„Tóth József” fedőnevű ügynököt központi 6-os kartonja szerint 1957 júliusában szervezték be. Ekkor már csaknem négy évet töltött – szervezkedésért – börtönben, és büntetéséből majdnem hat év volt hátra. (1956. július elsején megvizsgálták feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségét, nem tartották lehetségesnek. Helyette „nevezett teljes büntetésének kitöltését” javasolták.

Börtönévei alatt írt jelentéseit, melyeket az M-5031-es számú dosszié tartalmazott nem ismerhetjük meg, mert azt 1959-ben megsemmisítették. Arra, hogy ez a dosszié valóban tartalmazhatott jelentéseket csupán egy másik, „Zádori Ernő” fedőnevű ügynök egyik jelentéséhez fűzött megjegyzés utal. E megjegyzés szerint „előzőleg adott jelentésének részleteire” ki kell őt hallgatni.

Azt, hogy pontosan mikor szabadult, az iratokból nem lehet megállapítani. Azt azonban egy adatlapból biztosan tudjuk, hogy 1959. március 20-án már szabadlábon volt, és orvosként dolgozott. Szabadulása után keletkezett első dossziéját 1959 márciusában nyitották, első jelentését április 27-én írta, az utolsót 1981. december 8-án. Ezután már nem adott jelentést, pihentették. Ez alatt a 22 év alatt majdnem 350 jelentést adott, több mint száz személyről jelentett. Közülük néhányról rendszeresen, másokról csak alkalmanként. Egyik megfigyeltjét „Tóth József” kizárása után arra szervezték be, hogy őt tartsa szemmel. Pihentetése alatt is tartott kapcsolatot tartótisztjével, egyszer még az is felmerült, hogy újból tud „dolgozni”. Egészségi állapota azonban nem tette ezt lehetővé, ezért 1983-ban kizárták.

Tartói szerint nagyon igyekezett megfelelni, melyet kezdetben annak tudtak be, hogy feltételes szabadlábon lévén, félt szabadsága újabb elvesztésétől. Jelentései többségét kézzel írta, amelyeket aztán szükség szerint legépeltek, és/vagy átadtak más szervnek hasznosítás végett, vagy az adott üggyel kapcsolatos másik dossziéban helyezték el.

„Tóth József” megbízatása a volt politikai elítéltek, a látókörében lévő értelmiségiek megfigyelése volt, de jelentenie kellett fizikai dolgozókról is, különösen, ha a második világháború előtti vagy alatti foglalkozásuk, tevékenységük miatt osztályellenségnek számítottak. Feladatai közé tartozott annak kiderítése, hogy a községben a papok és volt szerzetesek, továbbá az esetlegesen létezett cserkészcsapat volt tagjai foglalkoznak-e a fiatalokkal. Figyelnie kellett azt is, hogy az emberek mit gondolnak a téeszesítésről, illetve mit tesznek vagy szándékoznak tenni. Feladatai közé tartozott a Jehova tanúiról történő jelentés is.

Nem volt kíméletes az általa megfigyeltekkel szemben. Leírta politikai nézeteiket, a forradalom és szabadságharc alatt tanúsított magatartásukat, a téeszesítéssel kapcsolatos ellenérzéseiket, feladatán kívül jelent arról, hogy az iskolában a tanítás nem marxista szellemben folyik. Egy volt katonatisztről például a következőket írta: „Kíméletlen katona típus, diplomatikus magatartással. Hogy mennyiben gyűlöli az oroszokat, arra jellemző az ellenforradalom alatt tett kijelentése, hogy sokkal nagyobb erők csoportosulnak, melyek majd végleg leszámolnak az orosz hadigépezettel. Fasiszta alakulatokkal végigharcolta a keleti háborút, és igen sok kitüntetést kapott. Büszkén mesélte el, hogy alakulata hogyan vadászta az orosz páncélosokat. Jelenleg is teljes mértékben bízik a rövid leszámolás idejében, és feltétlenül vissza szeretné nyerni elvesztett rangját. És természetesen a ranggal együtt felölteni azt a kíméletlen arcot, amely csendben izzik a gyűlölettől az oroszok ellen.”

