„Pásztor István”-t az 1955. február 8-án kitöltött központi 6-os karton^? szerint Horváth Árpád, a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának főhadnagya, az I. alosztály beosztottja szervezte be 1947. január 16-án, utóbbit a B-dosszié is megerősíti. A „Pásztor István” fedőnév mellett zárójelben a „18/3” fedőszám is szerepel a kartonon. A hálózatból 1960. június 8-án zárták ki, anyagát 1960. július 13-án irattározták.

Egy 1960. május 11-én a BM II/5-a alosztályon készült javaslat szerint viszont „Pásztor” már 1946-tól kapcsolatban állt a politikai rendőrséggel. Az ügynök „1945-ben az MKP tagja lett, majd a Párt Hajdú megyei vezetősége az FKP jobboldalának ellensúlyozására feladattal küldte a FISZ^? vonalára. Úgy a Párt, mint a belügyi szervek útmutatásait mindig pontosan betartotta, munkáját lelkiismeretesen végezte. Úgy FKP-, mint FISZ-vonalon széles kapcsolatokra tett szert. Jó hírszerző lehetőségei lettek. Kezdettől lojális politikai magatartást tanúsított. Az FKP vonalán mint baloldali személy ismert. Az ellenforradalom alatt becsületes magatartást tanúsított.”

„Pásztor István” 1960 előtti ügynöki működéséről kevés adat áll rendelkezésre, a csupán 27 lapot számláló B-dossziéjába lefűzött jelentésekből is csak részinformációkhoz juthatunk. 1957. október 24-én például egy majdnem dekonspirációval végződött találkozóról írt jelentést Zalai Emil rendőrnyomozó százados, ugyanis „Fehér”^? fedőnevű ügynök, aki mindkettőjüket ismerte, s akinek szintén ő volt a kapcsolattartója, a Nyugati pályaudvar restijében meglátta őket együtt. Azzal mentették ki magukat, hogy még a MINSZ-ből^? ismerik egymást, s véletlenül találkoztak, de a magyarázkodást Zalai nem tarthatta egészen megnyugtatónak, mert azzal zárta beszámolóját: „Tekintve, hogy »Pásztor«-ral kapcsolatban FKP-körökben amúgy is volt bizonyos gyanú a velünk való kapcsolatra, ez a gyanú a találkozás után »Fehér«-ben véleményem szerint erősödött.”

1958. május 15-én a II/5-a alosztály beosztottja, Nagy Mózes rendőr főhadnagy lejegyezte „Pásztor” ismerőseinek névsorát: a 39 személy többsége korábban kisgazda pártfunkcionárius volt. 1958. július 11-én „Pásztor” ügynök jelentette, hogy az Országos Béketanács^? rendezésében 1958 augusztusában „Béke” hajóutat szerveznek az Al-Dunára. A főhadnagy „operatív szempontból” fontosnak tartotta, hogy az ügynök részt vegyen az eseményen, s ha szükséges, még az MSZMP titkárságának a segítségét is igénybe kívánta venni ennek eléréséhez.

1958. szeptember 5-én „Pásztor”-ral leíratták azon, külföldön élő barátainak nevét, akikkel annak idején a kisgazdapártban együtt dolgozott. Nagy Mózes főhadnagy a jelentéshez azt a megjegyzést fűzte, hogy a felsorolt 17 személyt részletesen feldolgoztatja az ügynökkel.

1959. július 27-én „Pásztor” azzal a kéréssel fordult a BM II/5-a alosztályához, hogy a bécsi VIT-útja^? költségeihez járuljanak hozzá. Engelhardt János rendőr főhadnagy a kérést indokoltnak tartotta, mivel véleménye szerint az ügynök – addigi munkája alapján – megérdemli a jutalmat. Továbbá úgy ítélte meg, hogy lényeges támogatást tud nyújtani Bécsben az ottani operatív tisztnek.

