„Károly Rezső” és a politikai rendőrség együttműködésének pontos időtartamáról nincsenek adatok. Az ügynök nem szerepel az ÁBTL hálózati nyilvántartásában, B- és/vagy M-dossziéja sem került a levéltárba. Az M-dossziék nyilvántartókönyvében a Győr-Sopron megyei politikai rendőrség illetékességébe tartozó „Károly Rezső” fedőnevű ügynöknek a 22-6710-es „élőszámon” (H-számon) 12 kötetnyi, négy számon archivált dossziéja (M-33447, M-36084, M-37267, M-37402) van feltüntetve. Ebben a 12 kötetben szolgáltat(hat)ott az ügynök információkat az államvédelem, majd az állambiztonság számára – többek között Pákh Tiborról – úgy, hogy a hálózati iratok hiánya miatt a kiléte homályban is maradhatott volna. Valódi neve az O-11168-as számú dossziéba befűzött 1958. július 8-i jelentés értékeléséből azonban mégis megtudható.^?

„Károly Rezső” életútjának néhány epizódjára a jelentéseiből derül fény. Komáromban nőtt fel, mint a Pákh fivérek. „Károly” édesapja szabó volt, a Pákh testvéreké ügyvéd, majd törvényszéki bíró, anyai ágon pedig a család komoly földbirtokkal rendelkezett. Az ügynök összefoglaló jelentésében úgy jellemezte fiatalkori kapcsolatukat, hogy mivel hasonlóan iskolázottak voltak, a „gyerekek között szórakozás esetén néha eltűnt a társadalmi választófal”. Tehát az ügynök és a Pákh fivérek az 1940-es évek végéig Komáromban éltek, s bár más társadalmi csoporthoz tartoztak, az érettségi letétele után „a Pákh fiúk és a szülei szemében »ember« lett”, és azt követően sokszor szórakoztak együtt. Az ügynök és Pákh Ervin „HKS”^? katonatársak voltak, később azonban megszakadt a kapcsolat közöttük.

Pákh Tibor^? 1950 januárjától 1958 májusáig a Csepel Autógyár műszaki fordítója volt. „Káderanyaga” elkészítésekor a gyár személyzetisének határozottan kijelentette, hogy „nem ért egyet a szovjet-rendszerrel, és nem is szereti őket. Ezt a véleményét bárhol meg is mondja, és nem titkolja.” 1952-től az ÁVH I/1-b. alosztálya már foglakozott Pákh Tiborral, aki szoros kapcsolatban állt angol nyelvtanulás okán P. M.-néval, az angol követség alkalmazottjával, az ÁVH szerint azonban az angol követség számára kémkedett. 1955-ben Pákh Tibort őrizetbe vették titkos beszervezés szándékával. Beszervezése után mintegy tíz találkozón megjelent ugyan, jelentést azonban nem adott, majd a hatóság rájött arra, hogy beszervezéséről P.-nét tájékoztatta. A kémkedést mindezek ellenére nem tudták rábizonyítani. Pákh az 1956-os forradalom alatt az utcai harcokban megsebesült, és december 8-ig kórházban volt. 1957. januárban ismét munkába állt, 1958. májusban azonban elbocsátották, mert nem volt hajlandó aláírni az ENSZ ötös bizottsága^? munkája elleni tiltakozást, sőt több munkatársát is erre biztatta.

1956 előtti, illetve a forradalom alatti tevékenységének a felderítése – a Pest megyei politikai osztály jelentése szerint – megfelelő hálózat hiányában vontatottan haladt. 1958 májusában friss munkanélküliként összefutott rég nem látott gyermekkori ismerősével, „Károly Rezső”-vel. Váratlan találkozásukról az ügynök írásos beszámolót készített a politikai rendőrségnek, amelyet így zárt: „Annyira ismerem (együtt nőttünk fel), hogy a lehető legnagyobb ellensége a rendszernek, hisz fegyvert is fogott ellene. Ha úgy gondolják, és megnézik ezt az embert, nekem könnyű volna vele szoros kapcsolatot teremteni és egy gócba beépülni. Erre utasítást kérek.” A jelentés másolatát a BM Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya eljuttatta az illetékes hatósághoz.

