„Eszterházi” fedőnevű ügynök beszervezésének és kizárásának időpontjára nincs adat, mivel hálózati iratai nem kerültek levéltári kezelésbe. Ügynöki tevékenysége a „Kizártak” fedőnevű csoportdossziéból? ismerhető meg.
Az ügynök a dossziéban található – 1960. január 13-i keltezésű – első jelentésében a központi papi szemináriumból eltávolított kispapok felszenteléséről számolt be az operatív tisztnek. A kizártak között volt „Eszterházi” fia is, akitől értesülései egy részét szerezte. A kispapok kizárása a Horváth Richárd? „békepap” által tartott előadás meghallgatásának a visszautasításától datálódik. Az ügy miatt 14 hallgatót távolítottak el a szemináriumból, majd erre a sorsra jutottak azok a társaik is, akik nem voltak hajlandóak aláírni a többieket elítélő nyilatkozatot, vagyis akik szervezetten szembefordultak a papi békemozgalommal.
Egy 1960. január 20-án készült jelentés operatív tiszti megjegyzése szerint „Eszterházi” eredetileg a határőrség hálózatába tartozott, azonban ebben az ügyben a BM II/5-c alosztály foglalkoztatta, többek között azért, mert szoros, diákkori barátság fűzte Endrey Mihály? római katolikus püspökhöz, akit az illegális papszentelés egyik kezdeményezőjének és végrehajtójának tekintettek. Az ügynöknek – első jelentését követően – azt kellett kifürkésznie, hogy ki adott engedélyt a felszentelésekre, és ki végezte azokat.
A jelentések alapján 1960. május 16-án előzetes ellenőrző dossziét nyitottak Tabódy István? római katolikus lelkészre, aki Szeifert őrnagy feltételezése szerint 1959 óta az „illegális szervezkedés” vezetője volt, kispapokat tanított, és felszentelésüket szervezte. Az őrnagy jelentésében azt állította, hogy rendszeres összejöveteleken különböző brosúrákat sokszorosítottak, előadásokat hallgattak meg, és titkos kapcsolatban álltak a Vatikánnal.
A hálózati többoldalú bizalmas nyomozás eredményeként a dossziét 1960. december 18-án átminősítették csoportdossziévá, azzal az indokkal, hogy ismertté váltak az illegális szervezkedés vezetői, akiknek egy részét egyelőre szabadlábon hagyták, de fokozott operatív ellenőrzés alá vonták, amelyhez a BM II/9. Osztály apparátusát vették igénybe. Egy 1961. április 7-én született határozat szerint „Eszterházi” ügynök fiát a BHÖ 1. pont (2) bek. alapján szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettének alapos gyanúja miatt terheltként felelősségre kívánták vonni, és megkezdték kihallgatását. 1961 májusában az illetékes hatóság azonban már az ügynök fiának „disszidálásáról” jelentett (egy csoportos külföldi utazásról nem tért vissza), amelyet az alosztályok közötti kommunikáció hiányossága tett lehetővé. A „Kizártak” fedőnevű dossziét 1962. január 4-én zárták le. Az ott összegyűjtött információk alapján több személy ellen indítottak büntetőeljárást.
„Eszterházi” 1960–1961 között a fiától és gyermekkori barátjától szerzett információkat 15 db, egyes szám első személyben megfogalmazott jelentésben juttatta el a hatóságnak, amelyek az M-dosszié(k) hiányában csak az O-dossziékban olvashatók. Az élményszerűen leírt találkozások alapján minimális az esélye, hogy ezek nem az ügynök beszámolói, hanem az operatív tiszt képzelőtehetségének eredményei.
„Eszterházi” valódi nevét csak közvetett információk alapján ismerjük, jogi szempontból a levéltári iratokban található adatok valószínűleg nem lennének kellő mértékben bizonyító erejűek. Rajta kívül még további 36 ügynök? működött együtt a politikai rendőrséggel az ügy „felgöngyölítésében”.
A BRFK Politikai Nyomozó Osztály V/C csoportja 1960. június 3-i jelentésében sorolta fel a központi papnevelő intézetből kizárt 45 szeminarista civil foglalkozását és munkahelyét. Valamennyien szerepelnek a „Kizártak” fedőnevű dossziéban. 42 személyről valamilyen minőségben olvashatunk Rédly Elemér,? 9-ről Tabódy István vizsgálati dossziéjában, 21-ről pedig kiállítottak operatív nyilvántartó kartont. Mindössze ketten vannak, akiknek csak a fenti listán szerepel a nevük. A felsorolás nem teljes, ugyanis a már végzett teológusok hiányoznak a jegyzékről.
Tabódy Istvánt 1961-ben szervezkedés miatt tizenkét évre ítélték; 1973-ban szabadult. Endrey Mihályt haláláig, 1977-ig szoros ellenőrzés alatt tartották, börtönbe azonban nem került. Rédly Elemért 1961-ben három év hat hónap börtönbüntetésre, egyes jogaitól való ötévi eltiltásra ítélte a Fővárosi Bíróság; 1963-ban amnesztiával szabadult.