A BM II/5-a alosztály 1959 végén készített, a kisgazdapártról szóló összefoglalójában az olvasható, hogy „Pásztor” nagymértékben dekonspirálódott, mivel a betöltött pozíciója miatt nem rendelkezik olyan „politikai színezettel”, ami alkalmassá tenné őt mélyreható ügynöki munkára. Ez vezetett oda, hogy 1960. május 11-én Orosz István rendőr őrnagy javasolta a kisgazdapárt „jobboldali elemeinek vonalán” foglalkoztatott ügynök átminősítését társadalmi kapcsolattá, ezzel egyidejűleg kizárását a hálózatból, amit ő is azzal indokolt, hogy „Pásztor” már régóta a Hazafias Népfront^? munkatársa, és közismert lojális politikai beállítottsága miatt jobboldali ismerősei között mélyreható felderítést már nem tud folytatni. 1946 óta végzett eredményes munkája elismeréseként javasolta öt-hatszáz forint értékű tárgyjutalomban részesíteni. Mindehhez hozzáfűzte, hogy „Pásztor” „velünk való kapcsolatáról igen elérzékenyülten nyilatkozott. Kijelentette, hogy a politikai fejlődését a velünk való kapcsolatának köszönheti, sőt hosszú ideig anyagi támogatásunkat is élvezte. Elmondta, hogy fiatal korában mi vettük neki az első ruháját, és mi hoztuk fel Budapestre. Ígéretet tett, hogy a továbbiakban is mindenben segítségünkre lesz, amiben csak teheti.”

1965. május 26-i feljegyzésében Orosz István – ekkor már alezredes – kihangsúlyozta „Pásztor” társadalmi kapcsolat érdemeit: „A volt FKP jobboldali elemei különböző megnyilvánulásait öntevékenyen jelenti, a tőle kért segítséget a legmesszebbmenőkig megadja. Ragaszkodik hozzánk való kapcsolatához. 1964/65 évben [sic!] két alkalommal természetes lehetőségeit kihasználva utaztattuk Ausztriába és Angliába. Most újabb nyugati útja áll előkészítés alatt. Mint társadalmi kapcsolat, komoly operatív értékű jelentéseket ad részünkre. Rendszeres ügynöki felhasználása, figyelembe véve társadalmi beosztását, párttagságát, továbbra sem célszerű.”

1965. május 11-én a BM III/III-3/b alosztályáról Bakonyi Imre rendőr százados jelentette, hogy „Pásztor” fedőnevű társadalmi kapcsolatot Bécsbe utaztatták, ahol Varga Józsefnek^?, az Európa Ház^? magyar származású egyik aligazgatójának lesz a vendége, és részt vesz az Európa Házak IV. Nemzetközi Szemináriumán. Négy nagyobb témát jelöltek meg számára a „kiképzése” során: 1) Számoljon be a megbízóinak arról, hogy hányan vettek részt a szemináriumon, és honnan érkeztek; mely témákban kik az előadók; milyen állásfoglalások hangzanak el; a szervezők befolyásolják-e a vita alakulását. 2) Állapítsa meg a szemináriumon részt vevő magyar állampolgárok kilétét, milyen módon kaptak meghívást, hogyan nyilatkoznak a szeminárium egyes témáival kapcsolatban, milyen viszonyba kerültek az intézmény vezetőjével, kikkel kötöttek barátságot, hoztak-e be az országba az Európa Ház által kiadott kiadványokat, igénybe vettek-e ösztöndíjakat. 3) Az aligazgatóról gyűjtsön információt: milyen körülmények között él, kik azok a magyar személyek, akiknek a munkájára támaszkodik, kikkel és milyen formában tart kapcsolatot Magyarországon. 4) Mi a céljuk az Európa Ház által finanszírozott ösztöndíjakcióval és szemináriumokkal, milyen szempontok alapján választják ki az ösztöndíjasokat, kik fedezik az anyagiakat.

