkészültsége alapján célszerűbbnek tartotta a hírszerző munkában foglalkoztatni. Amíg az 1976-os beszervezésekor a preventív védelem, valamint az operatív ellenőrzés területén határoztak meg számára feladatokat, és nem foglalkoztak a tippkutató, feldolgozó munkával, az információszerzés témájával. Dóczi hadnagy megállapította, hogy „Földi” mozgási lehetősége a munkájából adódóan szinte korlátlan egész Nyugat-Európában. Szóba került az esetleges végleges kitelepítése is abból az apropóból, hogy a hivatalos útjai során – az ügynök tájékoztatása szerint – többször tettek ajánlatot neki, célozgattak arra, hogy a szerződésének lejárta után ne térjen vissza Magyarországra.
1978. októberében a III/I-14. Osztályról Dóczi hadnagy az összefoglaló jelentés mellékleteként elkészítette „Földi” átvételére a javaslatot, a gazdaságpolitikai, politikai hírszerző munkában történő foglalkoztatásra. Borsányi Imre osztályvezető? jóváhagyása mellett megjegyezte, hogy „célszerű utazó hálózati személyként hasznosítani, aki a jelenlegi szakaszban is tud információszerző és kapcsolatépítő funkciókat ellátni. Ehhez meg kell kapnia a kiképzést, és ki kell alakítanunk olyan összeköttetési rendszert, ami kb. havi egyszeri személyes találkozást biztosít. A telepítésről kb. 1-1½ év múlva tudnánk érdemben dönteni, a végzett munka értékelése alapján.”
1978 végére Pálinkás alosztályvezető javaslata tehát megvalósulni látszott, a III/I-14. Osztály megköszönve Kontra Ferencnek, a kémelhárítás operatív tisztjének az addigi munkáját, átvette „Földi László” fedőnevű titkos megbízottat, vagyis az ügynök a kémelhárítástól átkerült a hírszerzéshez, s mivel „Földi László” fedőnév már szerepelt a nyilvántartásukban, az ügynök egyúttal új fedőnevet is kapott, a továbbiakban „Kunváry” fedőnéven foglalkoztatták.
Az átadása előtt készült minősítésében az addigi munkáját értékesnek tartotta Kontra Ferenc alezredes, főként „a vele együtt dolgozó kapitalista külföldiek provokációs és tanulmányozó ügynök gyanús magatartásáról, valamint a kiutazó MÁV és GYSEV? dolgozók kinti tevékenységéről” szóló beszámolóit.
A hírszerzőknél gyakori volt, hogy a beszervezett személyt – idézőjel nélkül – fedőnevén szólítva „elvtársunknak” említették, mintha ezzel is jelezni akarták volna, hogy a többi csoportfőnökségtől különbözik a hírszerzés kapcsolata a hálózatukkal.? 1979. tavaszán Dóczi hadnagy beszámolt tehát „Kunváry elvtárssal” történt első három találkozójáról. Ezek a találkozók –hazautazásai alkalmával – az ügynök felkészítését szolgálták. A februári találkozón a hadnagy kifejezetten kérte, hogy az addigi bezárkózó életvitelén lazítson, váltson egy aktívabb társasági életformára. A hadnagyot különösen érdekelte az ügynök két hírszerzőgyanús NSZK-ból akkreditált kollégája, róluk hamarosan tudott számára érdekesnek tűnő információkat szolgáltatni.
„Kunváry” fedőnevű – most már – titkos munkatárs foglalkoztatására összeállított kiképzési tervben négy témakört jelöltek meg: 1. Magatartási szabályok, normák külföldön. 2. Külső megfigyelés. 3. Kapcsolatépítés, tanulmányozás. 4. Sötét információszerzés.? Kiképzését hazautazásai alkalmával hajtották végre. Elhivatottságára példaképpen felhozta az operatív tiszt, hogy a titkos munkatárs édesapja temetése miatti itthoni tartózkodása idején, a temetés után azonnal az ő rendelkezésére állt.
Az eredményes együttműködésről tanúskodik az az átirat, amelyben 1980-ban Borsányi Imre osztályvezető azt kérte a III/II-6. Osztály vezetőjétől, hogy a „Kunváry”-hoz kötődő operatív érdeket figyelembe véve a négyéves külszolgálatát egy évvel hosszabbítsák meg. Nem sokkal később, hivatalos tárgyalásokra Magyarországra érkező titkos munkatárs időt szakított a kapcsolattartó tisztjével való találkozásra, akinek elmondta, hogy mandátumának közelgő lejárta miatt felélénkült a személye iránti érdeklődés. Volt olyan hivatalos partnere, aki nyíltan felajánlotta számára az emigrálása utáni egzisztenciájának megteremtéséhez a segítséget. Dóczi – itt már – főhadnagy azt javasolta, hogy ilyen felvetésekre azonnal ne zárkózzon el a kint maradás lehetőségétől, de ne is adjon alapot a beszervezési kísérletre, ugyanis a hivatalos kiküldetésének lejárta után felvetődött a telepítésének gondolata is, amihez a „disszidálás” jó alapot nyújtott volna. Szóba került az úgynevezett játszmás ügy? lehetősége is, amennyiben a telepítést valamilyen okból elvetnék.
