„Csikós” fedőnevű ügynöknek a hálózati kartonja nem került az ÁBTL-be, viszont úgy a beszervezési, mint a munkadossziéja megtalálható a levéltári iratok között.

Beszervezési dossziéját 1955. március 3-án nyitotta a BM Heves Megyei Főosztály IV. Osztálya. Beszervezésének ötlete azonban jónéhány hónappal korábbi, 1954 őszén már kiszemelték, majd november 22-én a személyes megismerkedésre készítettek tervet, a beszervezési javaslatot pedig 1955. január 21-én állította össze Erdei János államvédelmi alhadnagy, a végrehajtást Müller Gyula államvédelmi őrnagy? engedélyezte.

A javaslat alapján az ügynökjelölttel a személyes kapcsolatfelvételre Erdei államvédelmi alhadnagy szándéka szerint először otthonában került sor, a lakásán kereste fel legálisan, mint ávós tiszt. Látogatását a megyei építési osztályon tapasztalható hiányosságok miatt indult vizsgálattal indokolta, egyben kérte a segítségét ennek feltárásában, figyelmeztetve a „jelöltet” az ügy bizalmas jellegére. 1954. november 26-án Erdei alhadnagy már a személyes találkozás tapasztalatairól számolt be, s megállapította, hogy „Csikós”-nak az otthoni környezete, viselkedése kispolgári neveltetését tükrözte vissza. „Kitűnően tudott érzelmeinek parancsolni, ezt bizonyítja, hogy a legkisebb meglepetés sem látszott az arcán, mikor, mint ÁVÓ-s [sic!] mutatkoztam be […] Társalgási módja és irányító készsége igen jó. Komolyan végighallgatja a vele beszélőt […] aztán komoly, átgondolt válaszokat ad.”

1955 januárjában Erdei alhadnagy felmérte a beszervezési jelölt kapcsolatait, akik valamennyien a megyei tanács alkalmazottai voltak, és lazább vagy szorosabb baráti viszonyukban polgári beállítottságuk volt a közös nevező.

1955. január 21-én, a nagy alapossággal összeállított javaslatban „Csikós” beszervezését azzal indokolták, hogy a megyeszékhelyen működött nagy létszámú szociáldemokrata pártszervezetből, a két munkáspárt egyesítését követően, a pártból kizárt „jobboldali” párttagok még mindig a megyei közigazgatásban dolgoztak, nagy részük vezető beosztásban. A már meglévő hálózattal azt sikerült kideríteni, hogy ezek a személyek megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkeztek, munkájukat is pontosan ellátták, azonban ellenségesen viszonyultak a szocialista rendszerhez, kvalifikáltságuk miatt és aktív közéleti tevékenységük ellenőrzésére szükségessé vált egy újabb megfelelő ügynök beszervezése. Erre a feladatra „Csikós” fedőnevű ügynököt azért tartották alkalmasnak, mert a tanácsrendszer bevezetése előtt is megyei tisztségviselő volt, és 1945 és 1948 között tagja volt az SZDP-nek, amelyben a „jobboldali szárnyhoz” tartozott, így munkaköréből, politikai és társadalmi helyzetéből adódóan megfelelő kapcsolata volt a megye korábbi közigazgatási vezetőivel. A politikai rendőrség „Korpás” fedőnevű ügynök?jelentéseiből megállapította, hogy „Csikós” – a javaslatban idézett – politikai tartalmú kijelentései kimerítik a BHÖ? I. fejezet 2. és 4. § 1. pontjában foglalt politikai bűncselekményeket. Az alhadnagy szerint bár gyakran tett a Magyar Népköztársaság ellen rágalmazó kijelentéseket, azonban „Nem gyűlöli olyan mélyen rendszerünket, mely miatt inkább vállalná a börtönbüntetést, mint a velünk való titkos együttműködést. A megvalósítás lehetőségét erősíti az a tény is, hogy igen szereti a feleségét és gyermekét, és inkább vállalja a velünk való együttműködést, mintsem elszakadjon a családjától.” Itt azonban megjegyezte, hogy amennyiben nem vállalná a politikai rendőrséggel való kapcsolatot, nem rendelkeznek olyan bizonyítékokkal, amely szükségessé tenné az őrizetbe vételét.