1958. június 30-án a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály VI. alosztályán Tábori Zoltán rendőr őrnagy már „operatív kombináció”‑t készített Pákh Tibor ellenőrzésére, amelyben kiemelt szerepet szánt „Károly Rezső”-nek. Abban állapodtak meg, hogy az egyébként győri illetőségű ügynökkel hetente találkoznak a fővárosban, s ebben az ügyben a Pest megyei politikai rendőrségtől kapja a konkrét feladatokat. „Károly” a Győri Vagongyár eladási osztályán dolgozott piackutatóként, s első megbízásként közvetlen főnökének beajánlotta Pákhot fordítónak, aki ugyan végül az Erőműtervező Vállalatnál helyezkedett el, de a felmelegített baráti kapcsolat megmaradt.

„Károly” korábbi – a győri politikai rendőrségnek végzett – tevékenységét nagyon pozitívan értékelték: „Megbízható ügynök, be volt vezetve a Jugoszláv Követségre is, és Győrben is eddig már több ügyet realizáltak rajta keresztül. Egyébként igen kvalifikált, akinek megvan minden adottsága ahhoz, hogy dr. Pákh Tibor ügyében megfelelő mélyreható ügynöki munkát tudjon kifejteni.” 1958. júliusban „Károly” Pákhnál járt vendégségben, ahol találkozott annak szüleivel is. A beszélgetés során Pákh arra kérte az ügynököt, hogy gyűjtse össze a Győr-Sopron megyében még élő megbízható csendőrök nevét és lakcímét, amit az a politikai rendőrség tudtával szóban teljesített is. „Károly” azt is közölte a hatósággal, hogy Pákh baráti körével nem nyilvános helyeken, hanem kirándulásokon, főként az evezős sportot felhasználva találkozik, s szerinte a „becsületes magyarok összefogása nem akar semmi mást, mint ha arra sor kerül, felkészülve várni a rendszer megváltoztatását, ne fordulhassanak elő olyan súlyos hibák, ami miatt testvére Svédországba kényszerült”. Mindezeket a politikai rendőrség egy szervezkedés kibontakozása jeleiként értékelte.

„Károly Rezső” 1958 augusztusában az idősebb Pákhnál Komáromban tett látogatásáról írt jelentésében tett említést Cz. B. komáromi lakosról, aki 1956-ban megszerezte a helyi ÁVH anyagát, és id. Pákh szerint annak fotómásolatát fiának, Pákh Ervinnek sikerült Nyugatra kivinnie. 1958. október 7-én a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály VI. alosztálya az ügy tisztázására kihallgatási tervet, majd egy hónappal később, november 17-én „Károly Rezső” fedőnevű ügynök számára is foglalkoztatási tervet készített, amelyből megtudható, hogy 1958 áprilisában előzetes ellenőrző dossziét nyitottak Pákh Tiborra, és a hálózati operatív feldolgozó munkát – mint ismeretes – az év második felében megkezdték. Az erre önként jelentkezett ügynök addigi hálózati pályafutása során igen fontos ügyek felderítésében nyújtott segítséget, és konkrétan a Pákh-ügyet is már lényegesen előbbre vitte. Az operatív tiszt az összegyűjtött információk hitelességének ellenőrzésére sürgetőnek érezte „Károly” ellenőrzését, amit „Magyar Béla”^? fedőnevű ügynökkel kívánt megoldani. Tervezték, hogy lehallgatókészüléket szerelnek be Pákh és egy ismerőse, D. L.-né lakásába. Az év végére a Pákh Tiborra és társaira vonatkozó bizalmas nyomozást Győr-Sopron és Komárom megyékre is kiterjesztették.

