A rendelkezésre álló nyilvántartások közül a 6-os kartont 1973. november 23-án, a beszervezést követő napon töltötték ki, miszerint „Kátai” fedőnéven nyilvántartásba vett személyt hazafias alapon szervezték be, titkos megbízotti minőségben, határőrizetre. A kartonra kézírással később, időpont megadása nélkül a „Kerekes” fedőnevet is rávezették, továbbá a 04-es kódot, amely szerint élő (foglalkoztatott) hálózatként tartották nyilván. A határőrség kiskunhalasi felderítő alosztályán kívül más foglalkoztató szerv nem szerepel a kartonon.
A november 23-án kitöltött adatlapról megtudható, hogy Erdős hadnagy a jelöltet hazafias alapon, gyors módszerrel szervezte be, aki megbízható, de még nem ellenőrzött, és a munkát szívesen vállalta. Jellemvonásai közül kiemelte, hogy temperamentumos, gátlástalan, barátkozó, mértéktartással szeret inni, ám takarékos, jó megfigyelő és emlékezőképességgel rendelkezik.
A szintén 1973. november 23-án datált 6/c kartonon annyi új információ van, hogy a beszervezés célját részletesebben írta le: „preventív védelem, operatív ellenőrzés és egyéb feladat”.
A négy darab változásjelentésből három (1975, 1976, 1977) a személyes körülményeiben beállt változásokat rögzíti (lakcím- és munkahelyváltozások). Az 1984. márciusi jelentésből viszont azt az időpontot tudhatjuk meg, amikor a hálózati személy fedőneve „Kerekes”-re változott.
A jóval korábban, 1973 decemberére datált beszervezési dosszié borítóján szintén a „Kerekes” fedőnév szerepel, azonban a beszervezési folyamat leírásaiban „Kátai”-ként említik. Ez arra enged következtetni, hogy az ügynök pályafutását végigkísérő dokumentációt utólag rendezhették dossziéba, amikor már a „Kerekes” volt az ismert fedőnév.
A B-dossziéból megtudható, hogy „Kátai” a déli határhoz közeli határőr őrsön teljesített katonai szolgálatot, majd leszerelése után a környék tanyavilágának központi településén alapított családot. A határőrség felderítő alosztályának vezetője úgy fogalmazott, hogy a község operatív helyzete, a községet körülvevő erdős terület, a környék idegenforgalma és a határhoz való közelsége indokolja a megfelelő létszámú és felkészültségű hálózat megszervezését a környéken. „Kátai” határőri múltja keltette fel a személye iránti érdeklődését, akinek a helyi tanács alkalmazásában a község területén lévő közutak karbantartása, karbantartásának megszervezése volt a feladata, ezért a munkaköréből adódóan sok emberrel tartott kapcsolatot.
A beszervezési tervben Erdős hadnagy az első találkozás helyszínéül a szomszédos település körzeti megbízottjának irodáját jelölte meg. A hadnagy már a tervben meghatározta a beszervezendő jelölt első feladatát is, miszerint két helyi lakos viselt dolgairól akart tájékoztatást kapni. Kiss Antal alezredes?, a felderítő alosztály vezetője ezzel kapcsolatban kézírással megjegyezte, hogy a „BM 005. sz. parancsa alapján feladatot csak akkor határozunk meg, amikor a beszervezést engedélyező vezető jóváhagyja a beszervezés végrehajtásáról készült jelentést”. Ebből úgy tűnhet, a hadnagy biztos volt a sikeres beszervezésben, és a szabályokat figyelmen kívül hagyva, idő előtt határozta meg a majdani ügynök feladatait. A beszervezési tervben ennek ellenére mégis több lehetőséggel számolt a beszélgetés kimenetelét illetőn. Ha már az elején azt tapasztalná, hogy vonakodik az együttműködéstől a jelölt, akkor általános határőrizeti és személyes problémákról folytatnak eszmecserét, amennyiben a beszélgetés végén lesz nemleges a válasza, akkor titoktartási nyilatkozatot vesz tőle. Sikeres beszervezés esetén viszont ellenőrizni kívánta, hogy „Kátai” beszélt-e valakinek a titkos együttműködésről. Az ellenőrzést „Sz. M.” társadalmi kapcsolattal és „Figyelő” fedőnevű titkos megbízottal? tervezte elvégeztetni.
