„Ibolya” fedőnevű ügynök hálózati iratai igen hiányosan kerültek az ÁBTL kezelésébe. Hét lapból álló munkadossziéja egy 1958. december 24-i keltezésű jelentéssel kezdődik, amelyben az „ügynök” egy budapesti ügyvéddel történt megbeszélésről számolt be. A következő, 1959. április 13-i jelentésben az illegálisan Ausztriába távozott férjével való levelezés alakulását ismertette. A férjétől kapott első levelet a „hivatalos szervek, akik 1958. X.-től kapcsolatot tartanak velem, elkérték, és a mai napig nem adták vissza. Erre a levélre Egri elvtárs által kijelölt helyen kellett válaszolnom, mely részben az előző levelem fénymásolatából való diktálás alapján történt.” A harmadik dokumentum már nem jelentés formájában készült, „Ibolya” 1959. augusztus 10-én írásban válaszolt „Egri elvtárs” néhány kérdésére. Ennek egy részét szintén érdemes szó szerint idézni. „Miért nem értesítettem, hogy Szeder Enoch^? a B[uda]p[est]i Honvéd csapatával Bécsbe megy? a.) mert sem J. I. [a férj], sem Szeder Enoch nem érdekel. 1958. májusban beadtam a válópert, és semmiféle kapcsolatot nem kívánok fenntartani. b.) mert J. I. májusban kislányomnak írt egy képeslapot, és közölte a címét, melyet Egri e[lv]t[árs]nak megadtam, és reméltem, hogy végre befejeződik az itthon maradt családanya molesztálása [fölé írva: igénybevétele] a disszidált miatt. […] Kérem, hogy J. I. disszidált volt férjem miatt a továbbiakban mentesíteni szíveskedjenek.”

A kapcsolattartó tiszt a háromból két jelentésnél használta az „Adta: Ibolya fedőnevű ügynök” formulát, viszont az „ügynök” nem kívánt fedőnéven értekezni a politikai rendőrséggel, s minden alkalommal saját nevével szignálta írásait.

Már az M-dossziéban lévő információk alapján is valószínűsíthető volt, hogy „Ibolya” behálózásának oka férjének emigrálása volt, de többre nem derül fény belőle. A férjre kémtevékenység és hazaárulás miatt nyitott körözési dosszié azonban kimerítő információkkal szolgál róla és feleségéről egyaránt. J. I. a Budapesti Honvéd sportolója volt, majd a Honvéd Sportközpontban sportoktatási előadó lett. 1956. novemberben Ausztriába emigrált, de több alkalommal illegálisan visszajött Magyarországra. 1958. január 8-i jelentésében Frőlich József százados, a BM II/1-d alosztály főoperatív beosztottja négy pontban foglalta össze, hogy milyen intézkedéseket kívánt végrehajtani az ügyben. Számba venni és prioráltatni J. I. Magyarországon élő rokonait és barátait, kideríteni, hogy ismeretségi körében van-e hálózati személy, megtudni, hogy illegális hazalátogatásait ki segítette, valamint K-ellenőrzés alá vonni itthon maradt felesége levelezését.

Frőlich százados 1958. május 29-ei jelentése szerint Szeder Enoch honvédtiszt sportújságíróként Bécsben járva összetalálkozott „Ibolya” férjével, akivel régi ismerősök voltak. Hazatérése után felkereste az itthon maradt feleséget, akitől megtudta, hogy J. I. két esetben volt illegálisan itthon, 1956 novemberében és karácsonyakor. „Valami feladatot kellett végrehajtania. Első alkalommal nem egészen sikerült, ezért jött haza karácsonykor is. Ekkor több sikerrel járt. […] Férjem nem avatott be” – hárította el „Ibolya” a további érdeklődést.

Az operatív tiszt 1958 augusztusában „Göndör” fedőnevű ügynök jelentése alapján már tényként közölte, hogy J. I. kémtevékenységet folytat Magyarország ellen, illetve a felesége elhidegült tőle, és válni akar. Frőlich százados úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a feleséget tanulmányozni kell „beszervezés szempontjából annak érdekében, hogy esetleg rajta keresztül haza tudjuk csalni legálisan vagy illegálisan” a férjet.

„Göndör” ügynöknek is az volt a feladata, hogy rábírja az asszonyt férje hazahívására. Mindez hamar feltűnt „Ibolyá”-nak is, amiért szemrehányást is tett a férfinak, és visszautasította azt a javaslatát, hogy bármilyen lépést is tegyen férje hazajövetele érdekében. Az operatív tiszti értékelésben az ügynököt „újabb magatartási vonalra” oktatták ki: ne forszírozza tovább a férj hazatérését, de akadályozza meg, hogy az asszony megírja férjének a válási szándékát. Még a bíróságnál is eljártak a bontóper határozatlan idejű elnapolása ügyében, s úgy döntöttek, hogy a biztonság kedvéért „Ibolyá”-t beszervezik, s ők irányítják férje hazacsalásának menetét.