A fenti tematikával körvonalazott felderítő munkára a BM III/III-3/b alosztálynak azért volt szüksége, mert információik szerint a Bécsben működő Európa Ház és annak magyar származású aligazgatója az „Egyesült Európa” gondolatának szószólójaként ellenséges tevékenységet folytat a Magyar Népköztársaság ellen. Az Európa Házak véleményük szerint széles körű tevékenységet fejtenek ki a szocialista országokban, elsősorban a marxizmus–leninizmus ellen, illetve annak befolyásának csökkentése érdekében. Azt vallják, hogy ideológiai küzdelmet folytatnak a kommunizmus ellen vallási, erkölcsi alapon. Ebbéli tevékenységük keretében évente szemináriumokat szerveznek, amelyekre a szocialista országokból is meghívnak előadókat. Nagy tömegben juttatnak az országba filozófiai, vallási, politikai témájú kiadványokat, s különböző ösztöndíjak biztosításával főként értelmiségieket hívnak meg, hogy hazatérésük után a nyugati életforma szószólói legyenek.

Ebből következően a magyar politikai rendőrség operatív munkájának az lett a célja, hogy az Európa Ház és annak egyik legaktívabb magyar származású vezetője, Varga József ellenséges tevékenységét felderítsék és dokumentálják, ezért „Kastély” fedőnéven tájékoztató dossziét^? nyitottak.

Az 1965. november 22-én készült munkatervben megfogalmazott intézkedések között az egész éves levélellenőrzés, a külső megfigyelés, a 3/a (telefonlehallgatás) és 3/e (szobalehallgatás) rendszabályok szükség szerinti alkalmazásán túl fontos szerepet kapott az ügynöki felderítő munka is. A munkatervben a következő célkitűzések megvalósítását fogalmazták meg: közvetlen ismeretségi köréből olyan személyek beszervezése, akiken keresztül mélyreható felderítés valósítható meg; adatok felderítése az Európa Ház és a strasbourgi székhelyű Európa Tanács kapcsolatairól; a Magyar Népköztársaság ellen folytatott ellenséges tevékenység jogi erejű dokumentálása. Ennek érdekében a már meglévő hálózati lehetőségek hatékonyabb kihasználását tűzték ki célul, többek között az intézmény 1966. évi programjának megszerzését „Pásztor” révén, akinek a vezető bizalmának további növelésével el kellett érnie, hogy a Nyugatról jövő személyeket hozzá küldje. Feladata volt az Európa Házzal kapcsolatban álló, az országba beutazó nyugati állampolgárok ismeretségi körének felderítésére és ellenséges tevékenységük dokumentálására a szükséges operatív intézkedések elvégzése.

1966. június 22-én Bakonyi százados jelentést készített arról a hat személyről, akik az 1966. évi nemzetközi szemináriumra Magyarországról jelentkeztek. Rajtuk kívül „Szabó Kálmán” fedőnevű^? ügynök és „Pásztor” fedőnevű társadalmi kapcsolat is ott volt a résztvevők listáján. A nemzetközi szeminárium előtt „Pásztor”-t még kiutaztatták Bécsbe, hogy kipuhatolja az Európa Ház aligazgatójának terveit, amit Bakonyi a hatoldalas jelentésében több szempontból is figyelemre méltónak ítélt. Az Európa Ház vezetőjétől megtudták, hogy a magyar követség támogatja a munkáját, valamint azt is, hogy a szemináriumra kiket hívott meg, illetve két megnyilatkozásából az amerikai hírszerző szervekkel való kapcsolatát vélték felfedezni.

