„Szarka János” 1967 előtti ügynöki tevékenységéről nincs érdemi ismeretünk. Annyit valószínűsíteni lehet: a pressziós alapon történő beszervezéséhez köze lehet annak, hogy az állambiztonsági szervek szerint „továbbszolgáló horthysta főtörzsőrmester volt, és a felszabadulás után aktív kisgazda”. Ekkortól, azaz 1967-től azonban – nem kismértékben – az ő jelentéseinek köszönhetően a BRFK budapesti MÁV-objektumokkal foglalkozó állambiztonsági szerve ismételten foglalkozni kezdett egy MÁV-alkalmazottal, akinek a „Kártyás” fedőnevet adták. „Kártyás” már a hatvanas évek elején az állambiztonsági szervek látókörébe került. Arról azonban csak néhány oldalnyi másolat maradt fenn az O-14275-ös alapszámú dossziékban. E dossziék „Kártyás” feltételezett kémtevékenységének feltárása dokumentumainak elhelyezésére szolgáltak, és közel négyezer oldalnyi iratot tartalmaznak az 1968 és 1972 közötti évekből. Eredetileg valószínűleg több volt, mert a dossziékat többször átrendezték, ez látszik az oldalak többszöri újra számozásából, és abból, hogy az egyes iratok elhelyezésének többször semmi közük keletkezésük sorrendjéhez

„Szarká”-t a „Kártyás”-dossziékban szereplő állítás szerint felhasználták egy „Szivaros” fedőnevű ügyben is, ennek azonban az e dossziékban történő említésen kívül egyéb nyoma nem került elő.

„Szarka János”-nak „saját” dossziéja nem maradt fenn, pusztán a kizárására vonatkozó javaslat. „Kártyás” dossziéiban azonban fennmaradt számos jelentésének gépelt másolata, továbbá több tíz oldalnyi leirata azoknak a magnófelvételeknek, amelyek azokat a „beszélgetéseket” tartalmazzák, melyeket egy K betűvel jelzett személy folytatott „Szarka János”-sal az okból, hogy megpróbálja feloldani „Szarka” „Kártyás”-ról adott jelentéseinek ellentmondásait.? Fennmaradt továbbá sok oldal anyag „Szarka” lehallgatásáról. A lehallgatásokról „Szarká”-nak egyes esetekben volt tudomása, más esetekben azonban az ő ellenőrzésére alkalmazták, ilyenkor természetesen erről nem tudott. A konkrét esetekben ez a 3a „szikra” rendszabály olyan alkalmazását jelentette, amely esetekben a lehallgatott egyben a készülék hordozója is volt.

Ezekből az iratokból „Szarka” 1968 és 1972 közötti – meglehetősen zavaros – tevékenységébe is betekintést nyerhetünk.

Úgy tűnik, „Szarka” mindenről beszámolt tartóinak, ami a környezetében állambiztonsági szempontból érdekesnek tűnt. Így például arról, hogy kinek mi a véleménye a 68-as csehszlovák eseményekről. Arról, hogy a Ferencvárosi pályaudvar egyes dolgozói a szovjet katonai szállítások kapcsán attól tartanak, „nehogy a jugoszlávokkal akaszkodjunk össze megint”, és a mozdonyvezetők húzódoznak az ilyen szerelvények továbbvitelétől. Természetesen az ilyen típusú jelentések viszonylag kis számban lelhetők fel ezekben a dossziékban, hiszen ezek nem „Szarká”-ról, hanem „Kártyás”-ról és az ellene folytatott titkos nyomozásról szólnak.

„Kártyás” felesége révén – aki részt vett szülei kárpitosüzletének működtetésében – kifejezetten jó anyagi körülmények között élt. Sokat utazott – nyugatra is –, és családjának széles bel- és külföldi baráti köre volt. 1968. márciusban megkérte „Szarká”-t, akinek rokonai éltek Csehszlovákiában, hogy utazzon ki a rokonaihoz, és egyúttal menjen el Pozsonyba is, és „Kártyás” egyik barátjától hozzon el egy kisméretű csomagot. Ugyanakkor „Szarka” is vigyen valamit a barát számára. Ez a valami a Lottóvariációk gyűjteménye című könyvecske volt, amelyben egyes számjegyek meg voltak jelölve. Az átadáskor „Szarkát” egy jeltárgy igazolta, mely egy „Kártyás” anyósától kapott cégkártya volt.

„Szarka” „Kártyás” ajánlatáról beszámolt tartótisztjének. A tartószerv, a BRFK Politikai Osztály II/B-1 csoportja úgy döntött, hogy „Szarka” teljesítse „Kártyás” kérését, utazzon ki Csehszlovákiába, és az utazás költségeit ők fedezik.

