„Erdélyi” fedőnevű ügynöknek az államvédelem, majd az állambiztonság szerveivel való együttműködésének alakulása szorosan összefüggött az egyházi pályafutásának egyes állomásaival. Az ügynököt 1955. december 9-én Békés megyében szervezte be a Belügyminisztériumba beolvadt ÁVH megyei szerve. A beszervezés körülményeiről és a Békés megyében folyó ügynöki tevékenységéről nincsenek levéltári források, mindössze a nyilvántartásokból és későbbi jelentések retrospektív adataiból tudhatjuk, hogy a IV. osztályon a „belső reakció elhárítása” vonalon foglalkoztatták. Az Erdélyből származó ügynök egyházi munkája Gyulától Püspökladányig terjedt. A szintén 1955 végén kitöltött 6-os karton szerint beszervezése politikai terhelő adatok alapján történt, mivel tagja volt az 1950-es évek elején felszámolt „Sárréti Sasok”? elnevezésű illegális szervezetnek. Eljárás azonban nem indult ellene. A békési éveket 1958. január végén a megyei állambiztonság lezárta, az ottani dossziéit irattározták. A fővárosban költözött lelkésszel pár hónappal később a BM II/5. Osztály vette fel a kapcsolatot. A levéltárba került jelentésekből az tűnik ki, hogy az ügynök szolgálatait az osztályon belül több alosztály is igénybe vette,? sőt a II/2-a (amerikai-argentin) alosztály is megbízta az Egyesült Államok konzuljával való kapcsolatának elmélyítésével. Erről az időszakról azonban csak néhány jelentés került levéltárba. Az 1962-vel induló Szabolcs-Szatmár megyei éveiről azonban már kétkötetnyi jelentés tanúskodik. A Hajdú-Bihar megyébe kerülését viszont mindössze az 1973-tól már Debrecenben kitöltött hálózati nyilvántartások igazolják. Az érdemi hálózati tevékenysége, a politikai rendőrséggel való kapcsolatának milyensége azonban a levéltárba került két munkadossziéból ismerhető meg.

„Erdélyi” fedőnevű ügynöknek az 1958. január közepén nyitott munkadossziéjának elején található meg az a néhány jelentés, amelyet a BM II/5. Osztály számára készített, és amelyekben az unitárius egyházzal, szervezetével, tevékenységével, valamint vezetőivel foglalkozott, mint az operatív tiszt megjegyzéséből kiderült, ezeknek az információk beszerzésére azért volt szükség, mert az egyház anyaga az 1956-os forradalom alatt megsemmisült. Ebben az időszakban a forradalom leverése után újjászervezett, szerdánként tartott bibliaórák érdekelték főként a politikai rendőrséget, mert szerintük azokon keresztül tudták aktivizálni a tömegeket az egyházi életben. „Erdélyi” jelentésében az első alkalommal arról tájékoztatta az operatív tisztet, hogy „beosztásánál fogva” a bibliaórákon nem tud részt venni, azonban mivel más hálózati személyt erre a munkára nem tudtak bevonni, utasították az ügynököt, hogy teremtsen lehetőséget a részvételre. A következő jelentések később azt igazolták, hogy végül meg tudta oldani a részvételt az összejöveteleken, ugyanis a jelenlévők név szerinti felsorolásával „örvendeztette” meg a kapcsolattartó tisztjét. Szintén nem nézte jó szemmel az állambiztonság az ifjúsági nyári táborok szervezését sem, de ebben nem tudtak feladatot adni az ügynöknek, mivel annak szervezésében ő nem vett részt.

Később a téli hónapokban rendszeresen tartottak unitárius gyülekezeti összejöveteleket, esetenként 60-80 fő részvételével. Az ügynök beszámolójából kitűnt, hogy a korábbi összejövetelekhez képest az 1960. novemberi találkozón már politikai kérdések is előkerültek. Az operatív tiszt arról tájékoztatta feletteseit, hogy utasította „Erdélyi”-t, hogy a legközebbi összejövetelen is vegyen részt, mert a résztvevők között jelenlévő másik ügynök jelentésével összevetve „Erdélyi” beszámolóját megállapítható lesz, hogy a két hálózati személy közül melyik számolt be hitelesebben az ott elhangzottakról.

