Fedőnév, fedőszám:

Téglás

Minősítés:

informátor, 1973-tól titkos megbízott

Foglalkozás:

földműves, építési brigádvezető

Iskolai végzettség:

6 elemi

Beszervezés alapja:

terhelő, majd hazafias

Az együttműködés időtartama:

1958–1984

Foglalkoztató szerv:

BM Határőrség

Foglalkoztatás vonala:

belső elhárítás

Tartótisztek:

Fehér Sándor főhadnagy

Kovács Sándor hadnagy

Turcsányi István hadnagy

Fehér Sándor százados, majd őrnagy (ismét) Kovács Sándor hadnagy (ismét)

Turcsányi István hadnagy (ismét)

Horváth Lajos őrmester

Karacs Károly főhadnagy, majd százados

Murai László alhadnagy

Horváth Lajos hadnagy, majd százados (ismét)

Kenéz Sándor százados

Horváth Lajos főhadnagy

Források:

M-40336, M-40336/1, M-40336/2, M-40336/3, M-32601, V-145957/a, V-150370, Hajdú megyei vizsgálati napló/1

„Téglás” 26 éven át „dolgozott” az állambiztonsági szerveknek. A BM Határőrség szervezte be és tartotta. M-dossziéi több mint ezer oldalt tartalmaznak, jelentéseinek jó részét tartói használhatónak tartották, és leírásuk szerint fel is használták. A tényleges felhasználás mértékét az iratok hiánya miatt nem lehet megállapítani. Ugyanakkor számottevő azoknak a jelentéseknek a mennyisége is, amelyekre tartói a következő – vagy ehhez hasonló – szöveget írták: „A jelentés operatív intézkedést nem igényel, mint értéktelent nem gépelem le.”

„Téglás” az állambiztonsági szervekkel való együttműködésének 26 éve alatt sokféle területen „dolgozott”.

Az 1960-ban készült foglalkoztatási terve szerint a határőrség eredetileg – mint volt ötvenhatost – „ellenforradalmárok és nyugatra disszidált személyek itthoni kapcsolatainak a biztosítására” szervezte be. E foglalkoztatási terv szerint feladata továbbra is hasonló. Igaz, az ellenforradalmárok ellenőrzése kapcsán tartója, Fehér Sándor kicsit túllőtt a célon, amikor azért, hogy az „ellenforradalmárokat” nagyobb nyíltságra késztesse, azt mondatta volna az informátorral, hogy 56-ban aktívabbaknak kellett volna lenniük. Ezt a részt Farkas István őrnagy, osztályvezető ki is hagyatta a tervből. Határőrzéssel kapcsolatos feladatait a határőr Fehér Sándor mellékfeladatként határozta meg.

Jelentéseiben gyakran írja le más személyekkel való beszélgetéseit. Ilyenkor beszélgetőpartnerként többször valódi nevén szerepelteti magát, különösen, ha valami kedvezőt mondott a rendszerről.

Működésének ideje alatt – az M-dossziéiból megállapíthatóan – feladata volt kiszimatolni és jelenteni:

Ellenséges politikai véleményeket, ezek közül kiemelten az 1956-os forradalom és szabadságharcról alkotottakat, illetve az egyes embereknek a forradalomban vállalt szerepét.

Ennek kapcsán több, a falujában élő személyről jelentett mint veszélyes ellenforradalmárokról. Többükről azt is leírta, hogy halállistát állítottak össze. Úgy tűnik, elragadta a fantáziája, mert igaz ugyan, hogy felelősségre vonták őket forradalmi tevékenységük miatt, azonban a legsúlyosabb büntetés – a rendelkezésre álló adatok szerint – 6 hónap szabadságvesztés volt.

2. Az emberek hozzáállását és véleményét a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezésével kapcsolatban. A termelőszövetkezetek szervezésével kapcsolatban viszonylag keveset jelentett. Igaz, ez az időszak 26 évnyi működésének csak töredékét teszi ki. E kevés jelentésből is kitűnik, hogy az emberek nem lelkesedtek a szövetkezetbe való belépésért. Voltak, akik azt mondták: „aki azt akarja, hogy kenyere se legyen az csak lépjen be a tsz-be.” Legfeljebb csak a leglazább, egyes típusú társulási formát tudták volna elfogadni, a tervezett hármas típusút nem.?