„A Duna-tér tegnap, ma és holnap” címet viselő nemzetközi szemináriumról 1966. július 26-i dátummal számolt be „Pásztor”. A 13 oldalas jelentéssel Söjtöri Géza^? rendőr őrnagy, alosztályvezető meg volt elégedve. Feladatán túl – a szeminárium részvevőinek ellenőrzése, illetve az NSZK-ban működő Európa Házak vezetőivel a kapcsolat elmélyítése – érdekes adatokat szolgáltatott a Szabad Európa Rádió munkatársairól. Az információk egy része olyan jellegű volt, hogy azokra a következő kiutazásnál választ kellett adnia „Pásztor”-nak. A válaszokat számára az illetékes csoportfőnökséggel a kiutazási tervben fogalmazták meg.

„Pásztor” még 1966 őszén hat hónapos ösztöndíjat nyert Ausztriába, s így közvetlenebbül végezhette a rá kirótt feladatokat. Féléves kinntartózkodása során másfél hónapot az NSZK-ban is tölthetett. Útjának kisebb-nagyobb eredményeiről rendszeresen beszámolt, ezt igazolja az 1966. október és december között készült tizenegy jelentés. Ezekből többek között kiderül, hogy az egyhetes amerikai szeminárium kapcsán felvetődött megbízóiban beszervezésének a lehetősége is, emiatt a magyar kapcsolattartók a korábban megbeszélt viselkedésmód betartására utasították. Bizonyos jelekből arra is következtettek, hogy „Pásztor”-t ellenőrzik a vendéglátók, ezért kapcsolattartója a legnagyobb óvatosságra intette. Hazatérése után úgy értékelték a kinti tevékenységét, hogy bár a meghívás a Filozófiai Intézettől érkezett, ennek ellenére – különösen az NSZK-ban – őt és programját úgy állították be, mintha hivatalos vagy legalábbis félhivatalos jellegű lenne a Hazafias Népfront küldötteként. „Pásztor” személyét úgy értékelték, mint aki az Európa Házak tevékenységét legális úton tudja elősegíteni. „Ebből adódóan illegális jellegű tevékenységbe nem vonták be, sőt óvták olyan személyektől és intézményektől, amelyek őt kompromittálhatták volna.”

1967-től a „Kastély” fedőnevű dosszié további köteteiben „Pásztor” jelentéseivel vagy jelentéskivonataival nem találkozunk. Az 1967. március 14-i ügynöki jelentés értékelésében úgy fogalmazott Söjtöri őrnagy, hogy „Pásztor” további foglalkoztatására az Európa Ház tekintetében új javaslatot kell kidolgozni. Azonban úgy tűnik, hogy a továbbiakban másokat, jobb fedéssel dolgozó ügynököket vetettek be. 1969 őszén a BM III/III-3/b alosztály összefoglaló jelentéseiben már csak hivatkoznak „Pásztor”-nak olyan személyekről készített korábbi jelentéseire, akik magyar „disszidensként” ellenőrzés alatt álltak, és a bécsi Európa Házban laktak, mi több, tiltónévjegyzékre kerültek.

A „Kastély” fedőnevű ügyről a témánk szempontjából még érdemes megjegyezni, hogy 1970. május 31-én a III/III-3/b alosztály részéről Söjtöri Géza alosztályvezető az ügyben keletkezett operatív anyagokat átadta a III/III-4/a alosztály vezetőjének, Kovács István alezredesnek. A jegyzőkönyvben öt kötet és 34 pafka – vagyis az objektumdossziékban szereplő egy-egy fontosabb személyről összegyűjtött és külön dossziéba rendezett irategyüttes – szerepel^?, külön pafkában találhatóak „Pásztor” fedőnevű társadalmi kapcsolat jelentései^?. 1971. október 28-án – másfél évvel később – viszont már a III/III-4/c alosztályvezetője a bizalmas nyomozás megszüntetéséről és a dossziék irattározásáról tájékoztatott.