„Károly Rezső” közreműködésével megtudták Pákh brit követségen dolgozó ismerősének a nevét is, aki mint kiderült, „Kékesi” fedőnéven^? a BM II/2. Osztály beszervezett ügynöke volt. Így újabb ügynök szolgáltathatott adatokat a „célszemélyről”, illetve alkalmasnak találták „Károly” ellenőrzésére is. Pákhnak nem volt szerencséje a francia követségen dolgozó ismerősével sem – akivel szintén írásokat akart Nyugatra juttatni –, ő „Fábián István” fedőnéven a BM II/2-c alosztály ügynöke volt.

1959. február 5-én úgy ítélte meg az operatív tiszt, hogy az előzetes ellenőrző dosszié megnyitása óta megfelelően sikerült dokumentálniuk Pákh Tibor ellenséges tevékenységét, ezért javasolta a dosszié átminősítését személyi dossziévá. Az ennek kapcsán összeállított összefoglaló jelentésben az áll, hogy az ellenséges tevékenységek bizonyításában meghatározó szerepe volt az ügynöki jelentéseknek.

További áttörést hozott „Károly” 1959. június 16-i találkozása Pákh Tiborral és annak R. P. nevű barátjával, akinek konkrét kérései voltak a győri illetőségű ügynök felé: gyűjtsön adatokat és készítsen fényképeket a Győrben állomásozó szovjet csapatok haderejéről, a pápai repülőtámaszpontról, a nyugati határon lévő műszaki zárról. Emiatt felvetődött „Károly” kivonásának a lehetősége is az ügyből, mégpedig hivatalos útra történő kiküldetéssel, de felmerült az is, hogy a kérések teljesítése érdekében a győri osztállyal felveszik a kapcsolatot „dezinformációs anyagok” folyamatos biztosítása érdekében.

Kollár Károly rendőr százados 1959. június 23-i jelentése szerint „az ellenőrzés folytán megállapítottuk, hogy dr. Pákh Tibor kapcsolatai soviniszta, nacionalista beállítottságú személyek. Célkitűzésük a régi rendszer visszaállítása nyugati államok segítségével. Érdeklődési körük a szervezkedés mellett ipari és katonai adatok szerzése, különösképpen a szovjet csapatok elhelyezkedése, létszáma, fegyverzete.” „Károly” véleménye szerint Pákh Tibor tartotta össze azonos gondolkodású baráti körét, és a csoportot „Összefogás” néven emlegette. Pákh ellenséges tevékenységét „Magyar Béla” jelentései is alátámasztották.

1959 nyarán titkos házkutatást tartottak a Csepel Autógyár műszaki fordítóirodájában, ahol Pákh Tibor régi ismerősei dolgoztak, D. L.-né lakásán, aki budapesti tartózkodásai idején szállást adott az ügynöknek, valamint Pákh munkahelyén is. A levélellenőrzések és utcai megfigyelések (követés) ugyancsak „színesítették” az operatív intézkedéseket.
1959. augusztus 31-én készült összefoglaló jelentésében az operatív tiszt arról tájékoztatta feletteseit, hogy a felderítő munka gyorsítása érdekében „Károly Rezső” részére egy új magatartási formát dolgoztak ki, amelynek az a lényege, hogy Pákh Tiborral való legközelebbi találkozásuk során „adja a sértődöttet a vele szemben mutatkozó bizalmatlanság miatt”. A tartótiszt szerint a terv bevált, október 31-én Kollár alosztályvezető már arról számolt be, hogy az ügynök olyan információkhoz jutott, amely kimeríti a kémkedés fogalmát, s aki ettől az új helyzettől nagyon megijedt, mondván, ebből neki is baja származhat, de megnyugtatták, hogy „ne féljen, mert személye nincs veszélyben”.