„Csikós” beszervezését a Budapesti Főosztályon keresztül kívánták végrehajtani, akképpen, hogy a budapesti felettes hatósága nevében a fővárosba rendelik hivatalos megbeszélésre. Úgy tervezték, hogy amennyiben a vasútállomásra egyedül érkezik, akkor egy alkalmas helyen „leszólítják”, és a közelben parkoló gépkocsival nem a fővárosba, hanem a Heves Megyei Főosztályra szállítják, és ott előállítják. Ha ez nem oldható meg a dekonspiráció veszélye miatt, a füzesabonyi átszállás várakozási ideje alatt tartóztatják le. Olyan helyzetet szándékoztak teremteni, hogy már a kihallgatása kezdetén érezze a jelölt, hogy őrizetben van, és mindent tudnak ellenséges tevékenységéről, vallomásáról pedig gyanúsítotti jegyzőkönyvet vesznek fel. A kívánt eredmény nyomatékosítására 1955. január 25-i keltezéssel írásban Előállítási határozat is készült, amelyben őrizetbe vételét „rémhírterjesztő, rendszerünket rágalmazó” tevékenységével indokolták. Beszervezésére akkor akartak rátérni, ha már a jelölt „félelemérzete nagy lesz”. A kihallgatás befejezését követően a politikai rendőrségről olyan időpontban tervezték az állomásra kivinni, amikor Budapest felől vonat érkezik.

A február 21-ei, a beszervezésről szóló jelentésben Erdei János államvédelmi alhadnagy arról számolt be, hogy a jóváhagyott beszervezési javaslat alapján „Csikós”-t ügynöki munka végzésére beszervezte. A javaslattól eltérően azonban nem a Budapesti Főosztály, hanem a szakmai felettes minisztérium illetékes főosztályvezetője rendelte fel a fővárosba. A minisztériumból való távozása után a Budapest V. kerületi osztályon állították elő, majd szolgálati gépkocsival a Heves Megyei Főosztályra szállították. A húszórás kihallgatásán végül elismerte, hogy tudott illegális szervezkedésekről, s azokat nem hozta a hatóságok tudomására.? A beszervező tiszt jelentése szerint, amikor rátért az együttműködés lehetőségére „Csikós” „addigi levertsége megszűnt, erősen fogadkozott, hogy odaadó munkájával meg fogja hálálni szabadon engedése lehetőségét”.

A hosszas fogva tartásának legalizálását azzal a „legendával” oldották meg, hogy hasonlóképp a fővárosban tartózkodó ismerősök felajánlották „Csikós”-nak, hogy hazaviszik, Hatvan város környékén azonban karamboloztak, emiatt a gyöngyösi közlekedésrendészeten kellett hosszabban időznie és tanúvallomást tennie. Erről hivatalos igazolást is kapott.

A beszervezést követően a kapcsolattartó tiszt a hatvani temető bejáratát jelölte meg heti rendszerességgel a személyes találkozókra. Erdei alhadnagy négy találkozó után úgy jellemezte az ügynököt, hogy munkáját igyekszik az utasításoknak megfelelően végrehajtani, egyes feladatok végrehajtásában jó kombinatív készsége mutatkozott. Sőt, bizonyos fokú büszkeséget figyelt meg nála, amit a politikai rendőrséggel való titkos együttműködés miatt érzett az ügynök.

Az ügynököt 1955. április 1-jével Szecskó József államvédelmi hadnagy vette át további foglalkoztatásra.

