Az 1956-os forradalom leverése után a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat? (TTIT) felkeltette a politikai rendőrség érdeklődését, mert álláspontjuk szerint a társulat egyes vezetőinek fontos szerepe volt az 1956-os forradalom előkészítésében, vezetésében. A beszervezési javaslatban úgy fogalmaznak, hogy „az értelmiség központi irányítása Markos Györgyék? vezetése alatt a TTIT-ból indult el az októberi eseményeket követő időben. A Társulat jelenlegi munkájának, egyes személyek ellenséges tevékenységének felderítése érdekében, a terület megfelelő biztosítása és feltérképezésének végrehajtása céljából hálózat kiépítése vált szükségessé.” Beszervezésre tippszemélyként „Farkas Gizi” mutatkozott a legmegfelelőbbnek. Kiss Ferenc rendőrnyomozó hadnagy arról tájékoztatta feletteseit, hogy a jelölt MDP-tag volt, azonban az MSZMP-be felsőbb pártutasításra nem lépett be, hogy a munkatársai jobban elfogadják őt. A megbízhatóságát az is garantálta, hogy jó barátságban volt egy karhatalmista századossal. Megbízhatósága mellett műveltségét és rátermettségét is megfelelőnek minősítette a hadnagy, ráadásul olyan részlegen dolgozott, ahol meg tudta figyelni a szervezés és rendezés menetét, az előadókat, a színészeket, valamint a megjelent érdeklődőket.
Mint a javaslatból kiderül, 1957. szeptember 13-ától társadalmi kapcsolatként is már értékes, főként szóbeli jelentéseket adott, amelyeket a kapcsolattartó tiszt, ha szükségesnek ítélte, írásba foglalt. Az első feljegyzésből igen részletesen megismerhető az egyes munkatársainak a forradalom alatti tevékenysége, illetve a forradalom leverése után a párt- és állami vezetőket elítélő kijelentéseik.
Október 8-án a kiváló együttműködést formális beszervezéssel kívánta „megkoronázni” a beszervező tiszt. Kiss hadnagy a jelölttel társadalmi kapcsolati minőségében amúgy rendszeresen találkozott egy Üllői úti eszpresszóban, ezért azt tervezte, közli vele, hogy az addigi konspirációs szabályok szerinti találkozókat a továbbiakban is megtartják, de a beszámolóit már írásban kell elkészítenie, amit a saját maga által választott fedőnévvel kell aláírnia. A jelölt a „Farkas Gizi” fedőnevet választotta. Az addigi kapcsolatukra tekintettel a titoktartási nyilatkozat megírását nem tartotta szükségesnek. A beszervezés végrehajtásáról készült jelentés szerint a jelölt az együttműködést örömmel vállalta, „régi vágya teljesül azzal, hogy velünk együttműködhet” – nyilatkozta az operatív tisztnek.
„Farkas Gizi” 1957. november 30-i – még saját névvel aláírt – feljegyzéséből az derült ki, hogy Csemegi Károly? karhatalmi századost mint barátot, a hivatalos kapcsolatfelvétel előtt, már 1956. október 30-tól tájékoztatta a társulat ügyeiről, a disszidálni szándékozó ismerőseiről. Az információkat a százados hivatalos úton a megfelelő helyre eljuttatta, így tudták megakadályozni például egy személy disszidálását. Ebből a feljegyzésből derült ki az is, hogy az a „felsőbb pártutasítás”, miszerint ne lépjen be az MSZMP-be, csak a százados tanácsa volt, aki úgy ítélte meg, hogy pártonkívüliként inkább bizalmába férkőzhetett a társulatnál „kompromittálódott” személyeknek, munkatársainak, ismerőseinek.
1958 nyarán készült minősítésben Kiss százados azt írta, hogy az elmúlt egy évben konkrét ügyekben „Farkas Gizi”-t nem foglalkoztatták, főleg hangulati jelentéseket adott. Név nélkül azonban megemlített egy ügyet, amikor a BM II/3. Osztály (hírszerzés) kérésére egy Franciaországba disszidált személlyel kezdeményezett levelezést, akit a levelezés révén a II/3. Osztály hazahozott. Arról nem szólt az írás, hogy hazatérése milyen következményekkel járt. Jelentései az „ellenforradalom” alatt kompromittálódott személyekről, a forradalom alatti, valamint aktuális megnyilvánulásaikról szóltak. Informátori minőségben nyolc hónap alatt 31 jelentést adott, amelyekben – a százados szerint – voltak operatív értékűek.