Nyugatra disszidált személyek hollétéről és hogylétéről, itthon maradt rokonaikkal, barátaikkal való kapcsolatáról. Az ilyen típusú jelentések, a gazdasági visszaélésekről szóló jelentései után szintén elég jelentős számúak. A faluból több családnak volt nyugatra távozott hozzátartozója. Ezekről megtudakolta, tartják-e a kapcsolatot az itthoniakkal, hol, hogyan, és milyen körülmények között élnek, hol dolgoznak. Közülük többen katonák lettek, róluk meg kellett tudnia hol az állomáshelyük, mi a beosztásuk. Szándékukban áll-e látogatóba vagy véglegesen hazatérni. Anyagilag segítik-e az itthoniakat.

Beszervezés előtti tanulmányozásra is használták, és a tanulmányozott személyt – természetesen nem kizárólag „Téglás” jelentése alapján – be is szervezték. Az is előfordult, hogy valakiről gazdasági terhelő adatot jelentett, azt nem lehet megállapítani, hogy feladatként vagy feladatán kívül. Azt azonban igen, hogy Fehér Sándor őrnagy a következő intézkedést írta a jelentésre: „A jelentés 1 példányát az alosztályra terjesztem fel, és annak tartalmát a nevezett beszervezési anyagánál fogom felhasználni.” Az adott személy 6-os kartonja és M-dossziéja fennmaradt, és a terhelő adat ellenére kartonja szerint hazafias alapon szervezték be, ennek oka az M-dossziéból sem derül ki.

Kezdetben feladatán kívül szorgalmasan jelentett különböző köztörvényes, ezen belül főként gazdasági természetű bűncselekményekről. 1960 közepén, a magánszorgalomból történő jelentés már hivatalosan is feladattá válik. Ahogy Fehér Sándor – ekkor még főhadnagy – írta: „A fentieken kívül az informátornak rendszeres feladatot adok köztörvényes bűncselekmények felderítésére is, annál is inkább mert a községben mint notórius feketevágót és olyan személyt ismerik, aki minden bűncselekményt gondolkozás nélkül elkövet, csak egyéni haszna legyen belőle.”

Az már a dolog pikantériája, hogy „Téglás” működésének egy részében önkéntes rendőr is volt. Az 1964-ben kiadott Az önkéntes rendőri szolgálat szabályzata szerint önkéntes rendőr lehetett „Az a 18. életévét betöltött magyar állampolgár nemre való tekintet nélkül, aki büntetlen előéletű, környezetében, munkahelyén köztiszteletben áll, az önkéntes rendőri megbízatással járó kötelezettségeket önként vállalja, és e feladatra valamely szervezet vagy kollektíva delegálja.”

Köztörvényes bűncselekményekről szóló jelentéseit általában átadták az ügyben hatáskörrel rendelkező szervnek. Kivételesen az is előfordult, hogy egy ilyen jelentést az adott személy állambiztonsági szervnél lévő anyagához csatolták, igaz, az illető személy ellen 1955-ben elkövetett tiltott határátlépése miatt folytattak már le büntetőeljárást.

Szorgalmasan jelentett a szövetkezeti elnök gazdasági visszaéléseiről. 1959-ben Fehér Sándor azt írta „Téglás” jelentésének kiértékelésében: „Véleményem szerint egy bűnbandával állunk szemben, amely a község lakosságát meg nem engedett módon zsarolja. Az ügyben úgy látszik […] mélyen benne van, aki egyébként „Székely” néven van foglalkoztatva. Azonban az esemény olyan súlyos, hogy helytelen lenne, hogyha őrá való tekintettel az ügyről nem tájékoztatnánk a bűnügyi szerveket. Amennyiben a jelentés tartalma fedi a valóságot, és Ő valóban ilyen mélyen a csoportban van ne [en]gedjük bukni a csoporttal.”