1958. december 10-én Erdei Imre őrnagy összefoglaló jelentésben számolt be „Ibolyá”-val történt addigi három találkozójáról. Első alkalommal azt a feladatot adta neki, hogy menjen el Szabó Miklós^? íróhoz, és tájékozódjon férje visszatérésének lehetőségeiről. Egy ügyvéd felkeresésére is utasítást adott, de ennek teljesítését az asszony „mereven visszautasította, és kijelentette, hogy ő azt az anyagi juttatást, melyet férje […] ügyvéden keresztül akar neki juttatni, nincs szándékában igénybe venni”. Az M-dossziéba bekötött, kézzel és saját névvel írt jelentése^? igazolja, hogy mégis elment az ügyvédhez. A második találkozóról azt írta az operatív tiszt, hogy „Ibolya” teljesítette a kiadott feladatok egy részét, személyesen ment el Szabó Miklóshoz. Kiderült, hogy a férjét Bécsben Szabó alkalmazta, aki megígérte, hogy a Külügyminisztériumban tájékozódni fog, milyen körülmények közt térhet haza a férfi. Feladatul kapta még az „ügynök”, hogy az állambiztonság által megadott szempontok szerint írjon egy levelet férjének. Az operatív tiszt szerint az asszony ingerülten kijelentette, hogy „miért nem lehet neki megírni nyíltan, hogy ő akkor is elválik tőle, ha hazajön, mivel már mást szeret. […] Megjegyezte még, egyébként is van egy olyan érzése, hogy mi akadályoztuk meg az elválását.” Végül is megígérte, hogy a levelet úgy fogja megírni, hogy az a politikai rendőrségnek is megfeleljen. A következő találkozáson bemutatta a megírt levelet, amely Erdei őrnagy szerint „zömmel megfelelt” az elképzeléseiknek, azonban megjegyezte, hogy kissé hidegen írt a férjének magával kapcsolatban, erre „Ibolya” közölte, hogy ha ismerné a korábban írt leveleit, nem mondaná ezt.

Az 1959. február 29-i dátummal elkészült operatív tervből a férjről sok mindent megtudhatunk, ami érthetővé teszi a lázas munkát hazahozatala ügyében. A politikai rendőrség szerint kiderült, hogy „Bécsben szoros kapcsolatban áll valamelyik hírszerző szerv emberével. […] Már kiszökése előtt is kémtevékenységet folytatott Magyarországon. […] Tagja a Menekült Magyar Sportolók Világszövetségének. […] Bécsben 1000 darab 75.000 méretarányú térképet kínált eladásra”, amelyeket apósa csempészett ki egy osztrák postás segítségével Magyarországról.

„Göndör” 1959. március elején sportújságíróként ismét Bécsbe utazott a Wiener SC–Real Madrid labdarúgó-mérkőzésre. Feladatul kapta, hogy igyekezzen kierőszakolni „Ibolyá”-tól valamiféle üzenetet a férjének, így ezen keresztül tudnák ellenőrizni, ha esetleg azt üzenné, hogy ne jöjjön haza, mert bajba kerülhet. Az asszony azonban nem küldött üzenetet. Hazatérése után „Göndör” átadta „Ibolyá”-nak férje levelét, aki elolvasása után „hisztérikus dührohamot kapott”, és szemrehányást tett a levél elhozatala miatt, majd közölte az ügynökkel: elvárta volna tőle, hogy tájékoztassa a férjét arról, hogy a rendőrség „vele kapcsolatban bizonyos dolgokra kényszeríti, és arról, hogy neki semmi körülmények között nem szabad hazajönni”.

Látva „Ibolya” bizonytalanságát, az operatív tiszt úgy döntött, hogy a beszervezésének megerősítésére kihallgatják azt a rokonát, aki nagy valószínűséggel a MÁV postakocsijában elbújtatva csempészte haza 1956 végén a férjet, bízva abban, hogy az elhangzottakról a rokon majd beszámol az ügyben érintetteknek.

Ezt követően „Ibolyá”-val ismét levelet írattak férjének az előre elkészített választervezet alapján, részletezve a hazatéréssel kapcsolatos teendőket. „Szabó Miklósnak nincs semmi bántódása, könyvét nemrég adták ki, szép lakása van” – íratták az ügynökkel bátorításként.

Március 15-én egy bizonyos Egri elvtárs közölte „Ibolyával”, hogy ismerik édesapja és az ő szerepét férje kiszöktetésében. Érje el, hogy a férje hazajöjjön, ehhez neki őszinte támogatást kell nyújtania, és akkor elkerülhetik a felelősségre vonást. „Göndör” egy hét múlva ennek ellenére azt jelentette, hogy „Ibolya” élénken érdeklődött afelől, hogy a Honvéd labdarúgócsapatának szakosztályvezetője utazik-e a csapattal, ugyanis értesülései szerint vele akart üzenni a férjének, hogy haza ne jöjjön.

1959 nyarán Kapitány István őrnagy, a II/1-d alosztály vezetője Erdei őrnagy jelentésére reagálva megjegyezte, hogy „Göndör” fedőnevű ügynököt kivonják az ügyből, mert nagy valószínűséggel dekonspirálódott. Feladatként ennek a jelentésnek a végén sorolta fel Erdei őrnagy (s itt nem Egri elvtárs) azokat a kérdéseket, amelyekre a válaszok, kézírással, az M-dossziéban megtalálhatók.

1961. szeptember 12-én Frőlich József százados, a BM II/1-d alosztály beosztottja azzal zárta le az M-dossziét, hogy „Ibolya” fedőnevű ügynök munkája során olyan jellegű jelentést nem adott, „melyből kifolyólag valaki őrizetbe lett volna véve”.

J. I. hazacsábítási kísérletének minden állomásáról ebben az írásban részletesen nem számoltunk be, mindenesetre a levéltári források azt igazolják, hogy „Ibolya” közreműködésével ez nem sikerült. 1963. január 3-án a férjre nyitott körözési dossziét „az ügy operatív értéktelensége miatt” irattárba helyezték.