Beszervezésének körülményeiről csak annyit tudunk, ami „Varga Péter” dossziéjából tudható, és ami általános gyakorlat volt. Beszervezés előtt az állambiztonsági szervek igyekeztek megismerni a kiszemelt személyt, így kértek jelentést „Varga Pétertől” is „Johann” magatartásáról.
„Johann” az idegenforgalom területén dolgozott a Balaton körül, előbb kempingben, majd szállodában.
Munkahelyén sok külföldi vendég megfordult és a kelet- és nyugatnémet emberek kedvenc találkozóhelye is volt. Ebből következően jelentéseinek nagyobb része a két Németország állampolgárairól szól. Azt már „Varga Péter” kapcsán is leírtuk, hogy a Stasi operatív csoportokat létesített Magyarországon az NDK állampolgárainak szemmel tartására. A magyar állambiztonsági szervek pedig rendszeresen tájékoztatták a Stasit a keletnémet emberekről, különösen akkor, ha nyugatnémetekkel találkoztak.
„Johann” a jelentéseit hol kézzel, hol géppel írta, de mindig kézzel írta alá. Állandó jellegű feladata volt a nyugati állampolgárok magatartásának, mozgásának és kapcsolatainak figyelemmel kísérése. Annak kipuhatolása, hogy érdeklik-e őket politikai, katonai és gazdasági kérdések. (Jelentett a szocialista országokból érkező személyekről, így csehszlovák, lengyel és albán emberekről is.) Figyelnie kellett a magyar és nyugati személyes kapcsolatokat, és ahogy már írtuk, a két Németország állampolgárai közötti találkozásokat, az NDK állampolgárainak esetleges disszidálási szándékát. Feladatai közé tartozott a magyar állampolgárok vám és deviza ügyleteinek figyelemmel kísérése is.
Megfigyeltjei politikai nézeteiről csak elvétve jelentett. Úgy tűnik pontosan jelentette azt, hogy a feladatkörébe tartozó személyi körből kik érkeztek és kikkel a kempingbe. Ezt rendszerint pontos névvel, lakcímmel, útlevélszámmal és gyakran foglalkozás megjelölésével együtt tette.
Még működése elején egy cseh vendég hozott számára egy légpuskát, melynek behozatala és tartása nem volt engedélyezett. Emiatt eljárás indult „Johann” ellen. „Johann” ezt jelentette tartótisztjének. Kovács István hadnagy a következő intézkedést tervezte a jelentés kapcsán: „Megvizsgáljuk az ajándékozás körülményeit a pénzügyőrségnél, és amennyiben a körülmények adottak lesznek, azt az informátor beszervezésének megerősítésére használjuk fel.”
Részletesen beszámolt nyugat-európai körútjáról. Ebben nagy hangsúlyt helyezett az NSZK-ban állomásozó amerikai, kanadai és francia csapatokról szerzett ismereteinek. Politikai nézetekről szóló jelentései keletnémet állampolgárok NDK-t szapuló kijelentéseinek ismertetésében merültek ki. 1971-től jelentéseit túlnyomó részben „Balatoni” fedőnevű rezidensnek adta. „Balatoni” tartótisztje Bovai János rendőr százados volt. „Johann” tulajdonképpen kettejük irányítása alatt végezte „munkáját”. Ezt mutatják a jelentéseihez fűzött megjegyzések is. A jelentésekhez a tartótiszt – a szabályok szerint – három fajta megjegyzést fűzött. Először értékelte a jelentést, majd meghatározta, hogy a jelentés tartalma milyen intézkedéseket tesz szükségessé (pl. más szerv értesítése, útlevél figyelőztetés, K-ellenőrzés, bevezetése), ezt követően meghatározta a feladatot a hálózati személy számára.
Az „intézkedés” megjegyzések között többször szerepel meghatározott személy ügyében történő felhasználása, az útlevél-figyelőztetés, az NDK állambiztonsági szervek tájékoztatása. A megjegyzésben jelzett személyek közül néhánynak van dossziéja az ÁBTL-ben, ezekben jó néhány hálózati személy is megjelenik mint olyan, akinek közreműködését igénybe vették az adott ügyben, de „Johann” fedőnév nem szerepel közöttük. Utalnak különböző folyamatban lévő ügyekre, így pl. a „Szódás” és a „Közvetítő” fedőnevű ügyekre. Sajnos a már feltárt anyagban ezen utalásokon felül egyiknek sincs nyoma.
1974 végén „Balatoni” rezidens fedőnév helyett tartótisztként AP-7 jelenik meg. Az AP-7 Somogy megyei SZT-tisztet jelent (ezt az AP jelzi). AP-7 szinte biztosan azonos Balatonival. „Balatoni” kézírása ugyanis nagyon jellegzetes, és ezek a jellegzetességek megjelennek AP-7 kézírásában is. Személyét nem sikerült azonosítani.
1977-ben „Johann” vett egy félkész házat. Nem volt anyagi fedezete arra, hogy teljesen befejezze, és a munkahelye által ígért támogatást sem kapta meg. Így aztán, mint tartójának készített jelentésében írta: „más megoldást nem talált, mint a gondjaira bízott (leltárilag) tárgyakat engedéllyel vagy anélkül rövid ideig használatba vegye. Használat után a tárgyakat visszaszállította, magának semmit nem tartott meg, anyagi haszna csak a bojler használatával lett.” Tartótisztje megjegyzése a jelentés után: „Ügyében munkahelyén nem avatkozunk be, intézkedést nem teszünk. Feladat: A TMB. Vezetésének és nevelésének fokozottabb előtérbe helyezése.”
A fenti ügy miatt „Johannt” elbocsátották állásából. Ezután tartói úgy döntöttek, hogy – már csak a beszervezés megerősítése miatt is – segítenek elhelyezkedésében. Az állambiztonsági szerv segítségével, vagy anélkül, ez nem derül ki az iratokból, „Johann” egy szállodában helyezkedett el, a Balaton partján, és változatlanul – beazonosításra alkalmas adatokkal – beszámolt az érkező – főként nyugatnémet – vendégekről.
1978 áprilisában „Johann” munkahelyet változtatott. Változatlanul maradt a Balaton mellett és külföldiek által is használt nyaralóhelyen, de a település Somogy megye helyett Veszprém megyéhez tartozott. Ennek ellenére ezután még egy évig Somogy megyei tartójának jelentett. Abban az esetben, ha jelentése Veszprém megyéhez kapcsolódott értesítették a Veszprém megyei állambiztonsági szervet. 1979 áprilisában dossziéját lezárták, és átadták Veszprém megyének.
A Veszprém megyében keletkezett M-dossziénak nincs nyoma, azt, ha keletkezett is – ami tíz év „szolgálat” alatt valószínűnek tűnik –, nem irattározták. Somogy megyében keletkezett két M-dossziéját „Johann” tartói operatív szempontból értékesnek tartották.