1960-ban egy ugyancsak „Székelyre” vonatkozó terhelő jelentés értékelésekor Turcsányi Sándor hadnagy viszont a következőt írja értékelésében: „Az informátor a jelentését feladatán kívül adta, ugyanis az a személy, akire jelentést adott […], hálózatunkban szerepel, és megállapításunk az, hogy nevezettek között még az ellenforradalom időszaka alatti nézeteltérés [sic!], és ebből kifolyólag adnak egymásról jelentést. A jelentést a munkánk során csak tájékoztatásképpen tudjuk felhasználni, más jelentősége nincs.”

1973-ban Karacs Károly hadnagy „Téglás” egyik jelentésének értékelésében azt írta, hogy problémát jelent az, hogy túlságosan a téeszelnökre, azaz a „Székely „fedőnevű ügynökre koncentrál, és így „ez részben arra vezethet, hogy más határőrizettel összefüggő adatok elsikkadnak, részben arra, hogy egyéb operatív lehetősé[ge] ellaposodik. […] Mivel tudomásunk van arról, hogy az ügyben van folyamatban intézkedés a Járási PB. részéről, tájékoztató küldését nem tartom szükségesnek.”

A bűnügyi rendőrség – pontosan meg nem állapítható időben – mégiscsak foglalkozni kezdett „Székely” köztörvényes ügyeivel. 1974-ben Karacs Károly már azt írta „Téglás” jelentésének értékelésében, hogy átvizsgálja az addigi jelentéseket, és megállapítja, hogy melyekről nem tájékoztatták a rendőrséget. Az iratokból úgy tűnik, „Székely” mégis megúszta a felelősségre vonást. Az olvasható a dossziéban, hogy 1975-ben leváltották szövetkezeti elnöki tisztéből, de mint tanácsadót – elnöki jövedelme megtartása mellett – tovább foglalkoztatták, korábbi tartója, Fehér Sándor pedig, aki úgy tűnik nem csak „Téglásnak”, hanem „Székelynek” is tartója volt, nyugdíjba vonulása után a szövetkezetben vállalt munkát.

Azért a határőrizettel kapcsolatos feladatai is voltak. Jelentenie kellett, ha valakinél külföldre távozási szándékot sejtett

Így például folyamatosan jelentett arról a személyről, akinek fia egy nyugati megyénkbe ment dolgozni, mert „disszidálni” akart, igaz nem Téglás volt az egyetlen hírforrás, de azért neki is köze volt ahhoz, hogy a fiút hirtelen behívták katonánk, és Debrecenbe vezényelték. Az informátor jelentette az apától szerzett értesülését, hogy fia a határőrséghez szeretné átvezényeltetni magát. Jelentette, hogy valaki az NDK-ban vállalt munkát, de a valódi célja disszidálás. Az illetőt hazatoloncolták, az nem derül ki az iratokból, hogy pontosan mikor, és az sem, hogy annak „Téglás” jelentése – vagy valami, illetve valaki más – volt az oka. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a „Téglást” foglalkoztató állambiztonsági szerv e szándékról értesítette az intézkedésre jogosult szervet.

Jelentett emberek magánéletéről, házastársukhoz, gyermekeikhez, a munkához való viszonyukról, rossz szokásaikról, gyengeségeikről, életmódjukról. Ezt azért tartották szükségesnek, mert a rendezetlen körülményeket határőrizeti szempontból érdekesnek tartották. Úgy vélték, hogy az ilyen körülmények kiválthatják az ország elhagyásának szándékát.

A hetvenes években fő feladatának a határőrizethez tartozó megfigyeléseket tartották, így pl. figyelnie kellett:

– a középiskolába és ipari tanuló intézetekbe járó fiatalokat, hogy nem hanyagolják-e el tanulmányaikat;

– a besorozott, de még be nem vonult fiatalokat abból a szempontból, hogy ki az, aki nem szívesen vonulna be;

– azokat a személyeket, akikhez nyugati országokból érkeztek vendégeik;

– akiknek nyugati országokban rokonai voltak, akik – elsősorban a fiatalok közül – munkájukat hanyagul végezték, züllött magatartásúak voltak, munkahelyüket gyakran változtatták.

Mindezen személyeket azért, mert róluk feltételezhető, hogy ha alkalmuk lenne, szökést kísérelnének meg.?