1961 októberében a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság Mátészalkai Politikai Nyomozó Kirendeltségéről Tóth Károly százados kérte, hogy az addigi, 1958 és 1960 között Budapest helymegjelöléssel datált jelentéseket – amelyeket másik hatóságtól? lezárva vettek át – belefoglalhassa a kirendeltségnél nyitott dossziéba. Innen számítható „Erdélyi” Szabolcs-Szatmár megyei korszaka. Az első jelentés azonban csak 1959. december 31-i dátummal íródott, amelyen Rácz András rendőr főhadnagy volt megjelölve kapcsolattartó tisztként. Bár az unitárius lekész állomáshelye nem a megyeszékhelyen volt, azonban feltételezhetően Mátészalkára szervezte az operatív tiszt a találkozókat, ugyanis a jelentések ott íródtak, amelyek a lelkész működési területén lévő települések aktuális kérdéseivel, problémáival foglalkoztak, többek között a tsz-szervezéssel. Beszámolt arról, hogy K. községben a tsz-elnököt névtelen levélben fenyegették meg. „Erdélyi” kiemelt feladatként kapta a névtelen levélíró kilétének kiderítését. A következő jelentések ezügyben azonban a sikertelen tudakozódásokról számoltak be.

1960 második felében már nyugodtabb körülmények között, a „Dunai-lak” T-(találkozási) lakásban folytatódtak a találkozók. Az időközben kirendeltségvezetővé avanzsált Rácz András főhadnagy ebben az időszakben konkrét személyekről történő adatgyűjtést adta feladatul az ügynöknek, különösen a „béke papi mozgalmat” elítélő m-i római katolikus lelkészről akart minél több ismeretet szerezni. Az ő tevékenységéről az információgyűjtés folyamatos feladatot jelentett „Erdélyi” számára, de rendszeresen beszámolt K. községben élő jobboldali beállítottságú lakosok összejöveteleiről, aktuális politikai eseményekről kialakult véleményeikről, így a Hruscsov-Kennedy találkozóról, a berlini fal felhúzásáról vagy az SZKP XXII. kongresszusáról. Az opertív tiszt szerint az „osztályellenség” szeret ezekből csemegézve „rémhíreket kelteni” és befolyásolni a lakosságot, azonban a jelentéseket csak tájékoztató jellegűnek minősítette, intézkedésül szoros hálózati ellenőrzést határozott meg. A környéken élő volt csendőrök ellenőrzése, megfigyelése is „Erdélyi” feladatai közé tartozott, akiknak a politikai megnyilatkozásaikról készített beszámolókat, ezekből szerkesztett kivonatokat az érintettek F- (figyelő) dossziéiban is elhelyezték. Jelentéseit az operatív tiszt majdnem mindig értékesnek minősítette.

Az ügynököknek egyes szám harmadik személyben kellett megírnia a jelentéseit, ami a későbbi olvasó számára néhány esetben mulatságos helyzetet teremthet, mint pédául amikor „Erdélyi” a szabályok szerint eljárva, meglátogatta a szöveg szerint a k-i unitárius papot (vagyis saját magát), és sok érdekes irományt mutatott az ügynöknek (vagyis saját magának). Itt nem az ügynöki jelentéseknél gyakorta használt „barátom elmondta” szófordulatot alkalmazta.

1962 nyarán új operatív tiszttel, Széles Sándor rendőr századossal folytatta „Erdélyi” a titkos együttműködést.

1963-ban, az amnesztiarendelet? kihirdetését követően, az ügynök környezetében élőkről készült jelentéseiben egyre gyakrabban volt szó olyan személyekről, akik börtönből szabadultak, és a politikai rendőrséget érdekelte a szabadulásuk utáni viszonyulásuk a rendszerhez. Az ügynök nem nagyon tudott beszámolni olyan volt elítéltről, akire a börtönévek megfelelő nevelőhatással voltak, jórészt arról számolt be, hogy titokban vagy nyíltan „kérkedtek ellenzékiségükkel”.