Kiss rendőr főhadnagyot 1958 őszén átvezényelték a BM II/8. (Vizsgálati) Osztályra, s mivel nem adta át másik operatív tisztnek az informátort, a kapcsolatuk ez idő alatt szünetelt, csak 1959 júniusában találkoztak újra, amikor a főhadnagy a további foglalkoztatására tett javaslatot. Hamarosan azonban Kovács Tibor rendőr őrnagy vette át a hálózati személyt. Kezdetben nyilvános helyeken találkoztak, majd később a „Kárpáti” fedőnevű T-lakásban.? Azonban egy év alatt mindössze két jelentést adott új kapcsolattartójának, aki politikailag és az állambiztonsághoz való viszonyát ennek ellenére megfelelőnek tartotta. Az őrnagy szintén nagyra értékelte, hogy már beszervezése előtt is aktív segítséget nyújtott az „ellenforradalmi elemek” leleplezésében, majd beszervezése után is lelkiismeretesen, pontosan dolgozott. Egy idő után egészségügyi okok miatt azonban lazult a kapcsolatuk, sőt a „drága gyógyszerek” miatt az informátor még kölcsönt is kért az operatív tiszttől, amit az alosztály B-ellátmányából egy esetben engedélyeztek, de másodszori kérését már Harangozó Szilveszter? elutasította.
1960 tavaszán Kovács rendőr őrnagy, azt javasolta, hogy az év végéig – ekkor már formálisan – pihentessék az informátort, mert családi és munkahelyi okok miatt hónapok óta nem tudtak találkozni. Közben 1960 őszére végleg bebizonyosodott, hogy a korábbi együttműködésük „Farkas Gizi” foglalkoztatása az egészségi állapota miatt, illetve a TIT-en belül konszolidálódott helyzet következtében minimálisra csökkent hírszerzési lehetőségei miatt célszerűtlenné vált, ezért kizárták a hálózatból. A következőkben mint társadalmi kapcsolatot esetenként kívánták csak foglalkoztatni. Kovács őrnagy azt javasolta, hogy a kizárást ne közöljék az informátorral, mert úgy értelmezhetné, hogy már nem bíznak benne, amellett a családi viszonyai miatt sem, a férje ugyanis a Belügyminisztériumban volt politikai tiszt.
Egy négy évvel később, 1964. májusban készült jelentésben a III/III-4/a alosztály operatív tisztjei a kapcsolat felújítását javasolták „Farkas Gizi”-vel – egyelőre társadalmi kapcsolatként – annak érdekében, hogy a TIT-nél felmerülő, az elhárítást érintő/érdeklő problémákról tájékozódhassanak, és felmérhessék a hírszerzési lehetőségeket. Kiss Ferenc rendőr főhadnagy, az informátor korábbi kapcsolattartó tisztje azt írta széljegyzetként, hogy „Múlt évben „Farkas Gizi” jelentkezett újból munkára. Két-három alkalommal találkozni kell vele, utána kell dönteni felvétele ügyében.” Ezt követően a kapcsolatuk milyenségéről nincs írásos dokumentum. Egy későbbi feljegyzésben mindössze az olvasható, hogy a kapcsolat felújítását követően néhány esetben találkoztak „Farkas Gizi”-vel, de a rendszeres együttműködést részben a férje betegsége, majd halála akadályozta, másrészt a TIT-nél a munkahelyi vezetővel megromlott viszonya miatt az operatív együttműködésre alkalmatlanná vált, ezért a kapcsolatot ismét megszüntették vele, 1965. januárban dossziéját visszaküldték az irattárba. Vélhetően ebben az időszakban Sebestyén Sándor rendőr ezredes lehetett a kapcsolattartója.
