A titkos megbízottat az aznap kitöltött központi 6-os karton szerint 1988. február 22-én szervezték be, kizárásának időpontjára nincs adat, a dossziét 1989. július 5-én irattározták. A kartonon feltüntetett B-dosszié holléte jelenleg ismeretlen. A 6/d kartont szintén 1988. február 22-én állították ki, és a hálózati személy korabeli lakcíme szerepel rajta.
„Mackó”-val – rövid állambiztonsági pályafutása alatt – Barna őrnagy, a BM III/III-5/a alosztály beosztottja tartotta a kapcsolatot. Az ÁBTL-be került munkadossziéjában mindössze két 1988 tavaszán készült jelentése található, a második két példányban. „Mackó” első szóbeli tájékoztatóját a Magyar Demokrata Fórum 1988. március 21-i, a Jurta Színházban tartott rendezvényéről az operatív tiszt vetette papírra, s a színház esetleges bezárásáról terjengő rémhírek szerepelnek benne. „Mackó”-nak a következő hónapban készült jelentése szintén legépelve került a dossziéba. Az egész szöveget idézőjelbe tették, ami azt jelzi, hogy az írásban adott jelentést gépelték át. A Rakpart Klub rendezvényéről szóló beszámolóban – az est témája a magyarországi zsidók identitástudatának, asszimilációjának helyzete volt – „Mackó” néhány mondatban összefoglalta az elhangzott előadások lényegét, ezen túl csupán általános hangulatjelentést adott.
„Mackó” újabb feladatként azt kapta, hogy „vegyen részt a Jurta Színházban rendezésre kerülő Reform és demokrácia című előadáson, amelyet Bihari Mihály? tart április 29-én”. Annak azonban nincs nyoma a dossziéban, hogy eleget tett-e a tartótiszt utasításának. A következő róla szóló információ több mint egy évvel későbbi, 1989. július 5-i. Hálózati anyagának irattározása kapcsán megtudhatjuk annak okát is: „hazatérés megtagadása”. Vagyis a titkos megbízott a rendszer összeomlásának előestéjén, valamikor 1988. április és 1989. július között az emigrálást választotta, hogy kiszabaduljon az állambiztonság hálójából.
Az ÁBTL-ben található források alapján „Mackó” előélete nemigen támasztja alá, hogy a politikai rendőrségnek „hazafias” alapon sikerült volna beszerveznie. Az Írószövetségen belül működő József Attila Kör tagjaként vett részt az 1980-as évek alternatív kulturális életében, az Egységes Gépesített Prioráló Rendszer (EGPR) szerint „a társadalomra veszélyes csoportosulás tagja” volt. Addigi pályafutása során a legnagyobb hatást Ezra Pound? Cantók című eposzának színpadi adaptációjával váltotta ki 1984-ben, s nem csak a kortárs írók és egy szűkebb nyilvánosság körében. Ennek története a korabeli irodalmi újságokból és a „Mackó”-ra „ráállított” „Havasi Zoltán”? és „Frederich”? fedőnevű ügynökök elbeszéléseiből kiderül.
Egy amatőr együttes vidéken, egy éjszakai klubban „Mackó” rendezésében és szavalatával Ezra Pound Cantókjának színpadi változatát adta elő egy diszkóprogram keretében. A szín egy zárt elmegyógyintézet, a téma pedig az emberi esendőség, intenzív érzelmek és a leszbikus szerelem voltak. „Mackó”-ék a Cantókat Budapesten is több helyen előadták, azonban ezek az előadások nem okoztak különösebb megbotránkozást. A vidéki produkció azonban – a közszemérem nyilvános megsértésén túl – a fasisztának minősített szöveg nyilvános előadása miatt az ügyész szerint kimerítette a közösség megsértése vádpontot. Az esettel még miniszteriális szinten is foglalkoztak. Végül az utóbbi vádat elejtették, és „Mackó” csak a darab közszeméremsértő bemutatása miatt kapott hét hónap fogházbüntetést, s rövid budapesti bujkálás után Baracskán le is töltötte büntetését. Mindez az országos szinten működő Napi Operatív Információs Jelentések (NOIJ) róla szóló részeiben jól nyomon követhető. Az úgynevezett veszélyes ellenség központi nyilvántartására szolgáló 10-es kartonját – mint
F-dossziés személyét – börtönbüntetésének letöltése után, 1985. november 29-én állította ki a BFRK III/III-B alosztálya, amelyet 1988. október 1-jén a következő bejegyzéssel zártak le: „Törölve: op[eratív] célra felhasználva.”
„Mackó” valamikor 1987/88 fordulóján a nyugat-európai országokba szóló útlevélkérelmet nyújtott be a hatósághoz, amelyet azonban 1988. február 19-én büntetett előéletére hivatkozva elutasítottak. Két hónappal később, április 20-án Kazai Zoltán? rendőr őrnagy operatív érdekből mégis engedélyezte az útlevél kiadását, ami soron kívül meg is történt. Nem állhat messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a negatív döntés megváltoztatása és a beszervezés között volt összefüggés.
„Mackó” fedőnevű titkos megbízott jelentései csak gépiratban maradtak fenn, B-dossziéja nincs meg, de a jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint – mivel a törvény nem részletezi a jelentések milyenségét – az M-dosszié miatt hálózati személynek minősíthető, ugyanakkor egy bírósági eljárás valószínűleg úgy zárulna, hogy bizonyítottság hiányában nem tekinthető annak. A rendelkezésre álló további levéltári források azt mutatják, hogy – az akkori szóhasználat szerint – a második nyilvánosságban folytatott tevékenysége nem tűnik az állambiztonság által irányított provokációnak.
Arra, hogy az 1988. április 20-án engedélyezett útlevél használatára mikor került sor, nincsenek információink, mindenesetre kicsi a valószínűsége annak, hogy az utazással megvárta volna 1989 nyarát, amire a hálózati karton bejegyzése utal.
