„Halász” fedőnevű ügynököt 1957. március 22-én szervezték be kompromittáló adatok alapján. Azt, hogy a kompromittáltság valójában mit jelent, az iratok alapján nem lehet biztosan megállapítani. Tény, hogy szerepel a „Vidéken élő volt horthysta katonatisztek” jegyzékét tartalmazó egyik dossziéban mint tábori lelkész főhadnagy. 1957 tavaszán szervezték be, amely időszakban gyakori ok volt erre a forradalomban való részvétel valamilyen formája. Azonban sem ezeket, sem más okot nem nevesítenek a rendelkezésre álló dossziékban. Arra azonban van utalás, hogy 1960 végén – amikor szerette volna megszakítani az állambiztonsági szervvel való kapcsolatát – azt mondták neki, rendben, de akkor nyilvánosságra hozzák az „ügyét”. Azt azonban, hogy mi ez az ügy, nem írták le. Mindenesetre az „ügy” elég nyomósnak bizonyult ahhoz, hogy „Halász” a maradás mellett döntsön.

„Halász” meglehetősen sokáig élt együtt a szüleivel, viselkedésével meg akart felelni nekik, és talán bizonyos fokig tartott is tőlük. Ennek egyik jele volt a papi ruha viselésével kapcsolatos probléma, nevezetesen az, hogy az állambiztonsági szervek folyamatos kérése, parancsa és fenyegetései ellenére mindig magán/magával hordta a reverendáját. A problémát jól érzékelteti egyik tartótisztjének 1962-ben – azaz öt évvel a beszervezése után – adott értékeléséből egy részlet: „Az ügynököt elég keményen felelősségre vontam az öltözködése miatt, ugyanis ha civilben látszik is öltözve, akkor is a reverenda alatta van, amit esetenkint a lakás közelében szokott felhúzni, amit a házmesternő észre is vett, aki előtt úgy magyaráztam a fedőigazolvány leple alatt, hogy iskolatársak voltunk a piusban és ezek között vannak papok is. Szigorúan meghatároztam neki, hogy hetente egy-két esetben öltözzön civilbe és a fekete kabáthoz legalább egy világosabb sálat viseljen, de ne csak akkor, amikor a találkozóra jön, hanem más esetekben is. Megmondtam neki, hogy amennyiben nem tartja be utasításomat, igen kellemetlen helyzet elé fogom állítani, és ne várja azt, hogy keményebb rendszabályokhoz nyúljak, mert az végzetes lehet számára. Érzékeltettem ennek következményeit az egyház vezetőségének szempontjából is, ami még súlyosabb, mint a mi esetleges intézkedésünk. Igen meg volt lepődve, és úgy nyilatkozott, hogy be fogja tartani. Megmondtam, hogy nem szabad azt tegye, hogy minden legkisebb kérdésben szülei tanácsára hallgat.”

„Halász” feladatai a következők voltak. Meghatározott személyek magatartásának kifürkészése azon okból, hogy a veszélyesnek tartott személyek körébe tartoznak-e. Már veszélyesnek tartott személyek figyelése. Más hálózati személyek ellenőrzése Gyónási titkok megosztása az állambiztonsági szervekkel. Hivatalos vagy tiltott ünnepek, az állambiztonság által arra érdemesnek tartott események előtt és után hangulatjelentés adása. Nem engedélyezett hittantanítások felkutatása és bejelentése.?

„Halász” a jelentéseiből megállapíthatóan nem szívesen dolgozott az állambiztonsági szerveknek. Ügynökösködésének egész időtartamát hullámzó értékű jelentések jellemzik. Amikor tehette, csak általánosságban fogalmazott, jelentései nem vagy csak alig tartalmaznak neveket. Gyónási titkok – amelyeket kérésére „bizalmas információnak hívhat a jelentéseiben – felfedése esetén nem azonosítható be a gyónó személye. A szabályok szerint gyónáskor nem azonosítják a gyónó személyét, ez tilos. Gyakorlatilag azonban feltehetőek olyan kérdések, amelyre adott válaszokból a gyónó személye beazonosítható lehet. „Halász” nem akart/tudott feltenni ilyen kérdéseket. Többször kioktatták arra vonatkozóan, hogy gyóntatás közben milyen kérdéseket tegyen fel úgy, hogy ne keltsen gyanút, de mégis behatárolható legyen a gyónó személye. Az oktatásnak – hullámzóan ugyan de – igyekezett megfelelni. Ellenőrzése végett „Ibolya” fedőnevű ügynököt elküldték hozzá „gyónni”. Beszámolója és „Ibolya” jelentése alapján tartótisztje azt állapította meg, hogy „az ügynök nem igyekezett olyan adatokat szerezni, amelyből a személyt fel lehet ismerni”, továbbá „Úgy látom, hogy annak ellenére, hogy megígérte, mégsem szívesen hozza tudomásunkra a gyónási titkokat. Még további ellenőrzését tartom szükségesnek”. A gyónási titkok közül az állambiztonság egyébként fokozott érdeklődést tanúsított a szexuális szokások iránt.