1955. június 6-án „kapcsolattartó” aláírással „Csikós” fedőnevű ügynökről készült háromoldalas jellemzésben az életrajzi adatai után beszervezésének körülményeiről azt írta az anonim jelentést író, hogy a feljelentési kötelezettségének elmulasztását és a „demokráciaellenes” kijelentéseit használták fel kompromittáló adatokként. „Értelmességi fokáról” igen elismerően nyilatkozott: az ügynöki munkában a feladatokat jól hajtotta végre, „az utóbbi találkozón már maga választotta ki a feladat végrehajtásának módját”. A megbízhatóságáról pedig azt írta, hogy mivel nem régóta tagja a hálózatnak, munkáját különösebben nem ellenőrizték le, azonban a feladatait lelkiismeretesen elvégzi, a találkozókra pontosan eljár. Összefoglalva megállapította, hogy az ügynök felkészültsége és személyes tulajdonságai miatt kapcsolatait tovább tudja szélesíteni, ezek körét meghatározott nevekkel is konkretizálta a jelentésben.

Az 1957. november 20-i kizárási javaslatból megtudhatjuk, hogy az 1956-os forradalom alatt megszakadt „Csikós” kapcsolata a politikai rendőrséggel. Tagja lett a megyei tanácson megalakult munkástanácsnak. Miután nem értett egyet a tanácsrendszer gyors felszámolásával, és helyette a megyei forradalmi nemzeti bizottmány létrehozásával, ezért bizonyos fokig mellőzték a munkástanácsban.

1957 áprilisában ismét felvették vele a kapcsolatot, azonban a munkáját már kevésbé lelkesen végezte, nem mindig ment el a találkozókra, több esetben nem adott jelentést.

A kapcsolattartás lazulásának legfőbb okáról szóban és írásban is tájékoztatta a tartótisztjét, miszerint március–április hónapokban gyermekének az iskolában azt mondták osztálytársai, hogy „az apja besúgó volt” ezért nem barátkoznak vele, később telefonon lakásán is zaklatták, ismerősei a köszönését sem fogadták. Mint kiderült, ennek az volt az oka, hogy a forradalom alatt a hálózati kartonok „illetéktelen személyek kezébe került[ek]”, a kikerült kartonokból szerezhettek tudomást arról, hogy 1956 előtt együttműködött a politikai rendőrséggel.

„Csikós” emiatt már nem járt társaságba úgy, mint korábban, visszahúzódó életet élt. Hálózati munkát nem tudott végezni, mert korábbi ismerősei nem álltak szóba vele. Mivel hírszerző lehetősége megszűnt, 1957. november végén kizárták a hálózatból.

Az egykötetes M-dossziéba 1955. február 22. és 1956. július 31. között mintegy nyolcvan jelentést fűztek be. Az első jelentésével csupán azt akarták visszaigazolni, hogy a beszervezéséhez szükséges hosszabb távollétéről kitalált legendát a családja és a munkahelye elfogadta-e. A további jelentések nagy többsége a konkrét személyekről információgyűjtés, és a célszemélyeknek aktuálpolitikai kérdésekben kifejtett véleményeiről szólnak. A jelentések kézírással készültek, csak kevesebb mint a felét gépelték át. A kapcsolattartó tisztnek az egyes jelentések utáni értékelései koránt sem voltak olyan pozitívak, mint a B-dossziéban írt jellemzésben. A tartótiszt véleménye szerint bár feladatát végrehajtotta, jelentései kevés operatív információt tartalmaztak, időnként kifejezetten gyengének minősítette.

Az M-dosszié végén elhelyezett 1965. augusztus 26-i összefoglaló jelentésben azt írta Csuhaj József rendőr százados?, a BM Heves Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. alosztályának beosztottja, hogy jelentései inkább ellenőrzés célját szolgálták, másrészt tájékoztató adatokat tartalmaztak. „Ügyet munkájának eredményeként nem realizáltak.”

Jelenleg nem ismert a hálózati iratok között olyan levéltári forrás, amely alátámasztaná azt, hogy a B-dosszié szerinti 1957-es kizárását követően a politikai rendőrség felújította a kapcsolatot „Csikós”-sal.