Az ügynök ausztriai szolgálati útja során feladatul kapta, hogy a Pákhtól átvett anyagot adja át a hatóságnak, illetve hazatérése után az általa esetleg behozott iratok fotózása még a címzettnek történő átadás előtt megtörténjen. A B. Gy. svájci állampolgárnak, illetve az ő közreműködésével Pákh egy másik Nyugaton élő ismerősének szánt írásokat, dokumentumokat Philipp Tibor,^? a BM II/2. Osztály alosztályvezetője megvizsgálta, illetve Kucsera László^? rendőr alezredes, a BM II/6. Osztály vezetője véleményezte, s megállapították, hogy nem tartalmaznak államtitkot. Olyan információk szerepelnek bennük, „amilyeneket a Szabad Európa Rádióban amúgy is napról napra hallani”, ezért „minden változtatás nélkül ki lehet adni az ellenségnek”. Az utazás állambiztonsági szempontból sikeres volt. Az ügynök Pákh Tibor megbízásából levélben felvette a kapcsolatot B. Gy.-vel, aki válaszolt neki, majd hazautazása előtt egy Salzburgban élő volt katonatiszt, K. K. kereste fel őt B. Gy. megbízásából, és azt az üzenetet küldte Pákhnak, hogy „őket elsősorban a szovjet vonatkozású anyagok érdeklik”. A „Károly Rezső”-vel kiküldött, Budapestről szóló francia nyelvű prospektust kicserélték, az eredetit a BM II/12. Osztállyal megvizsgáltatták; mint kiderült, nem tartalmazott titkos összeköttetésre szolgáló anyagot, jelzéseket. Pákh elküldte svájci barátjának Bonfini Mátyás királyról szóló könyvét is. Az üggyel foglalkozó alosztály ezt is megvizsgáltatta. A II/12. Osztálynak az volt a véleménye, hogy „a könyvet felhasználhatják ugyan titkos írás alkalmazására, de nem a postai levelezéseikben, hanem különböző csatornákon keresztül küldött írásbeli üzenetek megfejtésére”. Áttanulmányozták Pákh Tibor és B. Gy. egymásnak küldött leveleit, amelyről azt a véleményt alakította ki az operatív tiszt, hogy „virágnyelven vannak írva, de csak azok tudják megérteni, akik az üggyel foglalkoznak”.

Az 1960. január 3-án keltezett operatív tervben olvasható először az, hogy a „Turisták”^? fedőnéven folyó bizalmas nyomozás elsőrendű célszemélye Pákh Tibor, akire „a feldolgozó munka során olyan adatok merültek fel, amelyek szükségessé tették a dossziénak »Turisták« fedőnéven előzetes ellenőrző csoportdossziévá való átminősítését”. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályán úgy ítélték meg, hogy Pákh Tibor és baráti körének tevékenysége a „Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok helyzetére, valamint a magyar gazdasági, politikai vonatkozású adatok illegálisan nyugatra juttatására” irányult. Megjegyezték azonban, hogy „az eddig felhasznált csatornák a mi kapcsolataink voltak”, vagyis Pákhék akármit is csináltak, tudtukon kívül mindenütt ügynökökbe ütköztek. Az ügyben foglalkoztatott hálózati személyek közül kiemelték „Károly Rezső” szerepét: „Ez ideig ő végezte a legeredményesebb munkát, a legtöbb – fontosnak mutatkozó adat – tőle származik.” Az ügynök január 28-i összefoglaló jelentésében azt állította, hogy Pákh folyamatosan küld ki bizalmas természetű anyagot, ami államtitkot képez.
Az addig összegyűjtött adatokból azt a következtetést vonták le, hogy a „Turisták” fedőnevű ügyben szereplő személyek ellenséges tevékenységüket sejtszerűen felépülő csoportokban végzik. Az érintettek az ország különböző területein élnek, ezért felvették a kapcsolatot a központi „ÉT Osztállyal”,^? azonban egy több megyére kiterjedő szervezkedéssel a központ nem tudott szolgálni. Válaszukban mindössze egy Pákh Tiborról szóló ügynöki jelentésből szerzett értesüléseiket osztották meg az operatív tiszttel, ami az ügyet nem vitte előbbre. Tervezték azt is, hogy „Károly Rezső”-t egy-egy fontosabb találkozóra „technikával” látják el, hogy a beszélgetéseket ellenőrizni tudják. Kiderül a tervből az is, hogy 1959. december 30-án Pákh munkaszobájában titkos kutatást tartottak. Kollár alosztályvezető azonban azt állapította meg, hogy „a kutatás a dokumentációszerzés érdekében hiányos volt. Az íróasztala, annak fiókjai és az ott elhelyezett anyagok együtt nincsenek lefényképezve. Egyetlen anyagról sem tudjuk bizonyítani, hogy az íróasztalban volt.”
1960. február 1-jével Pákh Tibor munkahelyet változtatott. Az Erőműtervező Vállalathoz érkezett szovjet delegációt kellett volna munkaidőn túl is kalauzolnia, amire nem volt hajlandó, hanem inkább kilépett, és a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Információs és Fordító Vállalatánál helyezkedett el. A megfigyelését végző operatív szerv felvette a kapcsolatot Balázsi Bélával,^? a vállalat igazgatójával, aki korábban történetesen a Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztályának a vezetője volt.

