„Summus Pontifex” fedőnevű titkos megbízottat 1985. november 4-én szervezte be a III/III-1/a alosztályról Budai Miklós rendőr főhadnagy. A kartonokat és az adatlapot egy nappal később, november 5-én töltötték ki. A 6-os karton a személyes adatokon és a beszervezési adatokon túl csak a 04-es (élő) foglalkoztatott hálózat nyilvántartási kódot tartalmazza.
A 6/c (statisztikai) kartonról új információként megtudhatjuk, hogy a beszervezésének célja a preventív védelem? volt. A 6/d kartonon az 1985 végén aktuális lakcíme szerepel.
Az adatlapról kiderül, hogy hazafias alapon, fokozatos módszerrel szervezték be, az együttműködést csak „ingadozva, hosszas meggyőzés után” vállalta. Megtudhatjuk, hogy olyan külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, főként Olaszországban és az USA-ban, akik révén a beszervezése folyamán sorra vett és a politikai rendőrség érdeklődési körébe tartozó ellenséges szervekről, személyekről informálódhatott, illetve amennyiben szükséges volt, aktivizálni tudta kapcsolatait. Lehetősége volt külföldieket fogadni, munkahelyéről rövidebb, a családi körből hosszabb időre kivonható volt. Politikai arculatáról azt írta a főhadnagy, hogy vallásos világnézetű, de a szocialista rendszerhez lojális. Polgári származása révén rokoni, baráti környezete a volt uralkodóosztályból került ki, a nyugati kapcsolalatai ismerik beállítottságát, származását, környezetét. Az ellenőrzöttségéről pedig azt írta az operatív tiszt, hogy megbízhatósága nincs megnyugtatóan ellenőrizve, a hálózati munkát kedvetlenül, vonakodva végzi. Személyes jellemvonása közül a beszervező tiszt kiemelte, hogy nyugodt, kiegyesúlyozott, őszinte, udvarias, kényes helyzetekben feltalálja magát, jó emlékező- és megfigyelőképességgel rendelkezik. A hálózati rendszerbe történt adatbevitelhez szükséges kódlapot beszervezése után évekkel később, 1988. végén töltötték ki.
Az ügynök azonban nemcsak mint hálózati személy szerepel a hálózati nyilvántartások rendszerében, hanem egy másik hálózati személy kapcsolataként is, vagyis célszemélyként. Az erről szóló 6/a kartont még beszervezése előtt, 1982. december végén töltötták ki. Az egyházi hivatalt viselő „Várhegyi Lajos” fedőnevű titkos megbízott? volt az a „ráállított” ügynök, akinek a foglalkoztatási vonalaként a belső elhárítást határozták meg. A kartonon F-dossziés személyként szerepeltett kapcsolatát, a később „Summus Pontifex” fedőnéven beszervezett titkos megbízottat olyan ismerősként említették, akik időnként találkoztak.
Az 1990. január 8-ai dátumozású változásjelentésen egyrészt az olvasható, hogy a beszervezési- és munkadossziét megsemmisítették, másrészt, mivel hírszerző lehetősége megszűnt, kizárták a hálózatból.
Az adatlapon és a 6-os kartonon bár az szerepel, hogy hazafias alapon szervezték be, azonban a levéltári adatbázis azt mutatja, hogy„Summus Pontifex” fedőnevű ügynököt már az 1960-as évek közepétől több hálózati személlyel figyeltették, ennek eredménye lehetett az F-dosszié nyitása. Az Esztergomi Főegyházmegyében néhány plébánián szolgálatot teljesítő tisztelendőt az ügynökök sora kísérte, mintegy 20 dossziéban 17 ügynök foglakozott vele. Papi pályájának egyes állomásait ezekből az ügynöki jelentésekből ismerhetjük meg.
1966-ban, pappá szentelésekor azt mondta „Kérész” fedőnevű ügynöknek?, hogy egy rendes pap Magyarországon vagy be volt csukva, vagy be lesz csukva, ő is így indult a papi életnek. Ezt a kijelentést akkor még Jambrik István rendőr őrnagy? annak tulajdonította, hogy az eszergomi szemináriumban „eleve ellenállásra nevelik a kispapokat”.
1970-ben „Póló Márk” fedőnevű ügynök? egy részletes jellemzést készítetett a paptársáról, amelyben leírja családi környezetét. Megtudhatjuk, hogy édesanyja egy főnemesi család leszármazottja, édesapja egyetemi tanszékvezető professzor volt, vagyis fővárosi nagypolgári, értelmiségi környezetben nőtt fel. Az ügynök szerint szülei nagy gonddal nevelték, később elkényeztetettségének az lett a következménye, hogy a szemináriumban nem kedvelték őt a társai. Felszentelése után egy nógrádi eldugott kis faluba került káplánnak, majd fél év múlva egy közeli városba helyezték, mindkét helyen „becsületes papi munkát” végzett. „Póló Márk” ügynök tapasztalata szerint ellenséges tevékenységet nem fejtett ki egyik állomáshelyén sem.
1975-ben Komárom megyében plébánosként említi egy másik ügynök a tisztelendőt, akire az értékelésben már F-dossziés személyként utalnak. Egy másik ügynök jó szervezőképességéről számolt be, arról tudósított, hogy szép plébániát építtetett állomáshelyén, a pénz egy részét külföldi rokonaitól „koldulta össze”. Az ügynök szerint tagja az Esztergomi Érseki Főszentszéknek és mint bíró igen felkészült, nem csak a Római Szentszék döntéseiből szokott idézni, hanem a magyar polgári jogból és az ENSZ Alapományából, valamint az egyházi peres eljárások gyűjteményéből is. 1983-ban egy másik ügynöktől arról értesülhetett a politikai rendőrség, hogy a tisztelendő tanulmányi szabadságot kapott, és Rómába utazott. Mint később megtudhattuk, Rómában egyházjogi előadásokat hallgatott a Pápai Gergely Egyetemen, ahonnan 1985 nyarán tért haza, majd néhány hónappal később a belső elhárítás beszervezte.
1990. január 8-án a hálózati személyek adataiban történt változások jelentésében olvasható feljegyzés szerint a „B- és M-dosszié megsemmisítve”, ami rra enged következtetni, hogy végezhetett érdemi munkát a politikai rendőrség számára, azonban ezt a feltételezést más adattal nem lehet alátámasztani. Nincsenek írásos források arról sem, hogy – a beszervező tiszt által használt kifejezéssel élve – a „kedvetlenül, vonakodva” végzett hálózati tevékenysége segítette-e a politikai rendőrség munkáját.
