„Tátrai” fedőnevű ügynök és az állambiztonság együttműködésének teljes időtartamáról a hálózati iratok hiánya miatt nincsenek adatok, jelentései csak az O-12624-es számú dossziéban maradtak fenn.
„Tátrai” általános feladata a Nógrád megyei kisvárosban élő „horthysta” katonatisztek ellenőrzése volt. A dossziéban található első, 1962. február 21-én készült jelentésében – miután konkrét megbízatását nem tudta teljesíteni – a K. L.-lel történt véletlen találkozása során elhangzottakról számolt be, ami felkeltette tartótisztje, Nagy Zoltán rendőr százados érdeklődését. A következőkben már a K. L.-lel való kapcsolattartás lett az ügynök egyik feladata, aki 1962. márciustól 1963 márciusáig tíz jelentésben írta le az új célszemélynek az aktuális politikai eseményekről kifejtett véleményét.
K. L. a jászberényi tanítóképzőben végzett. Tanár, majd katonatiszt volt, 1945 után könyvelő-statisztikusként dolgozott, öt gyermeket nevelt. 1956-ban tagja lett a katonai forradalmi tanácsnak. F- (figyelő-) dossziés személyként, úgy is, mint volt „horthysta” főhadnagy, 1961. szeptember 18-tól szerepelt a BM Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya belsőreakció-elhárító alosztályának nyilvántartásában.
Az 1963. május 2-ai operatív tiszti beszámoló szerint a hálózati jelentések azt bizonyítják, hogy a célszemély aktívan foglalkozik a politikai eseményekkel, intrikus, gúnyos megjegyzéseket tesz a fennálló társadalmi rendre és a Szovjetunió vezetőire. Bár a nyílt ellenséges kijelentésektől óvakodik, „várható ellenséges cselekmény elkövetése részéről”. Az ügynök feladatai ezt követően kibővültek a célszemély ismeretségi körének feltérképezésével is.
Nagy Imre? rendőr alezredes, a BM Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. alosztály vezetője 1965. november 3-i feljegyzésében foglalta össze az 1962-től folytatott titkos eljárás, az ügynöki megfigyelés eredményeit. Megállapította, hogy „Tátrai” 1962–1963 között adott jelentéseiben jól kimutathatóak K. L. nacionalista kijelentései, magatartása. 1964–1965-re azonban jelentései ellaposodtak, a célszemély tevékenységét közelebbről nem sikerült megismernie. Nagy Zoltán tartótisztnek feladatul szabta „Tátrai” hírszerző lehetőségeinek ismételt megvizsgálását, operatív intézkedési terv készítését, és hogy K. L. figyelődossziéját minősítse át személyi dossziénak.
Az ügyben elmozdulást a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. alosztályának 1965. október 20-i értesítése hozott, amely szerint K. L. rendszeresen levelezik egy ottani nyugdíjas tanárral, s a fotómásolatban birtokukban lévő leveleik tartalma a megfigyelt személy „nacionalista jellegű” tevékenységére utal. Az új információ alapján – „Tátrai” további alkalmazása mellett – bővítették a felderítés eszközeit, módszereit: bevezették a K-ellenőrzést K. L. egész családjára, és munkahelyén, a balassagyarmati erdőgazdaságban adatokat gyűjtöttek róla. Ezenkívül fontolgatták egy társadalmi kapcsolat bevonását, a szentendrei egyházi gimnáziumban tanuló gyermekére is ügynököt akartak állítani, s felvetődött a titkos házkutatás lehetősége is.