1969 őszén újból elővették „Farkas Gizi” aktáját, azonban Jacsó László rendőr főhadnagyot? már nem az informátor hírszerzői lehetőségei érdekelték, hanem a XI. kerületi lakása. Feltehetően azért is kelthette fel a politikai rendőrség érdeklődését a lakása, mert az épületben addig használt – az informátorral is egy ideig találkozókra igénybe vett – lakás gazdája betegeskedett, és hamarosan meg is szakadt vele a kapcsolat. A korábbi hálózatépítési gyakorlat ismeretében azonban nemcsak pótolni kellett a kiesést, hanem az 1956–1964 között felépült Lágymányosi lakótelep lakosságszámának gyors növekedése is szükségessé tette a fejlesztést. A főhadnagy megállapította, hogy „külsőleg vizsgálva a körülményeket a lakás operatív célú találkozásokra alkalmas”. Az eljárás végrehajtáshoz a következő intézkedéseket javasolta: Sebestyén alezredes, korábbi kapcsolattartója keresse fel lakásán „Farkas Gizi”-t és tárgyaljon a lakás esetleges igénybevételéről. A beszervezési dossziét tanulmányozásra és átszervezésre ki kell kérni, s végül a körzeti megbízott közreműködésével a lakónyilvántartókönyvet be kell kérni a többi lakó priorálása miatt.
1969 októberében Skrabák Pál rendőr százados,? a III/II-10/c alosztály vezetője kikérte „Farkas Gizi” beszervezési dossziéját. Egy hónappal később Sebestyén Sándor rendőr alezredes már arról számolt be, hogy korábbi ismeretségük és elvtársi kapcsolatuk alapján felújította a kapcsolatot „Farkas Gizi” fedőnevű informátorral, akit – élve meghívásával – a lakásán látogatott meg. A volt informátor elmondta, hogy férje halála óta nehéz anyagi körülmények között él. Egésznapos elfoglaltságot jelentett számára a kerületi pártbizottság megbízásából a Szabadsághegyi Szanatóriumban végzett társadalmi pártmunka, ami azzal az előnnyel járt, hogy így megoldott volt gyógykezelése és egészségügyi ellenőrzése is. Az alezredes felvetette, hogy úgy tudnának segítségére lenni, ha lakását a politikai rendőrség alkalmanként igénybe vehetné, és amennyiben hajlandó lenne rendelkezésükre bocsátani, ezt rendszeresen anyagilag is honorálnák. „Erre azt válaszolta: emlékeznem kell a BM politikai szerveihez való nagyfokú ragaszkodására, s ez azóta sem csökkent. Ha – a körülmények ellenére – igénybe akarjuk és tudjuk venni a segítségét, ő a rendelkezésünkre áll a lakásával is.” A jelentéssel szinte egy időben készült el az a javaslat, amelyben „Farkas Gizi” fedőnevű informátor átminősítését indítványozta Tolnai László rendőr százados. Megállapította, hogy a lakás jól felhasználható konspirációs találkozók lebonyolítására. A ház néhány éve épült a Lágymányosi lakótelepen, több hatemeletes, soklakásos ház veszi körül. A kétszobás lakásból a kis szobát tervezték használni.
Az 1969. december 8-i jelentésből már azt tudhatjuk meg, hogy a jóváhagyott beszervezési javaslat alapján Tolnai László rendőr százados és Sebestyén Sándor rendőr alezredes felkeresték „Farkas Gizi” volt informátort a lakásán, aki megismételte korábbi kijelentését, miszerint a lakását szívesen bocsátja a politikai rendőrség rendelkezésére. Ennek megerősítésére aláírta az előkészített megállapodást, és megkapta az első havi költségtérítést.? A kizárt informátort ezáltal T-lakás tulajdonosként reaktiválták, és a megállapodás értelmében havi 300 forinttal járultak hozzá a lakásfenntartás költségeihez. Ettől az időponttól a III/II-10/c alosztály „Farkas” fedőnéven T-lakásgazda minőségben foglalkoztatta.
A lakás használatára Tolnai László rendőr százados kapott engedélyt. A rendszeres ott-tartózkodását – a mindenféle találgatások elkerülése érdekében – azzal a legendával leplezték, amit „Farkas Gizi” közölt a házfelügyelővel, miszerint a százados „értelmiségi munkakörben dolgozó távoli rokona.”, aki egyetemre jár, és barátaival időnként a lakásban fog tanulni.