Azonban továbbra is feladata maradt a társadalmi tulajdon elleni és egyéb köztörvényes bűncselekmények felderítése. Mint addig is, ez utóbbi feladatait nagyobb szorgalommal látta el, de bőven foglalkozott egyéb feladataival is.

1977 júliusában régi-új kapcsolattartója a következőket írta róla: „A hálózat korábbi jelentéseit tanulmányozva, illetve azonos ügyben más hálózati jelentéssel és Tk.-tól? származó információval összevetve jelentéseit megállapítható, hogy elég sok alkalommal jelentése pontatlan, sőt egynéhány jelentéséből kitűnik a rosszindulatúság vagy éppenséggel a nem kellő őszinteség.”

(Ugyanakkor az állambiztonsági szervvel való kapcsolatát fontosnak tartotta, mert akkor is kérte, hogy a találkozókat tartsák meg, amikor különböző okok miatt nem tudott a szerv számára „munkát” végezni.)

1963. decemberében és 1964. januárjában a megyei rendőr-főkapitányság politikai nyomozó osztályának kérésére részletes jellemzést kellett készítenie a községben élő papokról, arról, hogy milyen módon foglalkoznak a fiatalokkal, milyen az emberek hozzájuk való viszonya, és követnek-e el anyagi és erkölcsi visszaéléseket. Az ellenőrzést nem csak „Téglás” végezte. Fehér százados megjegyzése szerint „az informátor jelentése megfelel a valóságnak, mert az egyik személyi kapcsolatom is hasonló formában jellemezte a papot.”?

Ez esetben a határőr tartótiszt a közvetítő szerepét töltötte csak be, mint írta: „A jelentést konkrétan nem értékelem, mert nem ismerem milyen szempontok érdekesek belőle.”

1981 közepén – úgy tűnik feladatán kívül, szóban – jelentett a romániai magyarok helyzetéről. „Sorra váltják le Őket vezető beosztásból, és helyettük Románia belső területéről románajkúakat hoznak.” Tartója operatív szempontból értékesnek, de tájékoztató jellegűnek tartotta a jelentést, amely intézkedést nem igényel. Októberben kicsit változott a helyzet, amikor – ismét feladatán kívül – a következő értesüléséről számolt be: „Romániából a magyar nemzetiségűek nem írhatnak levelet Magyarországra. Rokoni kapcsolatokhoz beutazó turistákkal küldenek levelet. A magyar nemzeti[sé]g[űek]  lakta területekre regáti román személyeket hoztak a beszolgáltatások végrehajtására és ellenőrzésére. A házkutatások során több személyt vettek őrizetbe, mert fölösleges élelmet – ami egy hónapnál többre elegendő – nem szolgáltattak be.” Ezt a jelentést Horváth hadnagy már nem csak értékesnek tartotta, hanem azt írta intézkedésként, hogy „szóban tájékoztatom a HBM. RFK. III/II. aloszt. vezetőjét. (További információ gyűjtés)” 1983. szeptemberében arról számol be, hogy a román hadseregben a románul nem tudó magyar nemzetiségű újoncokat kigúnyolják, leköpik, megverik. Közülük többen öngyilkosok lesznek. Horváth főhadnagy ezt a jelentéshez írt megjegyzéseiben nem is említi. Ez persze nem zárja ki az előző esetnél írt szóbeli tájékoztatást. Az októberi romániai látogatásra tartója már felkészítette „Téglást”, és hazaérkezése utáni jelentéséről tájékoztatta az X-300-as (vagyis a Romániával foglalkozó) vonal vezetőjét.

A nyolcvanas években – a hálózat hibáján kívül eső okok miatt – ritkultak a jelentései.

1984-ben már csak egy jelentést adott, és azt kérte, szakítsák meg a szervezetszerű kapcsolatot, mert egyre nehezebben tud információt szerezni és lakóhelyéről eltávozni.

Júniusban megköszönték munkáját, és kizárták a hálózatból. „Téglás” csak a szervezetszerű kapcsolat megszakítását kérte, de emellett azt is, ha érdemleges jelentenivalója van, ha tud segíteni, akkor a későbbiekben is találkozhasson tartójával. Kérését Horváth százados elfogadta. Arra, hogy a későbbiekben került-e sor ilyen jellegű segítségre, az iratok között nincs adat.