Az állambiztonság kiemelt figyelmet fordított a XXIII. János pápa által összehívott, majd VI Pál pápa által lezárt II. Vatikáni Zsinatra, illetve a magyar katolikus egyházra gyakorolt hatására.? Erről is a folyamatos ügynöki megfigyelés alatt tartott katolikus lelkészt kellett faggatnia „Erdélyi”-nek. Elmondása szerint a pap „őszentségétől ezt nem várta volna”, indulattal megjegyezve, hogy a „pápa egy agyérszűkületes vén szenilis alak”. Részletesen azonban írásban nem fejtette ki miért ilyen sarkos a véleménye, Széles százados a megjegyzésében viszont az Egyetemes békéről (Pacem in terris) szóló pápai enciklikára utalva pontosította a katolikus pap indulatának okát, az információkat mindenesetre értékesnek ítélte. Később aztán kifejtette a lelkész az egyházzal kapcsolatos véleményét az ügynöknek, miszerint az egyház elszakadt a külvilágtól a teológia elefántcsonttornyába bezárkózva nem veszi észre, hogy a modern ember nem figyel az egyházra, mert a materializmus számára élethűbb. A különnyilvántartásban szereplő, „veszélyes személy”-nek feltüntetett katolikus pap az állandó megfigyeltek között szerepelt, minden találkozón feladatként kapta az ügynök a vele való beszélgetéseket, s bár – az ügynök szerint is – jóformán csak egyházi kérdésekről beszélt a hatvanas éveiben járó pap, mégis a rendszer veszélyes ellenségének tekintették.?

1964 áprilisában egy új egyházi mozgalomról, a Keresztény Testvérek Gyülekezetéről tájékoztatta „Erdélyi” a kapcsolattartó tisztjét. Jelentésében azt írta, úgy tudja, egy országos mozgalomról van szó, amelynek elég nagy tábora van. Egy-egy alkalommal csak Debrecenben 2-300 ember is részt vesz az összejöveteleiken. Azt írta, „pontosan nehéz kielemezni teológiai álláspontjukat, annál is inkább, mert szigorúan zárt keretben élik életüket. Megfigyelők szerint egyik-másik összejöveteikre idegeneket nem engednek be. Énekeskönyveik részben református, részben baptista kiadványok. Fanatikus, bigott vallásosságban élnek, és közösségeik felé komoly áldozatokat (anyagi) hoznak híveik.” Az ügynök egy megszerzett imádságot is csatolt a jelentéséhez. Kéretlen tájékoztatójának meg lett az foganatja, feladatul kapta, hogy a következő találkozóra további adatokat gyűjtsőn a gyülekezetről, az imádságot és a jelentés kivonatát pedig megküldték a debreceni III/III-1. alosztálynak. Feltételezhetően a társosztály átvette a feladatot, mert a későbbi jelentésekben nem esik szó a gyülekezetről.

1966. szeptemberében készített foglalkoztatási tervet bekötötték a munkajelentések közé, ebből tudható meg, hogy továbbra is a Szabolcs-Szatmár Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-1. alosztálya foglalkoztatta „Erdélyi”-t.

