„Szilas Ivánt 6-os kartonja szerint 1958. április 15-én szervezte be – terhelő adatok alapján – Éliás András rendőr őrnagy és Orvos Vince rendőr hadnagy. A terhelő adatok mibenléte nem derül ki egyértelműen a dossziékból. „Dióssy István”, később „Berki” fedőnevű ügynök M-dossziéjában az olvasható, hogy „Szilas” 1946 nyarán jött át Magyarországra Jugoszláviából, szerb felesége ottmaradt. Többször szökdöstek át egymáshoz, végül felesége is Magyarországon maradt. „Szilas” osztályidegen volt ezért kizárták a pártból. Feleségét pedig börtönbüntetésre ítélték, amit le is töltött. A tartótiszt értékelése szerint ezek a megállapítások helytállóak. Lehet, hogy valahol e körben is találhatóak a beszervezésére vonatkozó terhelő adatok, de erre konkrét bizonyíték nincs. Egyik M-dossziéjában pedig Éliás András őrnagy, az egyik beszervezője tett egy olyan megjegyzést, hogy „Szilas” a környezetében úgy ismert, mint szélsőséges jobboldali személy, ’56-os tevékenységéért őrizetben is volt. Ebből őrizetbe vételére van adat, konkrét ’56-os tevékenységére azonban nincs. Mindenesetre, ha ez valóban így volt, akkor ez is lehetett a terhelő adat. Kartonját 1984. november 28-án irattározták, kizárásának oka: „nyugdíjas lett”.

Ezen idő alatt több száz jelentést írt. Öt M-dossziéja van a levéltár őrizetében. Ezek hálózati személyként történő működésének teljes egészét felölelik.

Feladatai közé tartozott:

1. Jelentés külföldre disszidált személyekről, arról, hogy hol és milyen körülmények között élnek, kikkel tartanak új hazájukban kapcsolatot. Fel kellett derítenie ezeknek a személyeknek hazai kapcsolatait, kapcsolattartásuk módját és tartalmát. Figyelnie kellett, hogy mikor látogatnak haza, és itt hogyan viselkednek. E körben nem csak „megrendelésre” hanem saját kezdeményezésére is dolgozott, ha külföldre távozott emberekről szerzett tudomást. Külföldre utazásait – nem kis részben – az határozta meg, hogy az állambiztonsági szervek melyik disszidensről akartak információt szerezni. Ilyenkor képes volt több mint harminc, legépelve tizennégy-tizenötoldalas jelentéseket is írni.

2. Külföldről amnesztiával hazatért személyek magatartásának, nézeteinek figyelemmel kísérése. Többször előfordult, hogy az állambiztonsági szerv „Szilas” jelentése alapján szerzett tudomást amnesztiával hazaérkezett személyről. Az amnesztiások megfigyelésének több oka is lehetett, így sokakat kémgyanúsnak tartottak, másokat a rendszer tényleges vagy potenciális ellenfelének, az is lehet, hogy be akarták szervezni. A kartonok szerint így történt ez a következő történetben szereplő külföldről hazatért személlyel.

   Egyszer egy másik személytől – nevezzük K.-nak – kapott információkat írta le jelentésében egy külföldről hazatért személyről, őt nevezzük S.-nek. Kondi László, „Szilas Iván” tartója feladatul határozta meg, hogy K.-n - keresztül szerezzen további információkat a külföldről hazatért S.-ről. Kondi főnöke, Éliás András alosztályvezető a feladat meghatározásához fűzött megjegyzésében rótta meg Kondit. „Kondi elvtárs! K. a bűnügyi osztály ügynöke. A kapcsolattartója adjon feladatot S.-ra.” Ez a megjegyzés azt mutatja, hogy nem csak az egyes állambiztonsági szervek, hanem a bűnügyi és állambiztonsági szervek között is létezett együttműködés és egymás hálózatának felhasználása. Ennek ellenére a konkrét ügyben Kondi László elképzelése érvényesült, mert „Szilas” a bűnügyi hálózaton keresztül ismerkedett meg a megfigyelendő személlyel. Azt persze iratok hiányában nem tudjuk, hogy mit tett ez ügyben a bűnügyi hálózat. A későbbiekben pedig „Szilast” felhasználták a bűnügyi hálózat ellenőrzésére. Az adott külföldről hazatért személyt pedig, a kartonok szerint beszervezték, és 1990-ig alkalmazták.

3. Különböző események kapcsán hangulatjelentések adása. Az 1958. november 16-i országgyűlési képviselők és tanácstagok választása előtt például a következőket jelentette: X. Y. „kijelentette, hogy a francia választások elsöprő erejűek voltak, most pofázzanak – mit akarnak a mi választásunkkal”. Egy másik ember egy letartóztatással kapcsolatban azt mondta: „lehet, hogy most egy újabb »begyűjtést« csinálnak a választásokon, –pedig úgyis felesleges, hisz mindenki fél, és úgyis leszavaz”.?