Alig, vagy egyáltalán nem használható jelentései után tartótisztjei megdorgálták, megfenyegették. Azt nem lehet megállapítani, hogy konkrétan mi az, amivel fenyegették, de valószínűleg azonos a beszervezésekor felhasznált kompromittáló adattal. Dossziéiból érződik a félelem a lebukástól is, meg az állambiztonsági szervtől is, de érződik a megfelelni akarás is.

A fenyegetések után jelentései használhatóbbakká, sokszor kifejezetten „jóvá” váltak. Ilyenkor beszámolt tiltott hitoktatásról, másoknak a rendszert elítélő véleményéről. Egy tiltott hitoktatást végző papok ellen szervezkedés miatt indított büntetőügyben, amelyben több személyt letöltendő szabadságvesztésre ítéltek „Halász” jelentéseit is felhasználták.

A börtönből az 1963-as amnesztia után szabadult papokról is jelentett, ezeket általában értékesnek és használhatónak tartották. E körben le kellett írnia, hogy – különösen a szabadult személy régi kapcsolatai, alapvetően a hittanra tanított diákok közül – kik keresték fel a volt elítéltet. Az azonosításhoz segítséget is adtak. Amint azt Rávai főhadnagy írta az egyik amnesztiával szabadult pap ügyében: „anyagát Budapestről megkaptuk, abban szereplő régi kapcsolatainak fényképét az ügynöknek a legközelebbi találkozón bemutatjuk felismertetés végett.”

Segédkezett titkos házkutatások végrehajtásában, lehallgatókészülékek elhelyezésében azzal, hogy megszerezte, pontosabban elkészítette a helyiségbe való bejutáshoz szükséges kulcsok lenyomatát. Ezek segítségével az állambiztonság használható kulcsokat tudott készíteni, és végre tudta hajtani a titkos házkutatást. Még azt is megtette, hogy az elromlott zárat – tartója tanácsára – elkérte azzal, hogy a nagybácsija lakatos, és majd ő megcsinálja. Így az állambiztonsági szerv saját magának is tudott kulcsot szerezni a titkos behatoláshoz

Megszervezte, hogy egy megfigyelt személy az általa írt levelek feladásával őt bízza meg, és azokat még feladásuk előtt bemutatta tartótisztjének, illetve ha erre nem volt lehetősége, saját maga bontotta fel feladás előtt, szó szerint lemásolta, és a másolatot adta át tartójának. Részletesen beszámolt a magyar nyelvű misézés vegyes egyházi fogadtatásáról. Ezt a helyzetet az állambiztonság jó alkalomnak tartotta a katolikus egyházon belüli bomlasztásra.

Egész működését az eddigiekben vázolt kettősség jellemzi, vonakodás és semmitmondás, aztán buzgóság és ártó jelentések folyamatos változása. Mindezt pedig – és ezt leírjuk, mert összefüggésben van az állambiztonsági szervek „áldásos” tevékenységével – egészségi állapotának folyamatos romlása kísérte. Idézet Rávai Gyula (ekkor már) százados egy 1967-es jelentéshez kapcsolódó értékeléséből: „Az ügynök nem tett semmi intézkedést sem arra, hogy kórházban kivizsgálják betegségét. Azt állította, azért nem, mert a kórházban sok mindent kérdeznek és fél attól, hogy idegállapotára való kikérdezés során véletlenül elárulja velünk való kapcsolatát. Állítja, hogy legutóbb, amikor mentők vitték be, akkor is majdnem elmondta. Közölte, hogy velünk való kapcsolata állandó lelkiismeretfurdalást okoz neki, ami az idegeire megy, bár tudja, hogy senkinek sem ártott még, tudja, hogy jelentései alapján senkit sem vittek börtönbe. Megmagyaráztam neki, hogy lelkiismeretfurdalása alaptalan, még B-t sem zártuk be. Ezen csodálkozott is, ugyanis őt nem idézte be a bíróság […]. Látszólag megnyugodva távozott.”

1970 januárjában – áthelyezése miatt – átadták a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságnak. Talabos Gábor őrnagy szerint „a további kapcsolattartást természetesnek vette, ígérte, hogy igyekszik eleget tenni megbízatásának, talán jobban mint eddig”. A „munka” elkezdését azonban tavaszra halasztották. Első érdemi jelentését júniusban adta. A következő találkozó júliusban volt, amikor tartója azt írta róla, hogy senkivel sem tart kapcsolatot. A későbbiek során több használható jelentést is adott. Az utolsó M-dossziéját 1975 májusában lezáró Preizinger Lajos rendőr hadnagy a dossziét lezáró jelentésében leírta, hogy 1973 júniusától 1975 júniusáig pihentették.? Anyagát 1975. június 9-én „beteg” bejegyzéssel irattározták.