Valószínűsíthető, hogy a felderítés kiszélesítése során került az állambiztonság látókörébe egy új hálózati személy. 1965. november 23-án a „Magas-lak”? fedőnevű T-lakásban találkozott Havasi István rendőr százados „Galilei”? fedőnevű ügynökkel. „Galilei” K. L.-ről, régi ismerőséről általános jellemzést adott, majd a tartótiszttől azt a feladatot kapta, hogy kérje el ismételt elolvasásra a célszemély regényeit, s bocsássa azokat a politikai rendőrség rendelkezésére. Egyúttal – s ez döntő momentum lett – tudja meg, hogy K. L. kinek adta még oda műveit, s érdeklődjön újabb írásairól is. „Galilei”-nek sikerült megszereznie K. L. Szalmaszál a vízen és Mindent ellep az ár című regényét. Előbbit, amely „kiélezetten” a személyi kultusz problémáival foglalkozott, az állambiztonság alapjaiban kommunista- és szovjetellenesnek minősítette. Utóbbiban a szerző háborús élményeit örökítette meg, s bár németellenes hangvételét a politikai nyomozók is elismerték, véleményük szerint a háború utáni Magyarországot „ellenséges nacionalista felfogásban” ábrázolta. A szintén a birtokukba jutott verseskötetében pedig „izgató tartalmú” költeményeket is felfedeztek. Azzal pedig, hogy K. L. véleményezésre néhány helybeli ismerősének és volt katonatársának is átadta műveit, a hatóság szerint megvalósította a sokszorosítás útján elkövetett izgatás bűntettét.
A „Galilei” ügynök jellemzése szerint is visszavonult, szűkszavú, a családjának élő K. L. 1966. április 13-ai letartóztatására egy mindenre kiterjedő operációs tervet készítettek, végrehajtására komoly erőket mozgósítottak. K. L.-t a munkahelyén fogták le, ezzel egyidejűleg lakásán, testvérénél, helybeli és más településeken élő barátainál, összesen 11 személynél, egyszerre tartottak házkutatást. A terv szerint a házkutatás során tárgyi bizonyítékként le kellett foglalni az esetlegesen megtalált lőfegyvert, robbanóanyagot, sokszorosítógépet, demokráciaellenes sajtóterméket, röplapokat, katonai térképeket, a terhelt személyi iratait, feljegyzéseit, levelezését. „Az operációban részt vevő brigádok felszerelése szolgálati pisztolyok, kézilámpák” voltak.
A nyomozást a Btk. 127. § (1) bek. b. pontjába ütköző és a Btk. 127. § (29) bek. a. alpontjába ütköző izgatás alapos gyanúja miatt indították meg. Az illetékes járásbíróság 1966. július 4-én a feltárt bizonyítékok alapján a gyanúsítottat bűnösnek mondta ki, két év és két hónap börtönbüntetésre ítélte, és öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A megyei bíróság a büntetést egy évre mérsékelte, amelyet 1966. december 19-én a Legfelsőbb Bíróság egy év és hat hónap szabadságvesztésre és három év jogvesztésre változtatott. A házkutatásokat elszenvedők ellen – a rendelkezésre álló levéltári források szerint – nem indult eljárás.
A történetben szereplő releváns hálózati személyek közül – a levéltárban lévő iratok alapján – senkit sem lehet beazonosítani. A hálózati nyilvántartásban van ugyan egy 6-os karton „Galilei” fedőnéven, akinek az anyagát azonban 1962. augusztus 15-én már irattározták. Egyéb iratok híján nem bizonyítható, hogy azonos az 1965. novemberi jelentés készítőjével, még akkor sem, ha figyelembe vesszük a politikai rendőrségnek azt a gyakorlatát, hogy konkrét ügyekhez nemegyszer kizárt ügynökökkel újították fel a kapcsolatot. Az M-dossziék nyilvántartókönyve szerint volt egy M-26467-es számú, 1967-ben lezárt és megsemmisített, Nógrád megyéből származó „Galilei” tárgyú dosszié, azonban ennek az úgynevezett nyitó- vagy hálózati száma (H-száma) nem egyezik a 6-os kartonon lévő számmal, vagyis a megsemmisített M-dosszié és a 6-os kartonon nyilvántartott „Galilei” között nincs kapcsolat, viszont valószínű, hogy ennek a dossziénak az „ismeretlen szerzője” szolgáltathatta a kompromittáló információkat
„Tátrai” valódi kilétét szintén homály fedi. A Nógrád megyében „Tátrai” fedőnéven nyitott négy M-dosszié mindegyikét megsemmisítették. A levéltári források alapján mindössze a lakhelye állapítható meg. K. L. Az 1980-as évek második felében a belügyminiszterhez írt levelében „Tátrai” mögött egy könyvkötőt gyanított. Az ügy vizsgálati anyagában szereplő két könyvkötő közül egyre van hálózati utalás, azonban az ő iratait megsemmisítették. A másik könyvkötő pedig egyáltalán nem szerepel a hálózati nyilvántartásban.