   Az 1959. április 4-éről szóló hangulatjelentés talán még kedvező is volt a város lakói számára. Azt jelentette ugyanis, hogy az előtte lévő húsvéttal ellentétben nagyon rossz volt az ellátás (ebben az évben április 4. szombatra esett). Kevés volt a kenyér, és bár meleg volt, estefelé elfogyott a fagylalt, és szörp sem volt, mert nem volt hozzá alapanyag. Intézkedésként Kondi László a következőket írta a jelentéshez: „A teljes szövegű jelentést átadom az illetékes op. Munkásnak, a május 1-i ünnepségre való felkészülés biztosítása miatt.”

4. Külföldre utazni kívánó magyar állampolgárok figyelése, annak kiderítése, hogy kikkel akarnak találkozni, esetleg kinn akarnak-e maradni, illetve ha hazajöttek, megtudni tőlük lehetőleg minden információt a kinttartózkodásukról. Ha a külföldön maradási szándékot időben érzékelni vagy legalábbis gyanítani lehetett, az állambiztonsági szervnek módjában állt megakadályozni a kiutazást.

5. Felhasználták konkrét feldolgozás alatt lévő ügyekben. Ilyenek voltak a „Kompánia”, a „Segélyezők”, a „Solom”, az „Ügyeskedő”, a „Barátok”. A „Kompánia” fedőnevű ügynek nem sikerült nyomára bukkanni. Annyi tudható csak, hogy tagja volt egy „Szilassal” egy házban lakó személy, akinek volt ’56-os szerepe, állítólag SS-katona volt és hobbija a rádiószerelés.

   A „Segélyezők” fedőnevű ügy cionistának tartott személyek ellen indult. E személyek az állambiztonsági szerv szerint vallásos rendezvények leple alatt, az 1967-es „izraeli agresszió” hatására, ellenséges tevékenységet folytatnak. A társaságban csak egy ügynöke volt az állambiztonságnak, ezért 1971-ben elhatározták még két ügynök bevezetését. Egyikük volt „Szilas”, akinek ebbéli tevékenységét „részben sikeresnek” értékelték.

   A „Solom” fedőnevű ügyről annyi tudható, hogy szintén cionistának tartott személyek szerepelnek benne, és a két ügy között van némi személyi összefüggés. Az „Ügyeskedő” egy nyugalmazott, magas rangú határőr telekvásárlási ügyének tisztázása. A „Barátok” fedőnevű ügyre utalás több hálózati személy M-dossziéjában is szerepel abban az összefüggésben, hogy az illető jelentéseit használták ebben az ügyben. Ennek ellenére csak annyit lehet tudni róla, hogy célszemélye egy Ausztriába disszidált forradalmár.

6. Feladatán kívül nem csak disszidált személyekkel kapcsolatban jelentett, hanem akkor is, ha olyasmi jutott tudomására, ami szerinte érdekelhette az állambiztonsági szerveket. Így jelentette azt is, amikor kollégái egy külföldre utazott másik kolléga hivatali szekrényét kinyitották, és abban a hivatalos iratokon kívül forradalom alatt készült sajtótermékeket találtak. Köztük volt egy újságban megjelent vers is, melyen kollégájuk kézírásával a következő szöveg is szerepelt: „Ezt a verset egy tank tetejéről hallottam szavalni Pesten.” Ettől megijedtek, és elégették az iratokat. „Szilas” szerint ő is látott a kolléga lakásán „fasiszta beállítottságú könyveket”, továbbá „állandóan bírálja a rendszert, felelőtlenül, rosszindulatúan lelkesedik a nyugati életformáért”. A beárult kolléga történetesen szintén az adott állambiztonsági szerv hálózata volt „Berki László” fedőnéven, és bár nagyon rosszallták, hogy ilyen sajtótermékeket dugdos, nem zárták ki. Ezt az ÁBTL-ben lévő két dossziéja bizonyítja, karton viszont nem maradt fenn róla. Viszont a későbbiekben előfordult, hogy „Szilas” feladatául a „Berkiről” való jelentést határozták meg. Jelentette, amikor egy vállalati ünnepségen Bodnár Ferenc megyei első titkár pacaljában egy két centiméteres rozsdás acéldrót volt. Az első titkár az acéldrótot csak akkor vette észre, amikor már félig lenyelte.

   Munkadossziéinak első három kötetéről – melyben az utolsó jelentés 1966 novemberében íródott – Gyurcsán Sándor rendőr őrnagy, alosztályvezető és Váraljai László rendőr százados a következőket írta: „Mindhárom dossziéban számos jelentést találunk kispolgári osztályidegen személyekről, azok magatartásáról, tevékenységéről.”

   1967. májusban rezidens lett, és két ügynököt kapcsoltak hozzá. Ez a feladat nem bizonyult sikeresnek, tartója szerint ennek oka nem „Szilasban” rejlik, hanem a hozzákapcsolt ügynökök voltak rosszak.

   Munkadossziéinak negyedik és ötödik kötetének értékelése szerint a hetvenes évek elejétől „az idegenforgalom vonalán szűrő-kutató feladatokat végzett, és értékes jelentéseket adott”, majd felsoroltak a dossziékban szereplők közül harminc nevet, akikről ezek a jelentések születtek.