Tartótisztje értékesnek tartotta a jelentést, mert mint írta, eddig nem ismerték a megfigyelt ellenséges beállítottságát.

Részletesen leírta mindazt, amit a lakóhelyén történt „ellenforradalmi” eseményekről tudott. Egy vele régi baráti kapcsolatban lévő személy tevékenységének leírása kapcsán megjegyezte azt is, hogy azt mondta, „nincs vége mindennek. Elmondotta, hogy sohasem alszik otthon, és ha egyszer módja lesz, az utakat kövezi ki kommunista fejekkel.”

Ez a személy „Szabó Miklós” fedőnéven szintén be volt szervezve. Beszervezése 56-os tevékenysége miatt pressziós alapon történt. Ezért azt tervezte Pató János főhadnagy, hogy a két ügynök dekonspirációját megakadályozandó, ellentétes feladatokkal kell ellátni őket. E terv végrehajtására sok idő nem maradt, mert „Szabó Miklóst”, akinek munkájával szemben eddig is jóformán csak kifogások merültek fel – tartója megfogalmazása szerint hanyagul végezte a munkáját, és nem mond senkire semmi terhelőt –, nem sokkal később kizárták a hálózatból. 6-os kartonja szerint őrizetbe vették, B-dossziéja szerint – a kettő nem zárja ki egymást – eljárás indult ellene, de felmentették.

Egyik megfigyeltjét, „Sárosi Ildikót” arra szervezték be, hogy róla jelentsen.?

A téeszesítéssel kapcsolatos információiért egy jelentésére írott megjegyzésben dicséretet is kapott. Tartótisztje szerint: „Az ügynök felfigyel minden olyan jelenségre, ami tsz-ellenes.”

Az általános feladatokon kívül „Tóth Józsefet” konkrét ügyekben is foglalkoztatták. Ilyen volt az „Elítélt”, a „Hangadó”, az „SOS”, az „Ozafon” és a „Repülős” fedőnevű ügy. Az „Elítélt” fedőnevű ügy egy volt politikai elítélt megfigyelése volt. Az ebben az ügyben történő ügyködés volt „Tóth József” talán legfontosabb feladata. Az „Elítélt”, amint azt a róla szóló jelentésben írta Bíró Sándor őrnagy és Thúróczy László hadnagy, „1956-ban az ellenforradalom alatt az elsők között csatlakozott a községi ellenforradalmárokhoz, közöttük vezető szerepet töltött be. 1956 november 4-e után nem ismerte el a hivatalos megyei és járási szerveket, ennek következtében a vezetése alatt álló NB 1957 januárjáig, őrizetbe vételéig működött törvénytelenül. A bírósági tárgyaláson I. rendű vádlottként szerepelt, és a Legfelsőbb Bíróság 5 évi börtönbüntetésre ítélte. Börtönben történt ellenőrzése során […] a II/8. osztály tájékoztatása alapján a legveszélyesebb elemek közé tartozott. Cellatársai előtt ellenséges hangnemben nyilatkozott. Erre vonatkozó hálózati jelentéseket a Márianosztrás [sic!] börtön elhárítójától nem tudtuk beszerezni, mivel az akkori hálózatok »M« dossziéjai már mind irattárban vannak, azok személye már visszamenőleg nem állapítható meg”.

A „Hangadó”, több személy izgatási ügye, melynek oka az volt, hogy hallgatták a Szabad Európa rádiót, és terjesztették az ott hallottakat.

A „SOS” egy röpcédulázási ügy volt Csepelen, ahol a röpcédulákon az ENSZ segítségét kérték Magyarország függetlenségének kivívásához.

Az „Ozafon” fedőnév pedig volt cserkészek, KALOT-tagok és tevékenységük felderítését takarta.

