„Almási” fedőnevű ügynöknek nem került az ÁBTL-be sem a beszervezési, sem a jelentéseit tartalmazó munkadossziéja, „munkásságáról” kizárólag a hálózati nyilvántartások alapján tájékozódhatunk. A Fejér megyei politikai rendőrség belső elhárításáról Budai Ferenc rendőr főhadnagy az egyházi reakció elleni állambiztonsági munkához kívánta felhasználni a tőle kapott információkat.
„Almási”-nak a központi és a helyi 6-os kartonja egyaránt az ÁBTL-be került. A központi kartonról Fejér megyében, a Duna partján fekvő településen szolgáló egyházi személynek a személyes adatain túl csak a beszervezésének alapját ismerhetjük meg: 1963. május 23-án terhelő, kompromittáló adatok alapján szervezte be ügynöknek Budai Ferenc rendőr főhadnagy. Továbbá még az is megtudható, hogy „Almási” „04”-es kóddal élő, foglalkoztatott hálózati személynek minősült az állambiztonság működésének végéig, 1989-ig.
A helyi 6-os karton alapján kicsit árnyaltabb képet kapunk az ügynök működéséről, ugyanis erről megismerhetők a kapcsolattartás egyes állomásai. Mint kiderült, 1967 februárjában már Dékány János rendőr főhadnagy volt a kapcsolattartó tisztje, majd az őt követő operatív tisztek mindannyian a Fejér megyei politikai rendőrség állományába tartoztak, és a III/III. alosztályon teljesítettek szolgálatot. Az utolsó ismert dátum 1984. október 30-a, ekkor vette át Simon József rendőr zászlós „Almási”-t Dénes Antal őrnagytól.
A tartalmukban megegyező két darab 6/c kartont 1973. augusztus 1-én Székesfehérváron töltötték ki, vagyis tíz évvel a beszervezése után. A foglalkoztatás vonala még ekkor is az „egyházi reakció” volt, a beszervezés céljaként pedig a „preventív védelem, kiemelt objektum” szöveg olvasható; hogy ez valójában mit takart, arra nincsenek információk. 1974-ben utólag vezették a kartonra azt, hogy változott a beszervezés alapja, a terhelő adatokat felváltotta a hazafias alapon történt együttműködés. Ebből következően a hálózati osztályozása ügynökből titkos megbízottra változott.
Az Adatlapot szintén 1973-ban töltötték ki, azonban ellentétben a 6/c kartonnal, ami már korábban is a rendszerben volt, az Adatlapnak ez a verziója először az 1972-es belügyminiszteri parancsban? jelent meg. A nyomtatványról kiderül, hogy „Almási”-nak az 1963-as beszervezése gyors módszerrel? történt, terhelő-kompromittáló adatok alapján preventív védelemre. A jelölt az együttműködést ingadozva, hosszas meggyőzés után vállalta. Az Adatlap szerint a figyelő dossziésok? operatív ellenőrzésére a felhasználható volt az ügynökből lett titkos megbízott. A külföldi kapcsolataiból az NSZK-beli, aktivizálható „egyéb gyanús, ellenséges elemekkel” való kapcsolattartást tartották figyelemre méltónak. Erkölcsi, politikai arculatának leírásánál kiderült, hogy valamilyen bűncselekményt követett el, nem részletezték, hogy politikai vagy köztörvényes ügyről volt szó, mindenesetre amiatt nem volt elítélve. Valószínűleg a börtöntől való megmenekülés ellentételezése az együttműködés vállalása volt. 1973-ban Dénes Antal kapcsolattartó tiszt már a szocialista rendszerhez lojálisnak ítélte, és ekkor már a munkát is szívesen vállalta, ellenőrzött, megbízható hálózati személynek tekintette az állambiztonság.
„Almási” foglalkoztatására kellő indoknak tűnik az a négy 6/a kartonon szereplő személy, akikkel kollegiális, ismerősi kapcsolatban volt. A négy római katolikus pap közül kettő a politikai rendőrség folyamatos megfigyelése, sőt zaklatása alatt állt.
Tabódy István csabdi plébános kálváriáját már több tanulmányban feldolgozták. A 6/a kartonját 1981-ben töltötték ki, ahol az „Almási”-val való kapcsolatát „ismerősi”-nek jellemezték. 206 dosszié foglalkozik Tabódy plébános tevékenységével, ebből 67 darab M-dosszié. Mivel „Almási” jelentései nem kerültek az ÁBTL-be, egyébként is a politikai rendőrségnek a plébános személye körüli széles körű informálódása miatt nem lehet tudni, hogy az ellehetetlenítésében milyen szerepet játszhatott „Almási”.
Szintén nagy figyelmet kapott a Fejér megyei politikai rendőrségtől a Mezőföld északi részén fekvő kis település plébánosa, aki azonban a kutatók körében nem kapott olyan figyelmet, mint Tabódy plébános, pedig a NOIJ-kartonján az szerepel, hogy aktív ellenséges tevékenységet fejtett ki, és „Almási”-n kívül több ügynököt is foglalkoztattak a megfigyelésére, ellenőrzésére. A róla kiállított 10-es kartonon? az áll, hogy „1962-1966-ig illegális tevékenység miatt az ÁEH működéstől eltiltotta, szemben áll a papi békemozgalommal”. Szintén nem bizonyítható, hogy „Almási”-nak milyen szerepe volt abban, hogy a lelkészi hivatás gyakorlását a kollégájától megvonták, bár feltételezhetően több ismerettel rendelkezett a tevékenységéről, ugyanis a kartonon nem egyszerűen ismerősként, hanem kollegiális kapcsolatként szerepel a plébános.
A szintén kollegiális kapcsolatban álló felcsúti plébánosról a levéltár adatbázisában – a jelenlegi iratfeldolgozottság alapján – nem találtunk adatokat. Ugyancsak hiányos részinformációk vannak arról a nyugat-német barátjáról, aki „Almási”-nak levelezőpartnere volt. Rá utalhat az Adatlapon az „egyéb gyanús, ellenséges elem” megfogalmazás.
Mind a négy egyházi személyre kitöltött 6/a kartonon a „05”-ös kód szerepel, ami a foglalkoztatott (élő) hálózat kapcsolatát jelöli, s ez is alátámaszthatja azt a feltevést, hogy „Almási”-nak 1973-tól – ekkor töltöttek ki 3 db 6/a kartont? – végig jelentenie kellett a fenti „célszemélyekről”.
A nyilvántartások szerint „Almási”-t 1963-ban kompromittáló adatok alapján szervezték be, azonban az ÁBTL-be került iratok között – a jelenlegi ismereteink szerint – rá vonatkozó operatív vagy vizsgálati anyagot nem találtunk. Ez csak azzal magyarázható, hogy az együttműködésért cserébe eltekintettek a jogellenesnek ítélt cselekedete miatti felelősségre vonástól.
Mivel a hálózati tevékenysége kapcsán csak róla vannak adatok, és tőle sem aláírt titoktartási nyilatkozat, sem jelentés, sem anyagi juttatást igazoló általa aláírt dokumentum nincs az ÁBTL-ben, a hatályos jog szerint nem minősül hálózati személynek.