1960. március 4-én Bajor Keresztély rendőr hadnagy, az új tartótiszt összefoglaló jelentést készített a „Turisták” fedőnevű ügy addigi állásáról, amelyben megállapította, hogy a csoport tagjai tevékenységüket „mélyen konspirált formában fejtik ki”. Külső megfigyeléseik során azt tapasztalták, hogy önellenőrzést hajtottak végre (pl. Pákh bement egy telefonfülkébe, és telefonálást színlelve körülnézett). A kapcsolattartást kirándulásokon, sportolás ürügyén stb. bonyolították le. „Károly” fedőnevű ügynök jelentései alapján a kémkedés mellett felmerült a szervezkedés gyanúja is, bár az operatív tiszt szerint az erre utaló jelzések nem ellenőrzött, egyoldalú információk voltak.

Eredményesebb foglalkoztatása érdekében a II/6. Osztály intézkedésére az ügynököt az 1960. június 6-i jelentés szerint Budapestre helyezték, utasításra D. L.-nénél lett albérlő, s közreműködésével a „feldolgozó munka hatékonyabbá tétele érdekében” a lakásba bevezették a 3/e rendszabályt.

1960 szeptemberében az ügynököt – a tartótiszt leírása szerint – két dolog aggasztotta. Szerette volna tudni, hogyan lesz kivonva az ügyből, másrészt félt Pákh Tibortól, attól tartott, hogy komolyabb kérésekkel fog hozzáfordulni, és azok elhárítása miatt esetleg gyanút foghat.

Az 1960. november 10-én kiállított szolgálati jegyen külső figyelést kért Pákh Tiborra a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály VI. alosztálya, s a megfigyelés céljaként az őrizetbe vételt jelölték meg. Az utasítás szerint „az őrizetbe vételt lehetőleg a lakásáról történt elindulása után kell végrehajtani, mielőtt a legközelebbi buszmegállót eléri”.

A november 11-én készült operációs terv szerint az ügyben szereplő más személyek operatív feldolgozásától egyelőre eltekintettek, illetve az intézkedések elsősorban Pákh Tibor ellen irányultak. A „konspiráltan” őrizetbe vett gyanúsítottat a vizsgálati osztályra előállították, ezzel egyidejűleg a lakásán, illetve anyósa és édesapja komáromi házában házkutatást tartottak.