Hazatérése után „Pásztor” közölte kapcsolattartójával, hogy három NSZK-ból érkezett személy kereste fel, akik tárgyalni kívánnak vele az Európa Házról. 1967. május 23-án a Belvárosi kávéházban létrejött találkozón az operatív szervek konspirált fotózást hajtottak végre, a május 27-én Agócs István^? osztályvezető által aláírt szolgálati jegyből pedig az tudható meg, hogy a társadalmi kapcsolat lakásán történt megbeszélés rögzítése érdekében bevezették hozzá a 3/e labda operatív rendszabályt (lehallgatást). A vételt gépkocsiból biztosították.

A Független Kisgazdapártról szóló O-11820/1-es dossziéban a felsoroltakon túl még néhány utalás található „Pásztor” ez irányú hálózati működésére. Így például az 1966. december 14-én készült munkaterv szerint „Fejér”, „Bodrogi”, „Vadász”, „Erdélyi”, „Gyimesi”, „Varga”, „Nógrádi” ügynököket, „Erdélyi” informátort, valamint „Somlói” és „Pásztor” társadalmi kapcsolatokat továbbra is foglalkoztatni kívánták a „volt FKP jobboldali elemeinek vonalán”. A „Tervezők” fedőnevű ügyjelzésben „Bodrogi” és „Vadász” ügynökökön kívül „Róka” és „Pásztor” fedőnevű társadalmi kapcsolat munkájára is számított az operatív tiszt.

1967-ben ismét fordulat állt be „Pásztor” és a politikai rendőrség együttműködésében. Békési András rendőr őrnagy szeptember 21-i és Agócs István osztályvezető október 11-i feljegyzéseiből értesülhetünk róla, hogy B-dossziéját azért kérték ki az irattárból, mert a volt ügynök szigorúan titkos (SZT) állományba vételét tervezték. SZT-tiszti személyi anyaga nem került levéltári kezelésbe, csak a pénzügyi iratai. Ebből teszünk kísérletet a több mint húszéves szolgálatának rekonstruálására.

Egy 1968. március 7-én kitöltött szolgálati jegy szerint „Pásztor” fedőnevű hálózati személyből „359”-es SZT-százados lett^?, szolgálatát 1968. március 1-jén kezdte meg a BM III/III-4. Osztályon főoperatív beosztottként. 1975-ben „E-6”-os rendőr őrnagyként már alosztályvezető volt, 1981 januárjában rendőr alezredessé léptették elő. 1981. augusztus 1-től a BM III/III-5. Osztályon lett alosztályvezető. 1985 nyarán Horváth József^? csoportfőnök a BM Külügyi Osztály vezetőjét arról értesítette, hogy az „»E-6«-os rendőr alezredes elvtárs” fedőmunkahelyén táppénzen volt, és kérte a táppénz idejére levont összeg megtérítését. 1986. október 1-jei hatállyal Kamara János^? belügyminiszter ezredessé nevezte ki, beosztásának változatlanul hagyása mellett. A szigorúan titkos állományú „E-6”-os rendőr ezredest 1989. december 31-i hatállyal – „a szolgálat felső korhatárának elérésével, a Belügyminisztérium állományában végzett eredményes munkája elismerése mellett” – helyezték nyugállományba. Fedőmunkahelye a pénzügyi iratokból nem derül ki.

„Pásztor István”-nak „időtálló” volt a kapcsolata a politikai rendőrséggel. A volt kisgazda politikus 1946-tól 1990-ig az egész rendszert végigszolgálta, hálózati tevékenysége csak annak összeomlásakor zárult le. A megmaradt jelentéseiben szereplő célszemélyek közül a legkitartóbban a bécsi Európa Ház aligazgatójával, Varga Józseffel foglalkozott, akit a magyar állambiztonság tiltónévjegyzékbe vett. Ez a beutazási tilalom azonban nem kizárólag „Pásztor” munkásságának „eredménye”, a bécsi Európa Ház működéséről a dosszié lezárásáig 27 hálózati személy jelentett, ebből 17 fedőnevet sikerült azonosítani.