Nem sokkal később, 1967. januárjában viszont egy újabb, határozott időre szóló, 1967. január 15. és 1968. március 1. közötti időre vonatkozó foglalkoztatási tervvel nyitotta a következő dossziét Széles Sándor százados. Az említett „tervidőszakban” – ahogy a százados az elkövetkező bő egy évet nevezte – három főbb feladat végrehajtására javasolta irányítani „Erdélyi”-t, amelyekből kettőt már évek óta folyamatosan végzett. Az egyik a m-i katolikus pappal, a másik a k-i illetőségű egykori csendőrrel, volt elítélttel való kapcsolattartás volt. A lelkésszel kapcsolatban főleg az érdekelte, hogy a településen lévő, nacionalista nézetek valló értelmiség körében milyen kapcsolatokkal rendelkezik, a volt csendőrnél pedig arra volt kíváncsi, hogy a „volt ellenforradalmi személyekkel” tart-e fenn valamilyen nexust. Újdonságnak tekinthető a harmadik feladat, a beutazó küldöldiek magatartásának és kapcsolataiknak figyelemmel kísérése, bár ez utóbbiról szintén szólt a korábbi jelentéseiben, az operatív tiszt erre utaló utasítása nélkül is. A javaslatot jóváhagyó alosztályvezető kézírással kibővítette a megfigyelendő személyek körét a korábban is az állandó feladatok közé sorolt, az 1956-os forradalombani részvétele miatt elítélt másik unitárius lelkésszel is. „Erdélyi” fedőnevű ügynök a továbbiakban az említett három-négy személytől/személyről szerzett ismereteit szorgalmasan tolmácsolta a kapcsolattartó tisztjének.

1967 áprilisában, bár új kapcsolattartó tiszt vette át az ügynököt Koncz András rendőr hadnagy személyében, továbbá a találkozók helyszínül a „Tokaji-lak” fedőnevű találkozási lakást jelölték meg, a feladatok változatlanok maradtak. Jelentései értékesek lehettek a politikai rendőrség számára, ugyanis az abból készült kivonatokat a megfigyelt személyek F-dossziéjába is elhelyezték. Ezeknek az F-dossziéknak a sorsa azonban ismeretlen.

Az 1968. szeptember végi ügynöki jelentést már Bakó István rendőr őrnagy vette át, majd két héttel később „Erdélyi” fedőneve is „Aradi”-ra változott. A feladat a régi maradt, a m-i katolikus pap megfigyelése volt továbbra is a fő csapásirány. A lelkész szabadidejében írogatott, és azt is elmondta, hogy szeretne Szabolcsból a fővárosba kerülni, de az egyházi hierarchiában ezt valaki mindig megakadályozta, ezért indulatosan nyilatkozott többször paptársairól, „ezek mind gazemberek körülöttem […] esküszöm – mondta –, hogy a kommunisták között több a szent ember, mint a farizeusok között…” Ez a kijelentése azonban nem hatotta meg az új kapcsolattartó tisztet, sőt megelégedéssel nyugtázta az idős ember sikertelen próbálkozásait. Sokkal jobban érdekelték őt a lelkésznek azok az írásai, amelyek az ifúság vallásos nevelésével foglalkoztak. Ezeknek a megszerzését kapta feladatul az ügynök, de felvetette az operatív tiszt a titkos házkutatás lehetőségét is. A parochia ajtaját nyitó kulcs számát kellett az akcióhoz az ügynöknek megszereznie.

„Aradi” az 1968. október közepén írt jelentésében beszámolt egy kolozsvári illetőségű személytől szerzett értesüléséről az 1968-as csehszlovákiai események kapcsán, az ország védelmére hivatkozva tapasztalt romániai katonai mozgolódásról. Az operatív tiszt a jelentés értékelésében kifejtette, hogy „a jelentés megerősítette ismereteinket, mely szerint a Román Szocialista Köztársaságban, tartva a »Magyarok« támadásától, aktív katonai kiképzésbe részesítik a felnőtt lakosságot. Ez a tevékenység többek között alkalmas arra, hogy Románia lakosságát a Magyar Népköztársasággal szembeállítsák, fokozzák a nacionalista nézetüket a lakosság körében.” Ezzel kapcsolatban további intézkedésről azonban nem esik szó. A m-i katolikus lelkésszel kapcsolatban pedig megállapította, hogy a kitartó munkájuknak meg lett az eredménye, „elszigetelésére, lejáratására tett intézkedéseink egyre inkább elérik a kívánt célt. Ezt bizonyítják kijelentései lelkésztársaival kapcsolatban, továbbá az a tény, hogy ki akar lépni az egyházból.?