A BM II/8. Osztálya – egy 1961. február 2-ai javaslat szerint – 1960. november 11-e óta folytatott a BM Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály adatai alapján vizsgálatot dr. Pákh Tibor ügyében „hűtlenség elkövetésének gyanúja miatt.” A vizsgálat során megállapították, hogy 1959-től három alkalommal „rágalmazó politikai tartalmú írásokat készített”, amelyeket svájci barátjához különböző úton juttatott el. 1960 októberében az ENSZ állandó amerikai képviselőjének akarta kiküldeni „Orosz gyarmatosítás Európában” című, mintegy 60 oldal terjedelmű angol nyelvű írását. Ebben adatokat közölt a Magyarországon állomásozó szovjet katonai alakulatokról, az uránérctermelésről és más gazdasági-politikai kérdésekről. Pákh ajánló soraiban javasolta, hogy a közölt adatokat használják fel az ENSZ Közgyűlésen a „magyar kérdésről” szóló vitában. Az írást lektorálásra átadta L. Gy.-nek. A hatóság azonban úgy ítélte meg, az anyag alkalmas arra, hogy „károkat okozzon a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyének, azon túlmenően a Szovjetuniónak és más szocialista országnak”, ezért „Fábián István” fedőnevű ügynökkel ezt nem továbbíttatták.

1961. március 10-én a „Turisták” fedőnevű előzetes ellenőrző csoportdossziét Pákh Tibor és társai elnevezéssel csoportdossziévá minősítették át.

1961. június 16-án a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya jelentésében részletesen beszámolt a Pákh Tiborról 1958 óta összegyűjtött – korábban már részletezett – információkról, adatokról, illetve számba vette gyanús kapcsolatait. A felsoroláson túl összeállítottak egy kapcsolati hálót, ahová mindenki – összesen 136 személy – felkerült, akinek a neve az elmúlt években elhangzott. Pákh letartóztatása után fontosabb kapcsolatainak további feldolgozására nem vállalkoztak, félve attól, hogy „Károly Rezső” dekonspirálódik. A jelentés szerint összesen 11 személyt vettek alapnyilvántartásba.

1961. január 20-án „Károly Rezső”-t tanúként hallgatták ki a Gyorskocsi utcában dr. Pákh Tibor ügyében. A rendkívül szűkszavú, konvencionális kérdésekre tőmondatokban válaszoló ügynök semmi érdemleges információt nem adott a vizsgálati eljárásban a jegyzőkönyvet felvevő Simon András rendőr főhadnagynak, igaz, ő sem firtatta különösebben kettőjük kapcsolatát.

Pákh Tibort 1961. május 10-én a budapesti katonai bíróság különbírósága hűtlenség bűntette miatt tizenöt év börtönre, tíz év politikai jogvesztésre és vagyonelkobzásra ítélte. 1971-es szabadulása után is állandó állambiztonsági megfigyelés, ellenőrzés alatt állt. A jelenlegi adatok szerint az ÁBTL-ben 15 ügynök M-dossziéjában találhatók róla információk, ezenkívül az 1980-as években a napi operatív információs jelentések egyik leggyakoribb „szereplőjeként” ismerhetők meg ellenzéki tevékenységének egyes állomásai. L. Gy.-t, az Országos Fordításhitelesítő Iroda fordítóját, aki „1960-ban tudomást szerzett az országot becsmérlő propagandaanyag külföldre juttatásáról”, a feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt 1961. május 16-án a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma egy év hat hónap börtönre és két év politikai jogvesztésre ítélte.

A bizalmas nyomozás anyagát tartalmazó operatív dosszié nyolc kötetébe „Károly Rezső”-nek pontosan 100 db jelentését fűzték be, valamennyit géppel írt másolatban. Az operatív anyag részét képező jelentésekből megismerhető az ügynök jelleme és szerepe a Pákh-ügyben, és azt is bizonyítja, hogy nemcsak a hálózati iratokból tudhatók meg, hogy kik működtek együtt a politikai rendőrséggel – bár ezek jogi szempontból nem számítanak kellő mértékben bizonyító erejűnek.