A rendőr százados a lakásban az 1-es és 48-as SZT-tisztekkel (NGKT)?, valamint „Horváth Piroska” fedőnevű informátorral? (Intranszmas), „Lutz” és „Aurora” ügynökökkel (követségi dolgozók) találkozott, és hetente hét-három alkalommal vették igénybe.?
Nem sokkal később, 1970 szeptemberében Abonyi János rendőr alezredes? jelentése viszont már arról számolt be, hogy „Farkas Gizi” a lakás használatára vonatkozó megállapodást fel kívánja bontani azzal az indokkal, hogy a Szabadsághegyi Szanatóriumban végzett társadalmi munkája jelentősen csökkent, így napközben többet fog otthon tartózkodni. Az ezredes szerint a hálózati személy „a neki nyújtott segítség politikai jelentőségét nem értékeli kellő komolysággal…”, ezért a továbbiakban semmilyen formában nem tartotta alkalmasnak a BM-szervekkel való együttműködésre. Javasolta a T-lakásgazda kizárását a hálózatból. Nem sokkal később azonban kiderült a megállapodás felmondásának valódi oka. Az eredetileg kijelölt operatív tiszt, Tolnai László más területre került, aki átadta a „lakás tartását” Abonyi alezredesnek. Az átadást követően azonban a lakást nem használták, a használati díjat – ha rendszertelenül is – azonban továbbra is folyósították. „Farkas Gizi” úgy nyilatkozott, hogy erkölcsi érzékét sértette az, hogy a „semmiért ellenszolgáltatást fogadjon el”, ezért mondta fel a megállapodást. Véleményét akkor változtatná meg, vagyis a kapcsolatot csak akkor tudná felújítani, ha Tolnai százados maradna a kapcsolattartója, amit Veress János alosztályvezető? akkor engedélyezett. Egy későbbi jelentésből ugyanis még az derült ki, hogy a szerződés felbontásának szándékában annak is szerepe volt, hogy akkori kapcsolattartójával, Abonyi Jánossal megromlott a viszonya.
Az együttműködés ismételt felújítását követően jó ideig az állambiztonság problémamentesen használta a lakást annak ellenére, hogy 1971-től gyakori változások történtek a kapcsolattartó személyekben, Tolnai Lászlót Potoczki Ottó rendőr százados váltotta, majd két hónappal később Ádám Ottó rendőr főhadnagy, őt 1974 nyarán Bezselics Ferenc rendőr őrnagy, 1976 tavaszán pedig Madarász Tibor rendőr százados követték.
1972-ben újraszabályozták a hálózati munka alapelveit és a nyilvántartást.? Ennek megfelelően kellett újraminősíteni a hálózati személyeket is. A vonatkozó parancs alapján „Farkas Gizi” T-lakás gazdát személyi tulajdonságait, operatív lehetőségeit és az állambiztonsági szervekhez való viszonyát figyelembe véve átminősítették titkos megbízottá. Bár az alapvető funkciója továbbra is a T-lakás biztosítása volt, közvetlen feladatán túl a látókörébe került olyan eseményeket, amelyek a politikai rendőrség érdeklődésére számot tarthatott, regisztrálta és továbbította a hatóságoknak. Ezt az igyekezetét esetenként külön jutalmazással honorálták.
1975-re azonban ismételten alábbhagyott „Farkas Gizi” lelkesedése, közölte a kapcsolattartójával, hogy a továbbiakban a heti két alkalom helyett már csak havi két alkalommal tudja a lakást a hatóság rendelkezésére bocsátani. Igy a lakás találkozásokra alkalmatlanná vált, ráadásul sokallták a havi 600 forintos lakbértérítést is. Ezért 1976. július 5-én „Farkas Gizi” fedőnevű titkos megbízottat immáron harmadszor, de most véglegesen, kizárták a hálózatból.
A közel húszéves együttműködés egyenlegét nehéz megvonni, mivel a munkadossziéját megsemmisítették. Csak a tartótisztjeinek minősítéseiből juthattunk arra a következtetésre, hogy a rendszer ügybuzgó híveként, lelkes pártmunkásként feltétlen odaadással szolgálta a politikai rendőrséget, aminek csak saját hiúsága, önérzetessége szabott határt. Azt azonban nem sikerült kideríteni, hogy a környezetében ténylegesen hány embernek ártott.