1980 júliusában „Kunváry” beszámoltatásáról szóló jelentésben többek között Dóczi főhadnagy beszámolt egy magánakciójáról, amikor is a menyasszonyával meghívta ebédre „Kunváry”-ékat, abból a célból, hogy feleségét és családi körülményeiket jobban megismerje, illetve fel tudja mérni az ügynök feleségének nyelvtudását. Ezt az akcióját az osztályvezető élesen kifogásolta: „Megengedhetetlen fegyelmezetlenség s az operatív szabályok teljes felrúgása, hogy operatív érdek és előzetes engedély nélkül egy »menyasszonyjelöltet« bevezessünk egy operatív ügybe” – írta Borsányi osztályvezető. „Kunváry” ezen a találkozón is részletesen beszámolt az operatív tisztnek azokról a többoldalról érkező „disszidálási” ajánlatairól, amelyeket ő – utasításra – nem hárított el, inkább lebegtette, mint jövőbeni lehetőséget. Borsányi osztályvezető ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Megítélésem szerint Kunváry már túlzottan »kiárusította« magát a kint maradás vonatkozásában.”
Egy 1980. októberi határozatban az osztályon belül új kapcsolattartó tiszt vette át „Kunváry” foglalkoztatását Doktor Ferenc rendőr főhadnagy személyében, az ügynök formális átadására azonban csak 1981 januárjában került sor. A találkozóról készített jelentést már az új kapcsolattartó tiszt írta, aki „Kunváry” disszidálásra rábeszélő történeteiben egynéhány következetlenséget talált, szerinte belemagyarázott dolgokat, „egy neki tetsző szerepet szívesen játszik” – írta. Ennek ellenére ekkor még méltányolták a szerződés meghosszabbítására tett célozgatásait. Ahogy közeledett a hazatérés ideje, az ügynök mindinkább a szerződésének meghosszabbításra fordította az energiáját. Doktor főhadnagy átmeneti távollétében Dóczi főhadnaggyal volt kapcsolatban, s ahogy a jelentésből kitűnik, ő sokkal megértőbbnek mutatkozott a szerződés meghosszabbítását illetően, mint a hivatalos kapcsolattartója. Különösen megélénkültek „Kunváry”-nak a kapcsolattartóit befolyásolni szándékozó irományai, miután kiderült, hogy ki lesz az utódja. Erről a munkatársáról nagyon negatív képet festett, illetve próbálta elérni, hogy a hírszerzés akadályozza meg a kiküldetését, ami egyúttal az ő mandátumának meghosszabbításával járt volna. Ezzel azonban nem tett jó benyomást a kapcsolattartó tisztre, „eljárása morálisan is elgondolkodtató” – írta.
1981 novemberében „Kunváry” az ötéves svájci tevékenységéről egy összefoglaló jelentést készített a III/I-5. Osztály? számára. A 17 oldalas beszámolóban részletesen írt magáról az országról, a munkahelyéül szolgáló nemzetközi fuvarozási társaság tevékenységéről, működéséről, az ott dolgozó, főleg – az ő álláspontja szerint – kémtevékenységet is folytató személyekről és természetesen az ő munkaköréről, elvégzett munkájáról, illetve a cégen belüli és azon kívüli kapcsolatairól, kihangsúlyozva az elért eredményeit.
Minden erőfeszítés ellenére 1981. szeptember végén el kellett hagynia Svájcot, a korábban lebegtetett „disszidálási” tervek nem valósultak meg. Később kiderült, hogy a nyugati munkavállalást elsősorban nem a svájci ismerősei erőltették, hanem ő kacérkodott a lehetőséggel. 1986-ban a III/II. Csoportfőnökség napi operatív információs jelentésében (NOIJ)? arról számolt be, hogy „Kunváry” levelet írt még a kiküldetése idejéből ismerős osztrák cégvezetőnek, hogy segítse őt a kinti munkavállalásában. Az információhoz levélellenőrzés útján jutottak hozzá, és az intézkedéseket a további ellenőrzés eredményétől tették függővé.
1982 nyarán Doktor főhadnagy azzal az indokkal kérte a kapcsolat megszakítását, hogy miután hazaérkezését követően újra a MÁV-nál helyezkedett el, hírszerzési lehetőségei beszűkültek, érdemi operatív munkát nem végzett. Egy 1983. májusi feljegyzés értékelte a politikai rendőrségnél eltöltött szűk hétéves időszakot.
„Földi László”, majd „Kunváry” titkos munkatárs a kezdeti nagyon biztató, pozitív megítélése alapján elvárt eredményt nem hozta, az előlegezett bizalmat nem váltotta be. A beszervezésekor kiváló szakmai, politikai felkészültséggel, jó nyelvismerettel rendelkező ügynökről elég lesújtó véleményt fogalmazott meg a kémelhárítás operatív tisztje: „5 év alatt nem végzett sem értékelhető információszerző, sem objektumfeldolgozó munkát. Kapcsolatépítő tevékenysége felszínes és gyenge volt…”
Mindezt a jelentéseit összefogó munkadosszié is tanúsítja. A dossziét már a hírszerzés nyitotta, tartalmát tekintve egyrészt a baseli fuvarozási társaság idegennyelű prospektusai, sokszorosított körlevei olvashatók. Az egy tucatnyi kézzel írt jelentései azokhoz az időpontokhoz kötődnek, amikor Budapesten tartózkodott, előfordult egy-egy alkalommal, hogy ilyenkor több jelentést is írt. Jelentései arra a néhány baseli munkatársára, ottani ismerőseire korlátozódtak, akik véleménye szerint titkos ügynökök voltak, ezt azonban semmilyen bizonyítékkal nem tudta alátámasztani. Az együttműködésüknek végül is semmilyen kézzelfogható eredménye nem volt. „Kunváry”-t a kézzel írt jelentései alapján – ennek ellenére – a jogszabály hálózati személynek tekinti.