1969 februárjában az „Erdélyiből” „Aradi”-vá lett ügynök Szabolcs megyéből Debrecenbe távozott. Búcsúzóul felsorolta azokat az unitárius lelkészeket, akik ismeretei alapján ellenséges beállítottságúak, sőt az utódjáról is részletes beszámolót írt, amiből az operatív tiszt megtudhatta, hogy a szintén erdélyi születésű pap nem híve a fennálló rendszernek.

1969. június 5-én Bakó István őrnagy összefoglaló jelentéssel zárta le a kötetet. Az ügynök jelentései alapján megállapította, hogy három F-dossziés személy ellenőrzését végezte, akikről általában operatív értékű információkat derített fel. Rajta keresztül tudták figyelemmel kísérni a magatartásukat, tevékenységüket, amiket a tájékoztató jelentésekben használtak fel. A volt csendőrökről és politikai elítéltekről szerzett értesüléseit pedig folyamatosan továbbította felhasználására az ún. vonaltartónak.

Az ügynök debreceni áthelyezése miatt Bakó századossal – egy később pontosított időpontban – a Béke Szálló előtti találkozóban állapodtak meg, ahol a százados átadta az ügynököt a debreceni „elvtársaknak”. „Aradi” fedőnevű ügynök munkadossziéját a Szabolcs-Szatmár megyei belső elhárítás operatív tisztje 1969. június 6-án lezárta.

„Aradi” debreceni ügynöki pályafutása csak a nyilvántartások alapján dokumentálható. Bár 1969-ben lezáródott a Szabolcs-Szatmár megyei politikai rendőséggel való kapcsolata, a Hajdú-Bihar megyei évek első levéltárban lévő írásos forrása jóval későbbi, az 1973 tavaszán kitöltött adatlapról megtudhatjuk, hogy annak idején gyors módszerrel szervezték be, terhelő adatok alapján. 1973-tól már hazafias alapon történt a politikai rendőrséggel történő együttműködése; az együttműködés céljaként pedig a „titkos információ szerzése, felderítése” szöveget húzták alá, illetve ellenőrzött, megbízható kapcsolatnak minősítették. A fél évvel később kiállított 6/c (statisztikai) kartonról kiderült, hogy a kitöltéskor még titkos megbízotti besorolásban dolgozó „Aradi” minősítése a politikai rendőrséggel szintet lépett, titkos munkatársra változott. Az egyik változásjelentésből ennek pontos dátumát is megtudhatjuk: 1987. január. A többi változásjelentés jórészt a hivatalos külföldi útjait dokumentálja, miszerint 1974-ben Angliában, 1978-ban Svájcban, 1981-ben Hollandiában és Belgiumban járt. A nyilvántartások sorában végül érdemes megemlíteni az 1989. december 28. keltezésű határozatot, ami a hálózati személy kapcsolatainak adataiban történt változások jelentésére szolgált. Ebből egyrészt megtudhatjuk azt, hogy „Erdélyi”/„Aradi” tulajdonképpen végig, a rendszer bukásáig kiszolgálta a politikai rendőrséget. Másrészt ebben a határozatban két olyan név szerepel „Aradi” kapcsolataiként, akikről a szabolcsi időszakában – legalábbis a jelentéseket figyelembe véve – nem helyeztek különösebb hangsúlyt. Feltételezhetnénk, hogy ezeknek a kapcsolatoknak az „ápolását” a Hajdú-Bihar megyei belső elhárítás utasítására végezte. Az egyik beazonosítható személy azonban Szabolcs-Szatmár megyében élt. A határozatban a – levéltárba nem került – két 6/a kartonos kapcsolat? törlését kérték a nyilvántartásból.

A hálózati ranglétrán folyamatosan emelkedő, ügynökből titkos munkatárssá váló unitárius papnak a több évtizedes egyházi szolgálatával párhuzamosan jól megfért a politikai rendőrség szolgálata is. A levéltárba került iratok alapján úgy tűnik, hogy jelentéseivel talán börtönbe nem juttatott embereket, de más módszerekkel biztosan megkeserítette életüket az állambiztonság belső elhárítása.