A beszervezési beszélgetésen arra hivatkozva kérte az operatív tiszt a jelölt segítségét, hogy a környék határőrizeti problémáit csak a helyi lakosság közreműködésével tudja a határőrség eredményesen megoldani. Azt feltételezték tudniillik, hogy az utóbbi években megszaporodott külföldi, főként az NDK-s határsértőknek átjutásukhoz szükségük volt a helyi segítőkre. Ezek felderítésében kérték „Kátai” segítségét. A jelölt nem zárkózott el az együttműködéstől, sőt elmondta, hogy a sorkatonai szolgálata alatt ebben bizonyos gyakorlatra már szert tett, nyolc határsértőt fogott el ezen időszak alatt. A beszervező tiszt jelentését azzal zárta, hogy „Kátai” fedőnevű titkos megbízott kellő nevelés és tapasztalatszerzés után hosszú távon eredményes munkát tud végezni a határőrizeti és az összebelügyi feladatok terén.
Az 1973–1977 közötti időszak együttműködéséről a dossziéban nincsenek információk, és 1977-ből is mindössze annyi, hogy új kapcsolattartó tisztet kapott Cserép Sándor hadnagy személyében.
A következő dátum 1982. május 29-e, amikor a találkozók legalizálásáról készült jelentésből megtudható, hogy háromhetente találkoztak, ekkor már általában a megyeszékhelyen, mivel „Kátai”-t az új munkahelye oda kötötte. A jelentésben körültekintően részletezi a kapcsolattartó tiszt, hogy ő milyen feltételekkel tud rendkívüli találkozót kérni, hogyan tud a hálózati személy és hogyan egy másik operatív tiszt. Ez utóbbi esetben a kapcsolatfelvétel úgy történt, hogy „Kátai”-t beidézték a hadkiegészítő parancsnokságra, ott az operatív tiszt, miután a kapcsolattartó tisztjére, Cserép hadnagyra hivatkozva megemlítette a titkos megbízott fedőnevét, s ez volt a bizonyíték arra, hogy jogosult vele felvenni a kapcsolatot.
1984-ben, nem tudni miért, „Kerekes”-re változtatták a fedőnevét. Erre az ellenőrzéséről 1989 tavaszán készült jelentés sem adott magyarázatot, amiből megtudható, hogy a titkos megbízott operatív lehetőségei nem változtak. Arról azonban ebben a jelentésben sem esik szó, hogy az elmúlt 15 év alatt mennyire volt eredményes az együttműködésük, csak általánosságban írt erről az operatív tiszt: „az operatív munkában magas fokú szakmai ismereteket és jártasságot szervezett. Ezt a munkájában a legmesszebbmenőkig igyekszik is hasznosítani […] széles körű politikai ismeretekkel rendelkezik”. Az 1989 őszén előterjesztett jutalmazási javaslatból tudjuk meg, hogy addig három esetben kapott pénzjutalmat, amiből csak következtetni lehet arra, hogy „gyümölcsöző” lehetett a politikai rendőrséggel való kapcsolata. Az 1989-es jutalmazását többek között azzal indokolták, hogy a huzamosabb ideje végzett jó munkáját kívánta Cserép százados ezzel elismerni. A százados megállapította, hogy „a határőrizettel összefüggő változásokat megértette, és úgy nyilatkozott, hogy a lehetőségeihez mérten továbbra is segíteni fogja a munkánkat. Megítélésem szerint a személy jutalmazása erősíteni fogja a hozzánk való kötődését”. Mindenesetre csak 1993 nyarán zárták ki a hálózatból, méghozzá azzal az indoklással, hogy „hálózati személynek hosszú távon az adott jogosítványok birtokában sem lesz lehetősége a további együttműködésre, mivel a megváltozott körülmények miatt operatív lehetősége megszűnt”.