„Szarka” a szerv kérésére elfogadta az ajánlatot és 1968 májusában kiutazott Csehszlovákiába. (A Lottó variációk gyűjteményét „Szarka” először az állambiztonsági szervnek adta át, s csak miután azok megvizsgálták, vitte tovább.) Pozsonyba azonban nem kellett elmennie, mert május 19.-én rokonánál felkereste egy Jiři Vlanek és egy Vojtech Hlamár néven bemutatkozó személy. Átvették tőle a Lottóvariációk gyűjteményét, „Szarkát” a rokona kihívta a szobából, majd amikor visszajött a füzetet visszaadták, neki, azzal, hogy ezt adja vissza „Kártyásnak”. A csomagról viszont azt mondták, hogy azt már más úton elküldték „Kártyásnak”. Helyette adtak neki egy másik kis csomagot, és jeltárgyként egy cédulán egy névaláírást, és annak kinyomtatott és az aláíró címével is ellátott változatát. Azt mondták, hogy a csomagot csak annak adhatja át, aki a felírt névre hivatkozva felmutat egy ugyanilyen névaláírást, továbbá azt is mondták, ezt a csomagot „Kártyás”-nak nem is említheti. Majd jelentkezik érte valaki, és a jeltárgy – azaz a névaláírás – felmutatása után neki kell átadnia. Szolgálataiért 500 koronát adtak „Szarká”-nak. „Szarka” a küldeményt áthozta, és elsőként az állambiztonsági szervnek adta át. A szerv megvizsgálta az anyagot. A Lottóvariációk gyűjteményében észleltek változtatásokat, de megfejteni nem tudták. A csomag tartalmával kapcsolatban azt állapították meg, hogy az Csehszlovákia megszállásával kapcsolatos fontos katonai titkokat tartalmaz. Amint az egy 1968. november 2-án kelt összefoglaló jelentésből kitűnik a csomag két térképlapot tartalmazott ceruzával tett bejelölésekkel. Az egyik a Szovjetunió Ladoga-tó és Onyega-tó közötti részén tartalmaz egy jelölést, értelmét nem sikerült megfejteni. A másik térképen lévő jelölések egy-két kivétellel azokat a helyeket mutatták, ahol a Varsói Szerződés csapatainak Csehszlovákia területén tartott hadgyakorlatai alkalmával a magyar egységeknek kellett települnie.

Az állambiztonsági szervek „Kártyás” kémtevékenységének bizonyítására szinte minden titkosszolgálati módszert bevetettek. Így például, rendszeresen lehallgatták „Kártyás” és rokonsága telefonját, lakását, feltérképezték bel- és külföldi kapcsolataikat, felbontották és lemásolták levelezésüket, lakásukon és munkahelyükön titkos házkutatásokat tartottak, külső figyeléseket alkalmaztak velük szemben, „Szarká”-n kívül több ügynököt is rájuk állítottak, az ügy kapcsán felmerült 160 személyt leellenőrizték, szoros kapcsolatban voltak, és együtt dolgoztak a csehszlovák állambiztonsági szervekkel.

A sok erőkifejtés ellenére a történet nem tisztult, hanem egyre zavarosabb lett. „Kártyás” követelte a csomagot, melyet „Szarka” nem adhatott át neki, mert a csehszlovák megbízók nem neki küldték, az állambiztonság sem engedte, és „Kártyás” a jeltárgyat sem tudta felmutatni. A csomagért (ezért a csomagért?) többen is jelentkeztek, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy azt teszik, de olyan egy sem akadt, aki a jeltárgyat felmutatta volna.

Az állambiztonsági szervek „Szarká”-t felszerelték 3/e „szikra” rendszabállyal, és elküldték Csehszlovákiába, hogy keresse meg megbízóját, és tisztázza az ügyet. Ez egy olyan lehallgatókészülék volt, melynek rendeltetéséről „Szarka” semmit sem tudott. Azt mondták neki megtévesztésül, hogy ez egy küldemény, amelyet, Csehszlovákiában át kell adnia valakinek, és a cserébe kapott csomagot visszahozni. A lehallgatókészülékeket egyébként a csehszlovák szervektől kapták kölcsön, és a „csomagok” cseréjét is a segítségükkel bonyolították le.

„Szarka” nem utazott egyedül. Kísérte őt Zentai Dénes rendőr alezredes is, igaz, „Szarka” ezt sem tudta. Zentainak az volt a feladata, hogy kövesse „Szarkát”, és az ottani szervekkel – akik az ügynök külső figyelését is megszervezik – szoros együttműködésben, értékelje a lehallgatás anyagát, összevetve a külső figyelés tapasztalataival.

Az eredmény elég érdekes lett. A lehallgatás anyaga a rossz vétel miatt csak korlátozott mértékben lett használható. „Szarka” nem találta sem Jiři Vlaneket sem Vojtech Hlamárt. Mint azt a csehszlovák szervek kiderítették, azért nem, mert ilyen nevű személyek nem is léteztek. Az, hogy kik voltak a titokzatos csomag titokzatos átadói, és hogy azt valójában kinek a számára küldték, soha nem derült ki.

„Szarka” jelentései és meghallgatásai során a részleteket illetően többször ellentmondásokba keveredett. Ezeket az ellentmondásokat nem sikerült tisztázni. Azt azonban nem cáfolja semmi és senki hogy a magyar állambiztonsági szervek jóváhagyásával és költségén utazott Csehszlovákiába, az onnan hozott kis csomagot, amelyben kézzel tett bejelölésekkel ellátott térkép volt, az állambiztonsági szerveknek átadta. Az átadott anyag egy része Csehszlovákia néhány hónappal későbbi megszállásához kapcsolható.

„Szarká”-t, mert beszámolóinak ellentmondásait dezinformálásnak tekintették, felelősségre akarták vonni, erre azonban 1972. április elején bekövetkezett halála miatt nem került sor.

„Kártyás”-ra semmiféle kémkedést nem tudtak rábizonyítani. Csempészet és deviza-bűncselekmény elkövetése azonban felmerült vele kapcsolatban. Az ügyet ezért átadták az ügyben illetékes vizsgálati osztálynak.