A kémelhárítás kérésére a beutazó külföldiekről is jelentenie kellett.? Amint azt Böszörményi Mihály, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya II. alosztályának vezetője írta: „Thúróczy László főhadnagy elvtárs helyesen határozta meg az ügynök feladatát, hogy jelentse a lakókörnyezetében beutazó és kiutazó személyekkel kapcsolatban tapasztalt észrevételeit. Használja ki a továbbiak során helyi ismereteit a ki és beutazók körében. Igyekezzen az ilyen személyekkel személyes kapcsolatot kiépíteni és tanulmányozni azok magatartását, érdeklődési körét, főleg a szovjet katonai objektum iránt való érdeklődés esetében. Ilyen irányú tevékenységről az ügy fontosságát mérlegelve minden esetben tegyen soron kívül jelentést.” Ez volt a „Repülős” fedőnevű ügy.

A megbízásnak „Tóth” eleget is tett. Jelentései következményeit – mint a hasonló esetek többségében – nem lehet nyomon követni. Arra azonban találtunk utalást, hogy valaki emiatt nem kapott útlevelet. Volt olyan jelentése is, melyről – a felderítés akkori állása szerint – azt hitték, köze van a FIPASZ nevű szervezethez, segíthet az ügy felderítésében. A FIPASZ elnevezés a Fiatal Papok Szövetségét takarja, amely egy nem létező szervezet volt, dossziét „Áldozár” néven nyitottak rá. Mint kiderült egyetlen ember írt számtalan levelet római katolikus egyházi személyeknek, mely levelekben a rendszer lejáratására törekedett.

A későbbi „Székely” fedőnevű ügynökről a Pest megyei elhárítás kívánságára jelentett. Minden valószínűség szerint az említett szerv beszervezési célból tanulmányozta „Székelyt”, és ezért kérte a jelentéseket.

A hetvenes évek közepétől – egészségügyi problémái miatt – jelentései folyamatosan ritkábbak lettek.

Ekkor már nem csak „Tóth József” jelentett a Pest megyei III/II. Osztály által beszervezett „Székelyről”, hanem a Pest megyei III/III. Osztály kérésére „Székely” is jelentett „Tóth Józsefről”. Innen tudható, hogy „Tóth” börtönévei alatt egészségügyi kisegítő beosztásban dolgozott, így sok politikai elítélttel volt alkalma találkozni, és közülük többekkel barátságot kötni. Egyik jelentésében a következőket írta róla: „szeret nagyokat, titokzatosakat, sejtelmeseket mondani, amelyek mögött tehetős protektorszemélyek húzódnak meg ismeretlenül. A gyakorlatban azonban […] blöfföl. […] politikai állásfoglalás és véleményalkotás terén nem provokálható. A hivatalos állásponttól el nem tér. Az óvatosságot megtanulta az 50-es években. Tudatosan igyekszik magát sejtelmessé és kiismerhetetlenné tenni, mintha állna mögötte valaki, magasabb beosztásban.” Azt is leírja, hogy „Tóth” szerény anyagi és szűkös lakáskörülmények között él.

Ebben az időszakban nemcsak a jelentések száma csökken, hangnemük is enyhül, néha semmitmondóak lesznek. 1980. februárjában például nem észlelt a párt politikáját revizionista platformról kritizáló, ellenséges nézeteiket fiatalok között terjesztő nézeteket, sem egyházi reakciós elemek működésére utaló adatokat, sem nacionalista, szovjetellenes nézeteiket hangoztató személyeket. Utolsó írásos jelentését 1981. december 8-án adta, az utolsó szóbelit pedig 1982.január 29-én.

1983. február végéig – Lipták István, ekkor már rendőr főhadnagy jelentése szerint február 31-ig [sic!] – pihentették. Ugyanezen jelentésben ismét feladatul kapta a „Székely” fedőnevű ügynök megfigyelését.? Ezt a feladatot azonban már nem teljesítette. M-dossziéját 1983. március 23.-án minden indokolás nélkül lezárták, 1983. május 2.-án pedig irattárba helyezték.

„Tóth József” – a saját maga jelentéseit tartalmazó dossziékon kívül – 17 dossziéban szerepel, és operatív kartont? is állítottak ki róla 1966-ban. A karton azt tartalmazza, hogy 1950-ben jezsuita papnövendék volt, továbbá azt, hogy 1954-ben jogerősen szervezkedésben való tevékeny részvétel miatt 10 év börtönre, tíz év közügyektől eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1976-ban mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

A kartonon az utolsó pecsét 1986. július 7., azaz ekkor vették elő utoljára.