Fedőnév, fedőszám:

Tóth János?

Minősítés:

titkos megbízott

Foglalkozás:

református lelkész

Iskolai végzettség:

református teológia, ELTE BTK művészettörténet szak

Beszervezés alapja:

nincs adat

Az együttműködés időtartama:

1981–[1984]

Foglalkoztató szerv:

BM Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság
BM Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság

Foglalkoztatás vonala:

református egyház és a kisegyházak

Tartótisztek:

Szabó Béla r. őrnagy?

Források:

6/a karton hátlapja, M-40575

A 71 lapot tartalmazó M-dossziéba bekötött jelentések 1981–1984 között keletkeztek. A dosszié alapján „Tóth János” beszervezésének időpontja 1981. április 22. és október 1. közé tehető, sem a kizárásról, sem az irattározásról nincsenek adatok.

„Tóth János” református lelkészt, a Debreceni Református Kollégium munkatársát 1980 elején idézte be a rendőrségre Szabó Béla rendőr őrnagy, a kollégium „elhárításáért felelős” operatív tiszt. Beszélgetésük során a tiszt közölte „Tóth”-tal, hogy hamarosan elfoglalhatja új hivatalát egy hajdúsági településen, egyúttal figyelmeztette, hogy ott is minden lépését figyelemmel fogják kísérni, illetve felajánlotta segítségét későbbi esetleges problémáinak megoldásához.

„Tóth” 1980 nyarán költözött új „szolgálati helyére”, ahol Szabó őrnagy hamarosan felkereste. Az M-dossziéba bekötött, 1980. március 13. és 1981. április 22. közötti 17 feljegyzést egyértelműen a rendőrtiszt készítette, s kézírással „Az információt »Tóth János«? társadalmi kapcsolattól/op[eratív] kapcsolattól szereztem be” szöveggel zárta le. A feljegyzésekben a helybeli metodista, pünkösdista gyülekezetek összejöveteleiről, vezetőiről, a Kiengesztelés Akciója nevű szervezet történetéről, a Jehova Tanúi és Éliás József? nyugalmazott lelkipásztorról volt szó. Az M-dosszié tartalomjegyzékéből kiderül, hogy ezt az időszakot a jelölt tanulmányozásának szentelte Szabó őrnagy, vagyis „fokozatos” módszerrel kívánta rábírni a lelkészt az együttműködésre.?

Valószínűleg egy év után döntött úgy az operatív tiszt, hogy formalizálja a jelölttel a kapcsolatot, aki ekkor kapott fedőnevet, és ekkor állíthattak ki róla 6-os kartont. A B-dosszié és a 6-os karton hiányában nem állapítható meg, hogy maga a beszervezés pontosan mikor és hogyan zajlott le. A megmaradt 6/a karton (a kiállítás kelte: 1981. október 6.) erre vonatkozóan nem nyújt kellő információt, mindössze annyi tudható meg belőle, hogy ki volt a megfigyelés alá vont célszemély, továbbá a hálózati személy neve és személyazonosító adatai, fedőneve és a hálózati dossziék úgynevezett nyitószáma derül ki. (Ennek alapján lehetett beazonosítani az M-dossziét.)

Az 1981. október 5-i találkozóról írt feljegyzés már egyes szám első személyben készült, azonban az írógép betűinek típusából, a stílusból, de a szövegben lévő helyesírási hibákból is arra lehet következtetni, hogy a feljegyzést nem a hálózati személy gépelte. A feljegyzések első oldalának jobb felső sarkában az „adta, vette, mikor, hol” formulát és a végén olvasható értékelést, feladatot viszont Szabó őrnagy kézzel írta. A „Tóth János” fedőnév is kézírással szerepel, azonban az is az operatív tiszttől származik. A fentiekben felsorolt formai hiányosságok alapján arra lehet következtetni, hogy Szabó a lelkésszel folytatott beszélgetések során elhangzottakat feljegyzés formájában rögzítette. Néhány jelentésben a református egyház nyilvános rendezvényeiről, „Tóth”-nak a megyei levéltárban Hajdúsámson történetének megírásához végzett kutatásairól, külföldi egyházi személyek látogatásairól olvasható beszámoló, a középpontban azonban egyértelműen Éliás József állt.

A dossziéban ilyen formában 21 db feljegyzés található „Tóth János” fedőnév alatt. Az utolsó 1984. augusztus 30-án kelt, majd összefoglaló vagy lezáró jelentés nélkül fejeződik be a kötet, illetve 1984. december 12-i dátummal csak a tartalomjegyzéket zárta le Szabó őrnagy. További dosszié nyitására sem a nyilvántartókönyvben, sem a dossziéban nem található utalás.

A munkadosszié betűsoros névmutatójában Éliás Józseffel együtt mindössze hét név szerepel egy-egy oldal feltüntetésével. A feljegyzéseket lezáró intézkedésekben a célszemélyekről esetleges további megfigyelésükön túl más információ nem található. Éliás Józsefet, minthogy „az államrendhez lojális egyházi személyek lejáratása” volt a legfőbb bűne, „Tóth János”-on kívül még számos ügynökkel figyeltették, büntetőeljárást azonban a politikai rendőrség nem indított ellene.